Sue Me!

Chapter 3

Eric szemszöge

Leültem és megittam a sörömet, majd áthívtam Andyt. 

Kopogtak az ajtón. 

-Szia Eric. -jött be. -Mi történt? 

-Megcsaltam Mayst. 

-Mit csináltál? 

-Az egyik volt táncos lány... megcsókolt. 

-Volt? 

-Kirúgtam. 

-És mit akarsz csinálni? 

-Te itt maradsz, nem? 

-De a banda miatt muszáj. 

-Maradhatok veled. Rendben akarom hozni a kapcsolatomat. 

-Holnap hazajössz és megbeszéljük anyáékkal. 

-Nagyon elcsesztem, igaz? 

-Hát eléggé. 

Maya szemszöge

Felhívtam Deant, hogy jöjjön értem a kedvenc helyünkre. Nem kérdezett semmit. 

Beültem a régi palacsintázónkba. Közben rendeltem magamnak és Deanek is. Közben nézegettem a képeket a telefonomon, majd behallatszott az impala finom hangja. Majd leállt a motor és pillanatokon belül Dean ott állt velem szembe.

-Mi történt? 

-Eric. 

-Mit csinált? 

-Rámászott az egyik táncos lánya, és csókolóztak. 

-Igen? 

-És ezek előtt közölte, hogy távkapcsolatban leszünk, mert ők költöznek. 

-Hova költöznek? Ide a közelbe? 

-Nem. Stockholmba. 

-Az messze van. 

-Remélem tud maradni. Dean... én szeretem. 

-Tudom. Hazamenjünk? 

-Öhm. 

-Vagy Erichez? 

-Nála maradt a telefon töltőm. 

-Odaadom az enyémet és holnap összepakolunk. 

-Rendben! 

Beültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé. 

-Köszönöm, hogy lejöttél értem. 

-Maya, ne hülyéskedj már. Bármikor, bárhova. 

Miközben ültem Dean mellett és néztem a rohanó táját és a lámpacsíkokat melletünk, és ahogy az éjszakai élet lassan elindul.  Mindenki észrevette már, hogy a város este nyolctól tizenegyig lelassul, majd olyan, mintha reggel lenne és mindenki elindul. Van, aki dolgozni. Van aki ki mozogja magából az egész napi stresszt. Vagy egyszerűen a fiatalok, mennek haza az esti bulikból szét csúszva. Ha már időben otthon van, azzal büntet, hogy szétcsapta magát. És van akit a bátya visz haza, mert megcsalták. De miért mindig Deanek szólok? Ott van apa és Sam is. De valahogy Dean az első. Mindig. 

Amikor kicsik voltunk apa és anya mindig dolgozott. Még hétvégén is. Sam még kicsi volt és Dean figyelt ránk. 

Neki mondhatunk el mindent, van ami a mai napig titkunk. Amit csak ketten tudunk. De Sammel is erős a kapcsolatom, csak nem így. Az egy más kapcsolat, más emlékekkel és más titkokkal.

Haza értünk végre és Sam vár kint. 

-Anyáék? 

-Nyaralnak. 

-És ti? Nektek is most van a foglalásotok. Vagy nem?  

-Nem. Három személyre van. Holnap este megyünk. 

-Hova? 

-Ibizára. 

-Komoly? 

-Szoktunk mi neked hazudni? 

-Nem! 

-Na szaladj pakolj össze. 

-Most tényleg? -nézett rám Maya. 

-Tényleg. 

Összepakoltunk, és elindultunk a reptére. 

-Köszönöm. 

Megcsörrent a telefonom. "Bae"  Ránéztem és kinyomtam.

-Ki volt az? -kérdezte Sam. 

-Eric. 

-Mit akart? 

-Mindegy. 

-Miért nem vetted fel? -kérdezte Dean. 

-Három egyszerű szabályom van: 

 Első: Ne vedd fel, mert úgy is csak azért hív, mert egyedül van és részeg. 

Második: Soha ne engedd be, mert ki kell reggel őt tenned. 

Harmadik: Ne legyetek barátok, mert reggel az ágyában ébredsz. 

-Bölcs. -nézett hátra Dean. 

Megérkeztünk a reptérre. Kiszedtük a csomagokat Dean megkért egy dolgozót, hogy álljon be a VIP-be. Majd 3 órával később felszálltunk a gépre és elindultunk Spanyolországba. Első osztályon utaztunk. Dean és Sam ott ültek mellettem. 

Eric szemszöge  

Andy megivott egy sört velem és elment. Én meg ott maradtam... egyedül. És ha már egyedül voltam, akkor ittam is.  Ha már lecsúszott egy sör szomorúságból, akkor azt még követi egy pár üveg, meg valami erősebb is. 

Igen. Részeg vagyok. Elkezdtem hívogatni Mayst, de egyfolytában kinyomott.  De egyszer csak csak számok jelentek meg a kijelzőmön. 

-Mays! 

-Eric. Dean vagyok. 

-Nekem Maya kell. 

-Nem neked egy hosszú alvás kell meg pár nap, hogy tudj vele beszélni. 

-Hol vagytok? 

-A reptéren. Megyünk nyaralni. Átettem holnapra a jegyed és várunk Ibizán. Majd hívj. Hódíts vissza, ha tényleg szereted.  

 Ahogy hallgattam Dean kijózanodtam. -Köszönöm. 

Letettem, majd nagyjából fél óra múlva, jött egy üzenet. " Reggel fél5" 

Fáj, hogy Mays elhagyott. Fáj, hogy a saját butaságom miatt történt. Nem tudom, miért hagytam.  Egyszerűen nem találok rá válaszokat, csak azt tudom, hogy mind a ketten megsérültünk. Ő azért, mert megtettem. Én azért, mert bántottam. 

Ha valakit szeretsz, soha nem lenne szabad megbántanod. Ha szerencséd van, csak a szomszéd szobáig kell menned. Ha nincs, akkor több száz kilométert kell utaznod. A céljaidért az álmaidért. A szerelmed szerelme visszahódítása miatt. De az élet ilyen. Olyanok vagyunk, mint egy visszhang. Mindig visszatérünk.