Ez csak egy álom? [BTS Jikook FF/BEFEJEZETT]

*Erre nem vagyok kíváncsi*

~Suga szemszög~

-MIIVAAN??!!- szerintem az egész utca hallott,hogy kiabál.

-Jungkook...-nem tudtam befejezni mert,félbeszakított

-Mióta van itt?- kérdezte szinte suttogva

-Nem tudom. két hete ismertem meg, de akkor szerintem már régebb óta itt volt.- mondtam én is halkan

-Miket mondott rólam?-kérdezte hidegen

-Hát, hogy nagyon jó baráti viszonyba voltatok. Sokat voltatok együtt,és aztán meg beléd szeretett. Amikor el akarta mondani neked akkor már azzal vártad, hogy ti elköltöztök. Végül elmondta neked és te is így éreztél, de már nem lehettetek együtt. - ennyire emlékeztem

-Ez sajnos így történt.-láttam, hogy könnyek gyűltek a szemeibe. Közelebb ültem hozzá és átkaroltam.

-Azt nem mondta, hogy mi történt utána?- nagy szemekkel nézett fel rám

-Annyit mondott, hogy teljesen magába fordult. Nem beszélt senkivel. Se az anyjával se a testvérével. Aztán egy kis idő után felkereste az apja, hogy szeretné ha nála élne egy ideig, és ideköltözött az apjához.Te közben rengetegszer hívogattad, de ő el akart felejteni mert tudta, hogy ti már nem lehettek együtt.- csak mondtam amire emlékeztem

-Értem. Valahogy el kell kerülnöm azt, hogy találkozzak vele. Ezek után látni se akarom. Utálom.- mondta szomorúan, de éreztem benne a dühöt is

-Ő viszont nem így van ezzel. Azt mondta minnél előbb  találkoznia kell veled. hívni is akart, de én mondtam neki, hogy ezek után ne várjon tőled semmit. De persze én lettem a köcsög.- mondtam

-Nem te vagy a köcsög. Te csak azt mondtad amit én mondtam volna. Csak te szebben.- itt nevetett aminek örültem. Nevettem én is.

Kicsit még beszélgettünk, majd elindultunk haza. Előbb hazakísértem Jungkookot, de útközben valaki olyannal találkoztunk akivel nem kellett volna. Már messziről láttam, hogy ki az. Megböktem Jungkook vállát ő csak értetlenül nézett rám, majd a szememmel próbáltam mondani neki, hogy nézzen előre. Rá is nézett. Megállt. Nem sétált tovább. Megragadtam a karját, hogy átvigyem a másik oldali járdára. De nem mozdult. Csak állt és nézte, hogy közeledik felé a drágaság. Végre sikerült megmozdítani.

-Suga várj - kiabált Jimin

-Mire? Gyere Jungkook. - rángattam tovább

-Suga had beszéljek vele- sietett oda Jimin

-De ő nem akar- mondtam flegmán

~Jungkook szemszög~

Csak álltam és néztem. Jobban néz ki mint pár hete. Hagytam, hogy Yoongi rángasson. Nem tudtam megszólalni. Csak hallgattam, hogy ők veszekednek. Erőt vettem magamon és megpróbáltam megszólalni, de közben Jimin felszólított.

-Jungkook... Kérlek.. -mondta könyörögve

-Hagyd már békén! -kiabált közbe Suga. Nem tudtam megszólalni ezért csak ránéztem Yoongira és arra kértem, hogy mardjon csendbe. Persze csak szemrángással jeleztem, de értette.

-Mit akarsz? -kérdeztem lenézően

-Beszélni.-mondta

-Miről? Nem gondolom, hogy olyan sok megbeszélni valónak lenne. - mondta flegmán

-Kérlek halgass meg. - könyörgött megint

-Kapsz egy percet. Mondjad. - szólaltam meg

-Nem lehetne négyszemközt? -kérdezte félve

-NEM!! - vágta rá Suga

-Jó akkor tehát. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem fel amikor hívtál. Sajnálom, hogy nem válaszoltam semmire. De a hiányod miatt tettem. -  nem tudta befejezni

-Na jó erre nem vagyok kíváncsi. Szevasz.

Mondtam majd megragadtam Yoongi kezét, elhúztam Jimin mellett. Én viszont vállal neki mentem Jiminnek ami jó érzés volt. Az út további részén csendben mentünk. Túl ideges voltam és nem akartam Sugán kitölteni. Elértünk a házunkig.

-Jól vagy? - fordított maga felé

-Igen. - válaszoltam kicsit elkeseredve, de idegesen

-Én sajnalom..

-Ez nem a te hibád. - simogattam meg a vállát.

A sötétben csak a szeme csillogást láttam. Olyan gyönyörű szemei vannak. El tudok veszni bennük. A szívem kezd furcsa érzelmeket táplálni mikor Sugával vagyok. Egyre többet vagyok vele. Egyre több mindent érzek iránta.

-Most mennem kell. Anyukám már vár. Reggel megyünk értetek. - mondtam

-Rendben. Jó éjszakát! - mondta miközben ajkaimat bámulta.

Éreztem, hogy akarja. Muszáj voltam megtenni. Megcsókoltam. Először meglepődött, de nemsokára már viszonozta is. Nem hittem volna, hogy ő is meleg. Viszont ez nagyon jó érzés volt. Engedélyt kért a bejutáshoz amit meg is adtam. A nyelveink harcot vívtak addig még én feladtam a harcot mert, már nem kaptam levegőt. Csendben elváltunk egymás ajkaitól. Megölelt és integetve elment. Én csak álltam ott mint a nem is tudom mi. Aztán mikor már nem láttam azt a szép alakját, elégedetten mentem be a házba.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!! Kicsit érdekes lett ez a rész. Vagy csak szerintem? :D Na mindegy. Remélem tetszett. Ha tetszettek tudod mi a dolgod. ;)
Még ma este hozom a kövi részt. És valakik örömére szépen lassan belekeverem a yaoi-t is. :3

ByeBye ;) <3