Holiday / YugBam (Befejezett)

2. nap - Emotionals evolution

Bambam: Reggel fáradtan kellek, hála a sokáig tartó telefonálásnak, de nem bánom. Különös, de rendkívül jól éreztem magam Yugyeommal és már most izgulok a találkozó miatt.
Ma egy fekete szett mellett döntök és egy térképpel a kezemben el is indul a kávézóba.
Vajon ő is izgul? Vár már rám?




Yugyeom: Előbb érek a kávézóhoz, de a rendeléssel megvárom Bambamet. Hála a későig tartó beszélgetésnek táskák helyett bőröndök sorakoznak szemem alatt, de nem akartam időt fecsérelni rájuk. Bambammel való találkozásom sokkal fontosabb.
Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, aminek nagyon örülök, mert ritka ez az én esetemben. Megtudtam azt is, hogy volt egy rövidebb kalandja egy lánnyal, de elmondása szerint semmi sem történt, mert ő maga nem érezte kész magát. Elmesélte, hogy a családjával nyaralni jöttek ide, majd elnevettem magam rajta, hogy a húgát a barát nőjének néztem, majd a bátyját a barátjának. Kellemes vele beszélgetni.

- Szia. Ne haragudj! Kissé eltévedtem. - zökkentet ki édes hangja, majd leült velem szembe.

- Nem haragszom, de mondhattad volna, hogy nem tudod hova kell jönni. Akkor elmentem volna eléd.

- Majd legközelebb. - mondja természetes hangon, majd mikor rá jön mit mondott elvörösödve néz rám. Kár, mert rajtam jelenleg csak egy perverz mosolyt talál, amitől - ha lehetséges -, még vörösebb lesz.


A reggel szél sebesen elrepül a társaságában és már azon kapom magam, hogy késésben vagyok.


- Bambam, ami azt illeti nekem hamarosan próbám lesz, de örülnék, ha velem tartanál. - nézek rá mosolyogva, de tudom, hogy elpirultam. Tényleg vele szeretném tölteni minden percem. Bármit megtennék érte, de ez lehetséges? Hisz nem is ismerjük egymást, lassan mégis többet tud az életemről, mint a közeli barátaim.


- Próba? Milyen próba? - kíváncsi hangja ránt vissza a jelenbe én pedig először furcsán nézek rá, majd le esik, hogy ő tényleg nem tudja ki vagyok és ettől különösen boldog vagyok. Volt már aki csak azért jött el találkozni velem, mert így akart ismert lenni és volt már hogy örült rajongó volt a találkozó partnerem. Bevallóm féltem picit, hogy ő is csak ezért jött el, de most már tudom, hogy valóban én érdeklem.


- Tánc. - közlöm egyszerűen, de nem mondom meg, hogy ki vagyok. Ha velem jön úgyis rá jön, ha meg nem, akkor is boldogabb leszek mert nem az idolsággal fogtam meg.


- Ohh, ez esettben kíváncsi lennék hogyan táncolsz. - kacsint rám. El sem tudom képzelni mit csinálok, ha elmegy.




Bambam: Beérve egy nagy épületbe, mindenki köszön Yugyeomnak és én kezdem megbánni, hogy eljöttem. A francba is, azt sem tudom hol vagyok.
Yugyeom hirtelen megfogja a kezem, majd meg áll velem szemben. A szívem olyan gyorsan ver, hogy félő szív rohamot kapok, a gyomrom liftezik, még a lábam is megremeg. Mért akarom, hogy lépjen közelebb? Mért akarom, hogy öleljen magához?


- Bamie, jól vagy? - néz rám aggódva, de csalódott szívem csak egy valamit hall meg.


- Bamie? - húzom fel szemöldököm, majd elmosolyodok becenevemen.


- Öhm, sorry. Csak úgy jött. - pirul el, amitől olyan édes, mint a legfinomabb eper. Várj, mi? Bambam, hülye vagy!


- Nem zavar, csak különös, de aranyos. - mosolygok rá és legbelül imádkozom érte, hogy akár csak egy centivel, de lépjen közelebb. De nem teszi. Csak néz rám mosolyogva. Azzal a gyilkos mosolyával amivel lassan megöl.


- Amúgy mit kérdeztél? - kérdem, mert nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon.


- Jól vagy-e. Olyan sápadt lettél hirtelen. - szomorodik el.


- Jól, csak sok itt az ember. - rázom meg fejem, majd az éppen felénk szökdelő szőke fiúra nézek, aki Yugyeom nevét kiabálja. Hirtelen elengedi kezem, majd a másik felé fordul, engem pedig kezd elönteni a féltékenység. Mégis ki ez?


- Szia. Jackson vagyok. - néz rám fekete kis kutya szemeivel, majd int hogy menjünk.


Belépve egy nagy tükrös szobába inkább Yugyeom mögé állok. Sosem voltam jóban a tükrökkel, pláne nem ennyivel.

Nézem ahogy lassan táncolni kezdenek egy dalra és biztos vagyok benne, hogy Yugyeom énekel benne. Elképesztően gyönyörű a hangja és ahogy táncol...
Fekete pólója mellkasára tapad, haja csapzott és akaratlanul is többet képzelek a csipő mozgásába.
PA szőke fiú elterülve a parkettán kiabálja, hogy szünet mire Yugyeom édesen elneveti magát és kikapcsolva a zenét: hozzám sétál.


- Gyeomie, te énekelsz? - kérdem mikor mellém ül, de válasz helyett csak furcsán néz rám.


- Gyeomie? - szalad fel szemöldöke amin nem bírom ki, hogy ne nevessek.


- Hát ha már Bamiet szabad, akkor Gyeomiet is! - jelentem ki kacéran nézve szemébe, mitől már ő is mosolyog.


- Egyébként tetszik a dal?


- Igen, kreatív és szép. - mosolya engem is mosolygásra késztet. - Te énekelsz? - kérdem mi annyira izgat.


- Igen. - pirul el. - Elmenjünk kajálni? Már lassan fél hét és Jackson szerintem ma a földön alszik. - nézi barátját, aki valóban elszundítót már a hideg padlón. Felállva mellé sétál és felébreszti.
Várjunk, azt mondta fél hét?


- Azt hiszem nekem vissza kellene mennem. - mondom Yugyeomnak, aki már a cuccaikat pakolja össze. Látom, hogy fáradt, de azt hiszem muszáj megkérnem valamire, mert nem óhajtok elveszni egy idegen városban, reggel pedig elhagytam a térképem....


- Eltudnál kísérni a szállodához? Nem igazán tudom innen merre van. - hajtom le fejem, majd még hozzá teszem - nem muszáj, ha nincs kedved.




Yugyeom: Nem igazán akarom, hogy elmenjen. Örülök, hogy ilyen könnyen kitudok vele jönni és még Jackson szerint is összeillünk, pedig ő ritkán mond ilyent. Na de azt még úgysem akarom, hogy esetleg eltévedjen.


- Nem, dehogy! Persze, hogy elkísérlek. Addig is legalább veled vagyok. - nézek rá mosolyogva, de mikor elpirul és elkapja tekintetét megfogom kezét. Olyan puha a bőre és szép. Egyszerűen minden porcikája tökéletes.


Az utcán néma csendben sétálunk, de még sem kínos. Kellemes a légkör. Azonban mikor meglátom a szállodát kedvem lelohad. Nem akarom, hogy vége legyen a napnak.


- Nincs kedved feljönni? Rendelünk valami kaját, nézünk valami filmet... Persze megértem, ha fáradt vagy és haza akarsz menni. - ahogy kiejti szavait fokozatosan vált át egyre vörösebbre és hirtelen nem is tudok rá mit reagálni, de amikor zavartan elköszön és elakar menni: megfogom kezét, majd vissza így vissza húzom mosolyogva.


- Jól hangzik ez a program. - ha lehet még vörösebb az arca, amitől kedvem támadna megpuszilni, de félő akkor vissza vonná az ajánlatát és azt nagyon nem akarom.

Felérve a szobába rá kell jönnöm, hogy igen csak aranyos ez a hely, de valami furcsa.


- Nem azt mondtad, hogy a szüleiddel vagy itt?


- De. Csak nekik is külön van egy szobájuk, a húgomnak is és a bátyámnak is. Anyuék úgy voltak vele, hogy ha már egyszer eljövünk akkor nem spórolnak rajta.


- Értem. Ma nem hiányoltak? - kérdem míg leülök az ágyra és nézem, ahogy ide-oda szaladgál, mint egy kis egér komolyan.


- Nem, nem igazán. Nem terveztünk programokat inkább csak hagyják, hogy azt csináljuk amihez kedvünk van. Ennek mondjuk örülök is néha meg nem is. - hangja kissé személytelen, de kétlem hogy rossz kedve lenne. Inkább csak keres valamit. - Na, meg van! Mit kérsz enni? - kérdi, nekem pedig csak egy szó jut eszembe, de nem lenne jó beszélgető téma, hogy "téged", ezért inkább egy kis kimbab-re szavazok, ahogy ő is.


Bekapcsolva egy filmet, igazából fogalmam sincs mit: elterülünk az ágyon és beszélgetünk. Rákérdez a zenére is, mire bevallóm, hogy Idol vagyok.


- Hogy mi? - sikkant fel, felülve az ágyon. - Ohh akkor az a Jackson csak a csapat társad?


- Igen. Mért, mit hittél? - ülök fel én is kérdőn nézve rá.


- Igazából semmit, csak olyan különösen jóban vagytok. - néz rám elszégyellve magát. Mosolyogva kúszok közelebb hozzá és fogom meg a kezét.


- Ő a legjobb barátom, de nem több! - suttogom szemébe nézve, majd mikor feltűnik, hogy alig pár centi választja el ajkainkat: elhúzódom.


- Ideje lenne mennem. - mondom, de inkább magamnak. Hogy lehetek ilyen hülye?


- Ne- nem aludnál itt? - kérdezi el- elakadó hangon. Rá nézek, majd gondolkodás nélkül fekszek oldalamra és nézem, ahogy lassan ő is mellém fekszik. Ránk húzza a takarót, majd apránként közelebb araszol. Alig érezhetően markol felsőmbe, fejét mellkasomhoz nyomja és így szuszog. Mikor már egyenletesen veszi a levegőt: magamhoz ölelem.


- Bambam, kezdesz megőrjíteni! - suttogom magam elé, majd lassan én is elalszom.