Prológus

550 26 0
                                    

"Run run run away, run away baby,
Before I put spell on you,
You better get get get away, get away darling,
Cause everything you heard is true..."
-Runaway, Bruno Mars

A sötétség beborít mindent, szinte semmit sem látni. Csak a hold fénye tőr át a lombokon, ez is csak minimális fényt biztosítva. Tökéletes csend uralkodott, se egy bagoly, se a tücskök nem hallatták hangjukat. Miért van ekkora csend? Talpam alatt recsegett a talaj, ahogy lépdeltem beljebb és beljebb az erdőbe. Eltökélten mentem, magam elé nézve, egy-egy ágat arrébb tolva. Barna hajam csapzottan lengett körülöttem, már elegem volt a levelekből, ami útközben beleakadt. Szemem sarkából egy árnyat láttam elsuhanni. Kezdtem megszokni, hogy követ. Többször is láttam a házam mögött, az erdőben. Biztos csak egy állat, nem tudtam másra gondolni, van nekem ezek nélkül is elég bajom. Szaporábbra fogtam a lépteimet.
Minden megváltozott mióta Beacon Hillsbe költöztem, bérlakásba. A szüleim ide küldtek tanulni, hogy addig se legyek a nyakukon. Ott kellett hagynom a barátaimat, az otthonomat, az eddigi életemet.
Új lakhelyemen csak távoli rokonomra, Stiles Stilinskire számíthattam, de ő neki is volt sok más dolga. Suli, barátok és...valójában nem tudom mit csinál. Amikor találkozunk a tekintete titokzatos, mintha rejtegetne valamit. A nyarat mindig náluk töltöttem, a szüleim egyfolytában dolgoztak, nem tudtak hova tenni. Bébicsősszel meg inkább nem próbálkoztak.
A fiúval szinte együtt nőttünk fel. Pár éve egyre távolabb kerültünk egymástól. Neki is meg volt az élete és nekem is. De a sors végül úgy hozta, hogy minden nap találkozunk.
Szóval két hete, mióta ide költöztem, nagyjából egyedül vagyok.
Magányos helyzetemben egy helyen időztem, az erdőben. Bár Stiles és régi barátja, Scott ellenezte a "kiruccanásaimat", nem találtam ebben semmi kifogásolhatót. A természet nyugtató hatással van rám, ez az én támaszpontom. A zárt körű kínzókamra után -hivatalos nevén iskola- egyre jobban felfedeztem az erdőt. Ez is azon alkalmak egyike.
Végre megláttam amit kerestem, a helyet ahova kikapcsolódni jártam. Múlt héten találtam rá. A „rejtekhelyem" fákkal sűrűbben körülvett tisztás volt. A bokrok miatt aki nem tudja mit keressen, meg se próbál a bozóton áthaladni. Nekem is sok akaraterő kellett hozzá.
Mellette kristálytiszta vizű patak csordogált. Unalmamban kövekből rögtönzött hídat készíttetem. Középen egy kidőlt fa szolgált ülőhelyül, most is itt dobtam le magam. Távolról üvöltést hallottam. Farkas? Nem, farkasok erre nem élnek. De akkor mi lehet ez? Egy vándorló falka? Patadobogást hallottam, majd kb. 20 méterre tőlem szarvasok futottak el, mintha az életükért menekülnének. Olyan gyorsan eltűntek, ahogy érkeztek.
Aztán megláttam az üldözőjüket, ami jóval közelebb jelent meg. Csak egy árnyat láttam, de felém lépett a holdfényben és megpillantottam: egy koromfekete farkas. Pár lépésre tőlem megállt. Lassan felemelkedtem. Rám emelte sárga tekintetét, szemében értelem csillogott. Olyan volt, mint az emberi szem...sárgában. Vad és kiváncsi.
Szívem szaporábban vert, lélegzetem elállt. Félelem szorította össze a mellkasom. Egyszer azt mondta nekem Stiles, a farkasok megérzik a félelmet. Próbáltam nyugodt maradni. Hát ez nem volt könnyű. Biztos, hogy futásban se nyernék.
-Sicc!-mondtam. Na jó, ez nagyon béna húzás volt. Gratulálok Lucy, ezzel sokat értél el. Csak értetlenül figyelt. De aztán komolyra fordult a tekintete. Hogy lehet egy farkasnak komoly tekintete? Talán nem közönséges. Ezt az ötletet gyorsan elvetettem. Ilyen nincs.
Még mindig engem méregetett. Tekintetünk találkozott, szemével mintha bocsánatot kért volna. De a következő pillanatban átcsapott vadságba, és nekem ugrott. Reagálni se volt időm, már harapott. Éles fájdalom nyilalt a karomba. Fájdalmas sikolyt hallattam. A farkas elengedett és rám emelte tekintét. Ránéztem a bal kezemre: mindenhol vér. Körülöttem elhomályosult a világ, kábultan a földre zuhantam.

-------------------------------
Sziasztok! Ez lenne a prológus. Ez az első fanfiction-öm. Remélem tettszett és tetszeni fog a történet! A következő rész hamarosan fent lesz. Addig is jó nyári szünetet!😁

Right or WrongDonde viven las historias. Descúbrelo ahora