Right or Wrong

I. Fejezet

"Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg."
-Salvador Dalí

Valami rohadt kemény cuccon feküdtem. Hangokat hallottam, valaki kiabált. Mi a franc? Megremegtek a szempilláim, mire egy férfi megszólalt:

-Felébredt.

Mindenki elhallgatott, pislogni kezdtem. Nehezen szoktam hozzá a fényhez, a képembe nyomott lámpától. Amikor már normálisan láttam, körbenéztem a szobában. Egy fémasztalon feküdtem. Tőlem jobbra kis ablakokon jött be a napfény, balra asztalok és szekrények álltak. Bennük...orvosi cuccok? Méghozzá állatorvosi. Ennyire azért nem vagyok állat...
Egy barna bőrű ember doktori köpenyben tornyosult fölém. Körülöttem emberek voltak. Csak egy ismerős arcot láttam:

-Stiles?

-Szia Lucy.-válaszolt és intett a karjával, majd mindkét kezét zsebre dugta.

-Hol vagyok?

-Az állatklinikán- válaszolt Stiles fekete hajú haverja, asszem úgy hívják Scott. Mellette Liam állt, akit csak látásból ismerek. Még ott volt Malia és Lydia. Másik oldalamon, az ablakok alatt egy fiú támaszkodott a falnak, összefont karokkal. Számomra ismeretlen, de mintha már találkoztunk volna.

-Azért ez sértő.

-Nem sokáig lesz az-mosolyodott el a zárkózott fiú.

-Mi lenne ha befognád?- kérdezte idegesen Stiles. A többiektől is gyilkos pillantásokat kapott, látszott rajtuk, hogy utálják. Aztán megrohantak az emlékek: az erdő, a farkas, a harapás..minden. Ránéztem a kezemre. Semmi nem volt ott. A seb teljesen begyógyult, még heg sem látszott. A szemeim elkeredtek, így mértem fel őket.

-Hogy kerültem ide?-kérdeztem zavarodottan- Mi történt? -Mutattam az immár teljesen ép kezemre.

-Kérdezd Theo-t.-nézett Malia a srácra.

Én is a fiúra pillantottam, válaszra várva. Még mosolyogva kezdett bele a történetbe:

-Az erdőben jártam, amikor megláttalak a földön ájultan. Felkaptalak- itt önelégült mosoly ült ki az arcára- és kivittelek az erdőből. Hívtam Scottékat. Ők elhoztak minket ide a Jeeppel. Dr. Deaton meggyógyított. Ő nagyon ért az ilyesmihez.
-Valamit kihagytál- figyelmeztette Liam.

-Még nem mondhatjuk el neki. Nem készült fel rá.- vágott közbe Stiles. Mit nem mondhatnak el? Mindenki úgy viselkedik mintha valami égrengető titok lenne a birtokukba.

-Felkészült rá.- mondta komoly arccal Lydia.

-Hé, srácok! Én is itt vagyok.

Meg sem hallotta, úgy folytatta Scott:

-Theo, beszélj!

A figyelmemet újra a fiúra irányítottam. Neki is komor lett az arca. A szobában megfagyott a levegő. Visszatartott lélegzettel néztek Theo-ra. Nagyot sóhajtott és rám pillantott:

-Igen, valamit kihagytam. Én haraptalak meg.

-Az nem lehet! Egy fekete farkas volt! - vágtam olyan WTF ábrázatot. Nem értettem az egészet. Hogy harapott volna meg ő? Valami drogot csempészhettek az italomba amitől azt hiszem, hogy egy farkas támadott rám?

-Mondj el neki mindent.- ösztönözte dr. Deaton.- Jobb ha az alfájától tudja meg.

A mimtől? Ez a faszi is össze-vissza hablatyol. Azt a szert amit kapott a legnagyobb dílerek is megirigyelnék. Theo-nak nem tettszett az ötlet, de belekezdett: