A hadnagy szíve

Egy: Rivaille hadnagy!

A kiképzésünk végével egyetlen fontos döntést kellett meghoznunk, hogy hova megyünk. A Felderítő egységhez, a központba a Királyi rendőrséghez vagy a Rózsa őrséghez a falhoz. Bár én kiskorom óta tudom, hogy a Felderítő egységhez jelentkezem. Anyámék milyen nyugodtak és büszkék lennének ha a Sina fal mögé vonulnék, de nem feledhetjük hogy ami a Mária fallal történt az bárhol megismétlődhet. Nagyon elgondolkodtam épp a lakrészembe indultam vissza mikor valaki meleg kezét éreztem a karomon.

-Amy várj.

-Ó, csak Jean.

Forgattam meg huncutul a szemeim. Ő az unokatestvérem, egy évvel idősebb emiatt érzi kötelességének a védelmem.

-Hallom negyedikként végeztél, tehát akkor a Rendőrséghez jössz te is ugye?

Kérdezte enyhén pirultan ami nem lepett meg hiszen ő oda megy, mi pedig mindig is egymás mellett voltunk. Bár vérkötelék van közöttünk ettől függetlenül máshogy szeretjük egymást. Tudom hogy Mikasába lett szerelmes bár egyenlőre ez csak plátói.

-Nem, Jean én mindenképpen a Felderítő egységhez csatlakozom majd.

Mondtam nyugodtan, ő halkan felóhajtott. Apró mosollyal húzott be a szobájába. A nyakába karoltam és mohón rátapadtam a drága lófejűm édes ajkaira. Sokkal hasznosabbak így mikor nem jártatja. Nem volt sok időnk gyorsan legombolta a blúzom majd a többitől is megváltunk. Mikor már fáradtan dőltünk el az ágyon és szaporán pihegtünk akkor is a fülledt volt a szoba légtere. Nem szerelem volt csak szeretett utáni éhség, de csodás volt. Lassan elkezdtük összeszedni magunkat a pirkadat közeledtével.

-Tényleg igaz, hogy Bírósági döntés született arról hogy felügyelet alá kerülj?

Kérdezte Jean miközben a nadrágját igazgatta, én hangosan felnevettem.

-Bizony! Bár ha azt vesszük, hogy majdnem agyon vertem a helyettes kiképzőt. Nem is csodálom.

Jean a fejét csóválva nevetett és elindultunk a színpadhoz, Erwin ezredes és Rivaille hadnagy jön toboroztatni.

-Elég sokan visszaléptek, neked sem kellene ezt csinálnod Jean.

-Melletted maradok és kész.

Sóhajtottam majd meg akadt a szem Rivaille hadnagyon.

Jean az a savanyú törpe lenne az a híres hadnagy?

Néztem nagy szemekkel a kis termetű szikár férfit. Komor nem is fájdalmas arc, mély íriszek, vékony ajkak, kb 10 centivel lehetett magasabb nálam.

-Amy hangos vagy. Ahogy elnézem a hadnagy sem díjalja az megjegyzésed.

Igaza volt ahogy felnéztem egy összeszűkült haragos szempárral találkoztam. Ervin ezredes befejezte a tájékoztatót Rivaille pedig előre lépet.

-Kölyök! Melyikőtök Amy Kirstein?

Kérdezte közömbösen, mindenki rám nézett Jean pedig próbált nem röhögni. Előre léptem és szarútáltam.

-Igenis Hadnagy. Amy Kirstein szolgálatra.

Apám ez most kurvára gáz. Ő pedig egy gyors félmosoly után ismét komolyan nézett.

-Tch, kölyök enyém lett a megtiszteltetés, hogy felügyelhetlek nehogy kinyírj óriáson kívül bármi mást. Ha valami nem tetszik akkor egy az egyben végzek veled, kétlem hogy a fejeseket meghatná a dolog. Te már ma velünk jössz a többiek csak később. De mától mindenki Felderítő egység tagja.

Na baszki a törpe nem olyannak tűnik aki nagyítana. Annyi időm volt, hogy elköszönjek a többiektől és Jeantól loptam egy csókot. Ki tudja hogy látom e még valaha. A Felderítő egység tagjaival elindultunk a volt bázisukra ami jelenleg használatban van. Egy kart éreztem a vállamon az Erwin ezredes volt.