Amikor nem fogad be senki.
A múltat nehezen tudod elfeledni.
A lelkek tanácsával próbálsz más lenni.
És ekkor..
Jön a lehetőség.
A gonosz észre vesz.
Ajánlatott tesz.
Viszont természetesen ennek ára van.
Mit tennél?
Engednél a kisértésnek, vagy hagy...
Lassú léptekkel ugyan, de mégis csak beértünk az iskolába. Vagyis hát..Shiroról nem igazán mondanám ezt el, inkább akrobatikusan ugrándozva ment egyik lépcsőfokról a másikra, kiélvezve a szellemi életet. Én persze ezt megszokva és sóhajtva törödtem bele a viselkedésébe.
Mikor felértünk az osztályteremhez, óvatosan kihuzzva az ajtót léptem be az emberek közzé. Néhányan a szemük sarkából figyelték ahogy leülök a helyemre. Nem igazán kívánta senki a társaságom de ezt már megszoktam. Van úgy hogy szólnak hozzám de mivel túl őszinte és komoly vagyok így nem sok mindenki beszél velem. Jobb is így...legalább tudom hogy ez én vagyok.
Míg ezen elmélkedtem, addig Shiro helyet foglalt az ablakpárkányon. Lobálva lábát szemlélte a szélben legendező fák lombjait. Én meg csak azt figyeltem ahogy ő vizsgálja ezt. Biztos rossz lehet neki..ő nem érezheti ahogy a szél simítná a haját. Nem érezheti a nap melegét. Vajon milyen lenne ha ő is ember lenne? Együtt járnánk suliba. Együtt ebédelnénk a szünetekben, segítenénk egymást a tanulásban, ha pedig át élnénk egy fájdalmas dolgot, egymás karjaiban ittatnánk az egereket. Sokszor gondoltam erre, de soha nem kérdeztem rá. Igazából nem is tudom miért, pedig most szívesen megkérdezném. Talán mert apám okozta idegességem után jólesett tőle az előbbi gesztus. Gyakran csinál ilyet viszont most igencsak jól jött ez tőle. Ezért lehet az, hogy ilyen nosztalgikus hangulatomban vagyok. Mindegy...ezt ki is használom:
Héj Shiro!-ébresztetem fel ábrándozásából, persze csak súgva.
-Igen?-fordult felém pislogva.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Mi lenne ha te is..-de már nem tudtam befejezni kérdésem hisz a tanár úr toppant be a terembe.
A többiek is elhalkultak majd rögtön a tanár felé fordultak. Shiro is visszafordult újra a tájat szemlélve, gondolom..abban a tudatban, hogy talán majd szünetben folytatom mondanivalóm.
-Szervusztok gyerekek! Mielőtt elkezdeném a névsor olvasást be szeretnék mutatni nektek valakit. Daishi úr! Kérem fáradjon be!
Ekkor egy egyenruhás fiú lépedt be a terembe. Egyenesen a táblához vette az irányt, zsebredugott kézzel, nem törődve a megjegyzésekkel. Kinézete eléggé furcsa volt. Szemét eltakarta a fényes fekete haja. Csak a vigyorgó száját lehetett észrevenni. Bőre mint a hó, olyan fehér, ajkai pedig nagyon sötétek. Nem egy átlagos fiúnak tűnt. Ahhoz túl rendkívüli volt. Sok furcsa ember kinézetét tapasztaltam már de még ilyet nem.
Megállt s az osztály felé fordult, immár egész más hangulattal. A hátborzongató bevonulás után, már egy igen kedves arckifejezéssel köszöntött minket. Körbenézett, majd megpillantott engem. Ekkor jobban elvigyorogta magát. Ezt a többiek észervéve értetlenkedve reagáltak de még én is. Utánna esett le hogy ez csak egy újjabb perverz senkiházi. Nem nagy újdonság...Pontosan olyan mint a többi, ki épp engem szemlélt ki következő prédéjának. Bár..meg kell hagyni, tényleg nem néz ki rosszul. Viszont.. mégis valami más benne mint a többiben..nagyon furcsa.
