Holiday / YugBam (Befejezett)

4. nap - Summer Love?

Bambam: Éppen másik oldalamra szerettem volna fordulni, de nem tudtam ráadásul a mozgolódástól fájdalom nyílalt alfelembe is. Szemeim azonnal kipattantak, majd mikor megpillantom Yugyeom édesen szuszogó lényét: elmosolyodom. El sem hiszem, hogy tényleg lefeküdtem vele, pedig vele ellentétben én nem ittam sokat. Engem az észveszejtő csókja részegített meg. Olyan édesen csókolt, olyan szenvedéllyel, hogy még most is bele pirulok. Kikászálódva mellőle – ügyelve arra, hogy ne ébredjen fel -, a konyhába veszem az irányt. Ha nem jutok azonnal kávéhoz, én itt halálozok el az biztos.

Azonban a konyhába érve egy ismeretlen, szőke fiú fogad.

- Szia! Te biztos Bambam vagy. Én Mark.

- Szi-szia! – de mielőtt megkérdezhetném honnan ismer, Jackson sétál a fiúhoz és átöleli.

- Szép reggelt! – puszil hajába és szerintem engem még észre sem vett. Nem is baj, még mindig azon jár a fejem, amit tegnap mondott. Gyeomie szeretne? Tegnap ő is ezt mondta, de lehet csak a szex miatt mondta. Másra pedig nem is emlékszem, mintha elájultam volna. De az biztos, hogy még mindig bizsereg minden porcikám.

- Szia, szép fiú! – szakít ki Jackson hangja a gondolataimból, majd már csak azt veszem észre, hogy a kezembe nyom egy bögre kávét. – Ahogy hallottam este, ez most jót fog tenni. – mosolyog pimaszul nekem pedig lassan kezd le esni, hogy miről beszél.

- Ahh – ejtem fejem az asztalra mi hangos koppanással jelzi nem tetszését a dolog iránt.

- Mi a baj? – Mark kedves hangja picit segít a zavaromon, de ez így akkor sem jó.

- Ez így kínos! – nyöszörgők, fel nem emelve a fejem. Yugyeom, gyere már ki kérlek! Bár inkább mégse, az talán még kínosabb lenne. Hogy nézzek most a szemébe? Hisz alig ismerem és már harmadnap lefeküdtem vele. Csak tudnám mért nem bánom...!

- Az segít a lelkeden, ha elmondom: mi is lefeküdtünk?

- Jackson! Hallgass már! – kiállt fel Mark és abból ítélve, hogy mozgott az asztal: szerintem megcsapta.

- Jó, bocsánat! De Bambam, ne érezd rosszul magad! nem bátásból mondtam, tényleg! Csak örülök, hogy ez ilyen komoly köztetek.

Komoly az biztos, csak nem tudom mi is olyan komoly köztünk.

Hitelen csend lesz körülöttem, de mielőtt felnézhetnék valaki – az illatból ítélve Yugyeom – összefonja ujjait hasamon és hajamba puszil.

- Na, mit csinált ez az óriás csecsemő? – kérdezi, mikor először emelem fel fejem, majd el is tűnők ölelésében.

- Ya, hogy beszélsz a hyungodról? – sikkant fel Jackson mire mind – még Mark is – nevetni kezdünk.

- Amúgy szia. Te, hogy is kerültél ide? – néz Markra, míg a mellettem lévő székre ül és hosszú ujjait combomra teszi, majd cirógatni kezd.

- Ohh, tényleg. Ő Mark, a – néz az éppen elpirult fiúra – a párom. – fejezi be mondatát, majd egymásra mosolyogva összefonják ujjaikat. Yugyeom pedig szerintem sokkot kapott, mert két perc elteltével is leesett állal, mozdulatlanul fürkészi barátját.

- Várj, te ezt most komolyan mondod? – szólal meg értetlenül, nekem pedig kezd olyan érzésem lenni, hogy ez valami csodának számít.

- Igen, halál komoly! – jelenti ki Jackson.

- Értem, nos Mark nem tudom ezt, hogy csináltad, de gratula! Már féltem, hogy Jackson valamelyik discoban fog megöregedni fiúk után futkosva.