A hadnagy szíve

Hét: Gyógyító idő!

Sziasztok bocsánat amiért sokat kellett várnotok meg is hoztam a folytatást, remélem tetszeni fog nektek!

A szobát csend tölti meg, semmi más. Egy kar távolság nem több mégis hallom ahogy zakatol a szívünk.

Levi szemszög
Mégis mit mondhatnék neki, ha nem vagyok ennyire szánalmas most boldogan várhatnánk a gyermekünk. Mindenki megvett. Ez eddig sem volt újdonság, de nem a tetteim miatt. Amy tekintette változatlan meleg és gyöngéd. Miért nem gyűlölsz? Miért nem vetsz meg? A gyermekünknek mit mondasz majd rólam?

-Levi...ha nem szeretnéd akkor nem kell tudniuk, hogy a tied. -mondta nyugodtan a hasára téve a kezét.

Mi?Amy ne én akarom, hogy tudják. Ehhez hasonló gondolatok kerülgettek.

-A család mindig is remélte, hogy Jean és én egybe kellünk. Tudom, hogy feltétlen szeret és a kicsit is szeret...

-Ne! -üvöltöttem majd még mindig ülve a derekánál át öleltem, hogy a fejem a hasán legyen.

Meleg sós lé kezdte áztatni az arcom.

-Sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen elcseszett vagyok. Tudom megtörtént és nem fordíthatom vissza. A varratok örökre emlékeztetni fognak. Hidd el én szeretlek, de azok után mégis mi jogon érinthettelek volna. Amy szeretném hogy tudják ki vagyok neki.

Miután befejeztem a mondandom csak azután vettem észre az ölelő karokat. Hogy ölelhet ilyen szeretettel engem.

-Miért nem gyűlölsz? Miért védtél meg? -hiszen jogos lenne nem igaz? hallom a belső hangom

-Hogy is tudnálak gyűlölni. A szívem alatt hordom a szerelmünk édes gyümölcsét. Az érzéseim változatlanok. A bizalom viszont sajna tova szállt.

Már egy órája ülök itt, ennyi ideje ment el Amy.

Mivel te Petrával vagy így nem kívánok az utatokba lenni és kétlem hogy Erwin komolyan vinne terepre. Haza megyek és onnan segítek Hanji-nak. Persze ha kell itt leszek. Talán jobb ez így mindenkinek.

Lassan eltávolodott és elment.

Nem akarom Petrát, egyedül a gyermekem édesanyját. Az asztalra csaptam majd megtámasztottam a fejem. Ez lennék egy vicc az emberiség legerősebb katonája. Aki még csak hűséges sem tud maradni. Szánalmas.

Time skip

Hanji szemszög

Már négy hónap telt el Amy távozása óta. Pedig annyira szerettem volna figyelemmel kísérni ahogy kerekedik. Hi hi Vajon ki s Levi lesz?

Lopva ránézek, mindig is halgatag és komor volt. Azóta az este óta pedig csak fokozódott. Amy a távozása napján egy naplót nyomott a kezembe, hogy adjam oda Levi-nek.

-Baka. -suttogtam

-Bajod van pápaszem? -vonta fel a szemöldökét.

-Elolvastad már Levi? -kérdeztem egyenesen, a szemei bánatosan bólintottak.

-El vagyok cseszve Hanji. A nő akit igazán szeretek messze van a gyermekemmel a szívem alatt. Fel sem fogtam mennyit jelent míg el nem vesztettem.

A tekintette a csésze teáján ragadt nem vette le róla.

-Milyen beszédes vagy ma Levi.

-Mindig az vagyok. 

 -Írtál neki? Hiszen még búcsúzni sem jöttél le.  

-Mit mondhattam volna pápaszem, hogy ne menjen? Amit tettem az...