Foci hercegnő

Five

ohjaj..majdnem egy éve nem volt rész..>< de nem tudtam mit írni:( és igen.. mivel a részt régebben elkedztem, valószínű, hogy itt is megfigyelhető, hogy változott az írásmódom lol.

-Szia anya!-mosolyogtam, majd karjai közé vetettem magam.

-Samantha! Annyira hiányoztál kincsem!-suttogta a hajam simogtva. Erre nem tudtam mit felelni, hisz nem ismertem így nem tudtam milyen nélküle élni. De most valahogy, mintha teljesebb lennék.

°°°

-Ez a rózsaszín?-mutat fel egy kevésbé csicsás ruhadarabot új öltöztetőm Sofi. Elég kedves lány, bár még nem tudok róla sokat.
-Neem.-dőlök vissza az ágyra.
-Samantha!-csattan fel anyám, ám hangján hallatszik hogy igencsak szórakoztatja nyűglődésem.-Valamit fel kell venned! Be kell mutatnom téged az udvarban!-mondja. Mily régies szavak..
-Akkor választok.-pattanok ki az ágyból és a szekrény elé állok. Sofi udvariasan arrébb áll. A ruhák láttán ledöbbenek. Van néhány szép, de a legtöbb hányingert keltően csicsás. Bah..
Tekintetem össze-vissza cikázik a rengeteg szín között, mikor megpillnatok egy szürke ruhát. Leakasztom majd jobban szemügyre veszem. Nem dekoltált; már egy jó pont. Hátán egy négylyukú fűző, alatta terül el a szoknya. Abban sincs semmi extra, egyszerű selyem; lágy esésű. Bár, nekem még ez is sok..
-Ez?-kérdi anya.
-Ez.-bólintok mire megkönnyelbülten elmosolyodik.
-Nagyszerű!-csapja össze fehér kesztyűbe bújtatott kezeit.-Sofi, kérlek segíts neki felvenni!-a lány mosolyogva bólint, majd rám pillant.-Nos. Én most megyek, még van dolgom. Egy óra!-rázza meg szórakozottan a mutató ujját, majd elhagyja a szobát.

-Akarod látni magad? Persze hogy akarod!-ránt Sofi az egészalakos tükör elé.
-Wow..-nyögöm ki néhány másodperc hallgatás után.
A hajamat feltűzte, kis csatokkal 'díszítette'. Az idő közben rám került nyaklánc szépen, ám szolidan egészíti ki ruhám. A lábamat csak egy fekete magassarkú fedte.
-Túl sok? Vagy kevés? Van kissebb sarkú cipő is..idehozzam?-bombázott a kérdéseivel Sofi. Elnevettem magam zavara láttán, majd ő is megeresztett egy mosolyt.
-Ez, pont jó! Köszönöm.-ölelem meg gyengén, majd meglepődve visszaölel.
-Na menj, hercegnő!-löki meg enyhén a hátam, én pedig egy bólintás kíséretében elhagyom a szobám. Végighaladok a hosszú folyosón, de a lépcső előtt megállok. Elbizonytalanít ez a sok csillogás és figyelem. Az egész lépcsőt egy fekete színű, vékony szőnyeg borítja. Ráemelem a lábam, majd a másikat is.
Az utolsó lépcsőfokot elérve megszorítom a korlátot, majd elengedem. Lelépek a fehér márvány padlóra.
Hova is kell mennem?
Itt kéne lennem egyeltalán?
Nem..
-Samantha!-csendül fel anyám hangja. Idegesen rápillantok.-Baj van?-kérdi aggódva.
-Nem..v-vagyis igen.. Áhh, nem tudom!-kezdek el össze-vissza hadonászni.-Nem vagyok hercegnőnek való.-nyögöm ki végül amit gondolok. Anya csak elmosolyodik.
-Ne aggódj!-simítja meg a karom, majd megfogja a csuklóm és maga után kezd húzni. Szó nélkül megyek utána,hisz tudom, legalábbis sejtem hova megyünk. Frusztráltan morzsolgatom a szoknyám. Akarom én ezt?
Anya hirtelen megtorpan.
-Ne izgulj.-mondja, majd hátra fordul. Észreveszem, hogy egy ajtó előtt állunk meg, ahonnan apró nesz hallatszik ki. A kilincsre csúszik kesztyűbe bújtatott keze és mielőtt lenyomná azt, egy bíztató pillantást küld felém.
Amint belép az ajtón, hangos tapsolás és ujjongás üti meg a fülem. Az ajtó még résnyire nyitva van, így látom, ahogy anya felsétál egy apró, egyszemélyes emelvényre, majd beszélni kezd. Egytől egyig érdeklődő arcal figyelnek a királynőre. Teljesen belemerülök a látványba. A fényekre, amik az anyukámra fókuszálnak, az emberekre akik miattunk vannak itt..
C

sak azt veszem észre, hogy anya felém mosolyog és finoman int a kezével. Rémült arcal és kiszáradt szájjal, lassan lépdelek a kis emelvény felé. Az emberek néma csendben figyelnek.
-Samantha Arthur hercegnő!- fogja meg anya a kezem. Az emberek hasonló tapsal fogadtak mint az anyámat. A rémületet boldogság veszi át és mosolyogni kezdek.
Nem is ismernek, mégis milyen őszintén mosolyognak rám.
Egyszer egy sikítás hallatszik fel, majd kiabálni kezdenek. Megpillantok egy férfit, pisztollyal a kezében amint felénk tartja. Egy hatalmas dörennés hallatszik fel, mikor anya leránt a földre.

GYENGE RÉSZ ALERT (a végén :'))) )