Sue Me!

Chapter 4

Eric szemszöge

Hajnalban keltem, kicsit fej fájósan, kicsit morcosan, de összekaptam magam és elindultam a reptére taxival. Felszálltam a gépre és, amint felszállt a gép elaludtam. Arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő lány rázza a kezem. 

-Igen? 

-Szia Abby vagyok. 

-Szia. Eric. De miért keltettél fel? 

-Azt beszélte az egész fedélzet, hogy hátha rosszul vagy.

-Hát eléggé. 

-Hogy? 

-A barátnőm után megyek Ibizára, mert tegnap este szakítottunk. Egy csúnya veszekedés után. Nagyon sokat ittam és nagyon korán keltem. 

-Szóval kemény estéd volt. 

-Az. 

-De mi történt? 

-Megcsaltam. 

-Szemét. -pofozott meg Abby. 

-Köszönöm. 

-Veled mi van? 

-Megérdemeltem. 

-Na de mi volt? 

-Hát egy feltörekvő énekes vagyok. 

Tudtam, hogy  ismerős vagy. 

-És hát az egyik táncos lány rám mászott. És elmondtam neki, hogy mi volt, hogy mennyire kiakadtam. erre a tesóival lelépett Ibizára a közös nyaralásunk alatt. 

-Hogy hogy utána mész? 

-A bátyja hívott. Tudod... mindent megadnék érte.  Te éreztél már így? 

-Mármint? 

-Amikor rá nézel, vagy eszedben jut a szíved duplán dobban egyet érte egyet érted. Aztán kettőtökért. Amíg velem volt, minden reggel boldogon és kipheten indult nem számított, milyen fárasztó, rossz volt az előző nap, vagy, hogy aludtál. A szerelem olyan, mint egy drog... teljesen függője leszel. Ketten függtök tőle. Egy újabb durva veszekedést, követ egy újabb forró éjszaka. És ezek az érzések valahogy mindig visszatérnek. Nem ismerős? 

-Nem. -pirult el. 

-Voltál már szerelmes. 

-Még nem találtam meg az igazit. Persze voltak már páran, de így csak az igaziról képes beszélni az ember.

-Igaz. Mivel foglalkozol? 

-Tanár vagyok, és a most lett vége az év végi értekezletnek. A családom elhozta a cuccaimat, és én meg repülök utánuk. 

-Kedvesek. 

-Azok. -mosolygott rám. 

-Ideges vagy? 

-Most repülök először. 

-Ne félj, jó buli. Miért nem ablak mellettit kértél? 

-Azt kértem. Csak mivel áttettük, maradt ez. 

-Ülj át. 

-Nem lehet cserélgetni. 

-Jaj, senki nem nézi. Gyere. 

Helyet cseréltünk és teljesen elképedt. 

-Ez... ez. Csodálatos. 

-Tetszik? 

-Nagyon. Köszönöm, hogy ide engedtél, de ülj vissza nyugodtan. 

-Nem maradj csak. 

-Észre vetted, hogy mindenki alszik? 

-Aha. 

-Alszunk? 

-Még jó! -mondtam. 

Mivel a nyakpárnámat otthon hagytam, ezért a pulcsimat tettem a nyakam alá. 

-Eric, nálam van még egy. -adta oda. 

-Köszönöm. 

Ráfeküdtem és betakartam magam. Nem tudtam elaludni, egyfolytában Mayán járt az eszem. 

Ennyire elrontani valamit, ami ilyen sokat jelent. Nem akartam én senkit megcsókolni. És most is bánom, amit tettem. Nagy nehezen elaludtam. Mikor felkeltem már Spanyolországban voltunk. 

-Eric, megérkeztünk. 

-Köszönöm a párnát. 

-Köszönöm az ablakot. Meg mindent. Legyen szerencséd. Szia .

-Köszönöm. Szia. 

Kimentem a reptéről és Dean várt rám. 

-Szia! -mentem oda. 

-Szia. 

-Maya? 

-A szállodában Sammel. Vettem neked egy vörös rózsacsokrot. 

-Hát, azt hiszem köszönöm. De remélem nem vársz érte puszit meg ilyesmiket. 

-Arra, hogy ad oda Mayának. 

-Köszönöm. 

Odaértünk a szállodához, és felmentünk Deannel. Kinyitotta és bement. 

-Hoztam valakit.

-Kit? -hallottam meg May hangját. 

-Szerintem örülni fogsz. 

Ekkor beléptem Maya barna szemei fátyolosak lettek, és a könnyek legurultak az arcán, és az állánál a végtelenbe hullottak. 

-Hiányoztál. -törölte meg az arcát. 

Maya szemszöge

Dean és Sam kisétáltak a szobából, és behúzták maguk mögött.

Eric hangja rekedt volt és nyelte a könnyeit. 

-Sajnálom. Nem lett volna szabad olyannak lennem. Gondolom bele fáradtam, és nem becsültelek meg eléggé. Sajnálom. Gyere haza velem. Rendben vagyunk? -kérdezte Eric

Rábólintottam.

-Szeretlek! -dobta el a rózsát és átölelt. 

-Szeretlek.

Erickel a szerelmünknek ezek után 9 hónap kellett, hogy véglegesen tönkre menjen. Vagyis, pont annyi, hogy engem felvettek fő sulira ő meg rosszul érezte magát-e miatt és inkább külön utakon folytattuk.