Holiday / YugBam (Befejezett)

Különkiadás (MarkSon)

Szeretni valakit és szeretve lenni, azt mondják ez a világ legszebb és legjobb érzése. Én úgy érzem valamit elfelejtenek azok az emberek, kik ezt vallják.

Yugyeommal rengeteg vitánk volt az elmúlt hónapokban, de ezeknek egyiknek sem volt igazán köze hozzánk. Azt hiszem kicsit talán nehezen viselem, hogy idol, hogy minden nő - és több fiú is - oda van érte, mellesleg nem egyszer került számomra fájó helyzetbe másokkal. Viszont a féltékenységi hisztijeimből mindig ott lyukadunk ki, hogy ő ugyan annyira féltékeny, mikor nekem kell táncolnom mással, mint háttér táncos. Legutolsó ilyen alkalom után viszont már ő maga ment a cégvezetőhöz és kérte, hogy kizárólag az ő és Jackson által vezetett duó táncosa legyek...

Nem kevés fejtörést okozott ezzel nekünk, hisz sok ember érdeklődését felkeltette ezzel. Idővel azonban szerencsésen elhalt a pletyka miszerint párnak tituláltak minket, de az igazán nagy rajongóikat nem tudtuk becsapni őket és már egy egész szép tábor alakult azokkal, akik szerint minket egymásnak teremtettek. Persze sajnos nem csak őket, de az igazgatót sem tudtuk megtéveszteni. Nem telt el sok idő mialatt leleplezett minket és én akkoriban kész lettem volna inkább haza menni, minthogy Yugyeom karrierje miattam érjen végett. Mégsem volt erre szükség. Szerencsénkre magát az elnőköt ez nem zavarta, legalábbis addig míg mi megóvjuk a titkunk és mi ennek érdekében mindent megteszünk.

Igen hiányzik, hogy nem foghatom meg a kezét az utcán, hogy a moziban nem bújhatok hozzá, hogy egy-egy koncert előtt nem kérhetek "szerencse puszit", de ami zárt ajtók mögött történik, arról senki sem tud, így minden elmaradt érintést be pótólhatunk.

Mark sajnos nyár végén már haza tért otthonába, de kapcsolata Jacksonnal így is szépen fejlődött. Bár nem egyszer vitatkoztak ők is, mégis csodálattal néztem, ahogy ilyen távolságból is ugyan azzal a tűzzel szeretik egymást. Jackson akár hányszor került letargiába, annak sosem a bizonytalanság volt az oka, csupán Mark hiánya, így Yugyeommal eldöntöttük, hogy valahogy megoldjuk Mark utazását és lehetőleg itt maradását, de sajnos ez elhúzódott.

Most viszont végre itt vagyunk, holnap karácsony, Mark ma érkezik és Jackson, de még ő maga sem sejti mit hoztunk össze Yugyeommal.

- Szia. Jesszus neked fekete a hajad? - néz rám csodálkozva Mark, az aprócska tény miatt mit elfelejtettem említeni.

- Igen, pár napja. Hogy tetszik? - kacsintok rá, míg elveszem egyik bőröndjét - Jesszus, mit hoztál ebben? Téglát? - lepődők meg annak súlyán.

- Te mondtad, hogy lehetőleg az összes holmim hozzam, bár nem tudom minek.

- De azért a lakást otthon hagyhattad volna. - dobok felé egy puszit, míg a kocsihoz megyek.

A sofőr már tudja hova kell mennünk és hamar oda is érünk, lehetőleg Jackson előtt.

- Azta, de nagyon régen voltam itt! - lép be Mark a nappaliba - Nem is tudtam, hogy átalakítottátok.

- Csak kicsit átrendeztük a bútorokat. Na, de beviszem Jackshez a cuccod. - öleli meg Yugyeom, majd el is tűnik a csomagokkal - Szerintem fel is hívhatnád Jacksont, hogy jöjjön haza.

- De mégis mit mondjak neki? - nézek kétségbe esetten Yugyeomra, de aztán mégis eszembe jut egy igen csak jó indok.

- Szia Jacks. Yugyeom beteg, nekem meg el kell mennem. Haza tudnál jönni? Gyorsan! - mondom a telefonba, míg Yugyeom a fejét rázza, Mark pedig csak mosolyog, hogy a párja erre milyen gyorsan mond igent.

Végül egy fél óra múlva be is toppan a szőkeség, majd azonnal Yugyeomhoz rohan, hogy ha beteg akkor azonnal feküdjön le és ne mászkáljon.

- Nyugodj meg, nincs semmi bajom – neveti el magát Yugyeom barátja reakcióján –, inkább fordulj meg!

- Mi? – értetlenkedik, de szerencsére teszi amit mondott neki, így megfordulva azonnal Markkal találja szemben magát.

- Mark? De hogy kerülsz ide? – néz rá csodálkozva, mintha el sem hinni, hogy itt van.

- Tőlük kérdezd. – lép mellé – Meg sem ölelsz? – kérdi mosolyogva, mire Jackson azonnal a nyakába ugrik.

- Köszönöm fiúk, nagyon köszönöm! – Néz ránk hálásan, de el nem engedné párját.

Jó őket végre így együtt látni.

- Jacks, van még egy jó hírünk, amennyiben persze Mark is bele egyezik. – áll mellém Yugyeom szorosan magához ölelve.

- Mibe is kell bele egyeznem? – néz ránk gyanakodva Mark.

- Tudom, hogy az új albumon lévő „Love Story" dalt te segítettél Jacksonnak összehozni és ez felkeltette az igazgató figyelmét is. Amennyiben persze te is szeretnéd, a cég karöltve vár, mint zeneszerző.

- Hogy mi? – bukik ki egyszere belőlük, amin már tényleg csak mosolyogni tudok.

- Ez most komoly? – néz csillogó szemekkel Jackson, de Mark hallgatása kicsit gyanús. – Mi-mi a baj? – kérdezi párjától.

- É-én nem hiszem, hogy megfelelnék, mint zeneszerző. – süti le szemeit szomorúan.

- De hisz már bizonyítottad, hogy igen is megfelelsz. – érvelek ellene és bár sejtettem, hogy megijed, de reméltem, hogy Jacksonnak nem mer nemet mondani.

- Szerelmem, kérlek! – kezd el pityeregni Jackson, úgy ahogy még egyszer sem láttam és ez láthatóan hatásos – Mark, maradj velem! – bújik párjához.

- Szeretlek Jackson, mindennél jobban. – csókolja meg – Rendben, maradok, de ha rosszul sül el, akkor én előre szóltam! – mondja mire mind felnevetünk, de azért örülök, hogy tényleg sikerült is a tervünk.

- Hát akkor Mark, költözz be az új szobádba, ami talán nem is lesz annyira új. – mosolygok rá, megölelve öt is.

- Örülök, hogy velünk maradsz!