Foci hercegnő

Two

-Velünk kell jönnöd.-mondta, s lenézett rám.
-Hát ezt elhitted!-röhögtem-Na csá!-intettem. Futottam.. volna vissza a pályára, de valaki megfogta a vállam, s magához rántott.
Jobban szemügyre vettem.. Világoskék szemeit, a gyémánthoz tudnán hasonlítani. Kurva szépek. Aww...
Szőke, majdhogynem fehér haja az arcába hullott. Izami megfeszültek öltönyén. Egész helyes..
-Mehetünk?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Hát.. Nem. Vak vagy ember?! Nem zavar, hogy játszom?!-üvöltöttem le. Pillanatnyi meghökkenését kihasználva kirántottam a kezem a szorításából és a pálya közepére futottam. Emmát láttam közeledni a labdával. Kirúgtam lába alól, s Kimnek passzoltam. A 11-es hez futottam, s vissztért hozzám a labda. Egy jól irányzott rúgással gólt lőttem.
-Nyertűűnk!-kiabált Lola. Wut? Odafutottam hozzá.
-Miért nyertünk?-ráncoltam a szemszöldököm.
-Mert öt pontig játszottunk és négy-négy volt az állás. Te meg berúgtad az ötödik gólt.-vigyorgott Lola.
-Ohh, zsír!-mondtam vidáman.
A lányok elvonultak beszélgetni, így a labdát rugdosva visszasétáltam a még mindig beszélgető eddzőhöz és két sráchoz.
-Szóval,-néztem a szöszire-Mit is akartok tulajdonképpen?-kérdeztem flegmám. Nehogy már kedvesnek kelljen lennem két vadidegennel, chhh..
-Nos, a nevem James Williams, ő pedig Troy Charles.-mondta. Összehúzott szemöldökkel méregettem őket. Kit érdekel hogy hívják őket?!-Az édesanyád Sophie Arthur királynő küldött minket. Azt gondolja elérte a megfelelő kort, ezért el kell jönnie velünk hercegnő.-mondta kiemelve az utolsó szót. Ajkaim elnyíltak a meglepetéstől. Könnyek gyűltek a szemembe, nem tudtam megszólalni. Ez egyszerűen lehetetlen. Nem lehetek hercegnő.
Szó nélkül berohantam az öltözőbe és előkutattam a telefonom és felhívtam Carolt a nevelőanyámat.
~Sam? Nincs eddzés?~kérdezte értetlenül.
~Nem érdekel az eddzés!~kiabáltam~Ki ez a két alak?! Hercegnő vagyok?!-egyre több könncsepp gyűlt a szemembe.
~Az az igazság, hogy igen..~mondta halkan.
~Miért nem mondtad eddig?!-üvöltöttem sírva.
~É-én elakartam. Sajnálom kicsim!-mondta elhaló hangon.
~Bíztam benbed..~szipogtam majd kinyomtam a telefont.
Nekidőltem a mögöttem levő szekrénynek és lassan lecsúsztam a földre.
-Ez egy kurva vicc. Egy kurva rossz vicc!-üvöltöttem, leginkább magamnak.
Miért én?! Rengeteg szebb és tehetségesebb ember van nálam a földön. Én erre nem állok készen. Nem bírnék el ekkora felelősséget. Minden kicsúszna a kezeim közül. És csalódnának bennem..
És mivan ha nem leszek elég jó anyámnak?!
Elég szép..
Elég okos..
Elég tehetséges.
Nem tudok ekkorát változni.
-Samantha! Merre vagy baszki?! Sam, hol vagy?-kiabált Abby.
-Hova a faszomba tűnt?!-háborgott Kim.-Samantha Arthur hol a picsába vagy?!
-Itt..-szipogtam halkan s magam elé húztam a táskám.
-Mi történt?-ölelt magához Abby. Kim leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.
-A-az iga-azi anyám ehgy he-hercegnő..-zokogtam.-És hazavár..-vettem nagy levegőt és próbáltam abbahagyni a sírást. -Én nem tudok elvállalni ekkora felelősséget..-hajtottam le a fejem.
-Samantha veled leszünk. Nem maradsz egyedül!-nézett a szemembe Abby.
-Amúgy is.. Lehet, hogy megismersz valami szexy herceget!-nevetett Kim.
-Sose változol!-mosolyogtam rá.
Felálltam s kipakoltam a szekrényemből és fájó szívvel agyan, mindent a táskámba pakoltam.
Két barátnőmmel az oldalamon elindultam az eddzőhöz és 'társaságához'.
-Szóval..-kezdtem-elmonom, hogy mi lesz most.-mondtam. Nehogy már még ők mondják meg mi legyen. Chh..- Most szépen hazamegyünk és bepakolom a cuccaim. Elköszönök Carol-tól és a lányoktól. Aztán mehetünk.-momdta összefont karral.
A szőka pasi bólintott és a másikhoz fordult. Valamiről beszéltek. Nem érdekelt, hogy miről.
-Lányok..-fordultam meg.
-Sam-mondták egyszerre.
-Ígérem, hogy gyakran fogok visszajönni. És elintézem, hogy néha ti is jöhessetek. Szeretlek titeket!-öleltem meg őket.
-Jól vezesd az országot!-suttogta Abby.
-Szeretünk. Ne feledd!-mosolygott Kim, Abby pedig vadul bólogatott.-Nah, menj hercegnő!-nevetett Kim. Külön külön megöleltem aztán elköszöntem tőlük. A két pasi mellé álltam.
-Mehetünk!-néztem fel James-re. Troy előkapta a zsebéből a kocsikulcsot és némán indultunk a kocsihoz.