Egyedül

Információk

Ma a rozoga órám  időben keltett. Az új ruháim közül amit apa fedezett. Hüvös volt és fújt a szél ezért egy fekete hoszújút, egy vörös térd felé érő szoknyát, egy aranyos magassarkút és anyu nyakláncát.

Még megvannak a szüleim holmijai. Soha nem dobnám ki. Soha, de soha.

Felkaptam a táskám és indultam a suliba. Beléptem az ajtón és az első utam a szekrényemhez vezetett. Egész jól indult a reggelem, legalább is azt hitem. Valaki benyúlt a szoknyám álá és megmarkolta a kenekem. Megfordultam és pofon akartam vágni, de elkapta a kezem. Jeremy állt velem szem ben.
- Jó reggelt cicám!- nézett rám pimaszul.
- Te meg mi a jó büdös francot csinálsz? Mit képzelsz magadról? És melesleg nem vagyok a cicád!- ordítottam le.
- Jól van nyugi hercegnő.
- Rohadj meg!- ezzel lezártam a beszélgetést.
Nem tudom mit képzel magáról, anyira arogáns. Na mind1 . Első órám fizika volt. Minden órán egyedül ülök. Nagy meglepetésemre az osztályfőnök lépett be az ájtón egy fiúval az oldalán.
- Ő itt az új osztálytársatok. Kérlek mutatkoz be aztán Evelin mellet fogsz ülni az órákon. Mivel én nem érek rá ezért neked és a kisasszonynak is leigazolom az óráit, hogy körbe vezethessen.
- Theo vagyok egy kis városból költöztünk ide.
Nagyon sexy volt . A lányok oda voltal érte, Jeremynek új vétéjtársa akadt. Felálltam, felvettem a táskám és kimentem a teremből. Kínos csendbe mentünk a folyosón. Én törtem meg a csendet.
- Tudod, nem muszály melletem ülnöd, ha nem akarsz.- néztem fel rá.
- Nem szeretnék más mellé ülni, mert csak téged ismerlek.- mosolygott rám.
- Éhes vagy?- kérdeztem.
- Aha.
- Gyere! Tudok egy jó helyet.- megfogtam a csuklóját és magam után húztam.
A kedvenc kávézóm felé tartotunk. Beléptünk az ajtón. Az orromat a friss sütemények szaga csapta meg, imádom ezt az illatot. Beálltunk a sorba.
- Te mit kérsz?- kérdezte.
- Vaniliás muffint és csokis krémkapuchonót kérek.- mondtam.
Sorra kerültünk. Már mondani akartam, de Theo megelőzött.
- Két csokis krémkapuchinót, egy vanilliás és egy csokis muffint kérünk.
Leültünk ez egyik asztalhoz.
- Sokszor jársz ide?
- Igen.- majd hozzátetem- Most vagyok itt először társaságban. Általában egyedül soktam itt lenni.
- Értem.-kicsit habozott- Nem segítesz kipakolni?
- De. Előtte visza mehetnénk a suliba ott maradt valami.
-Igen.
Örültem, hogy végre nem egyedül vagyok.
Ez kínos, de valahogy kiesett a neszeszerem a táskábol és a teremben hagytam. Besiettünk az épületbe. Az osztályterem előtt ott állt Jeremy és a csapata. A segfej kezében ott volt a keresett tárgy.
- Mit keresel cica?- nézett rám pimaszul.
- Tudod te azt jól. Add visza!- kaptam a doboz után.
- Valamit valamiért!- pimaszkodott.
- Mit akarsz?
- Egy szenvedélyes csókot.
- Azt lesheted segfej!- háborodtam fel.
- Akkor ezt se kapod visza!
Theo lépett mellém.
- Elég szánalmas, hogy így akarsz csókot kapni egy lánytol.- nézett rá Theo lesajnálóan.
Meglepődött, én pedig ezt kihasználva kikaptam a kezéből ami az enyém és elkezdtünk futni a kijárat felé.
- Ez jó volt.- nevettem fel.
- Aha.
Elindultunk a háza felé. Amikor megérkeztünk nagyon meglepődtem. Két emeletes házuk volt barack színűre festve.
- Szép a házatok.
- Köszi.
Bementünk az ajtón. Először a konyhát pillantottam meg bár székekkel és márvány pultal, majd áthaladtunk a napalin. Plazma tv és egy hatalmas kanapé. Végül felmentünk a lépcsőn egyenesen a szobájába. Tel volt dobozokkal. Elkezdtük kipakolni: ruhák, pia és megtaláltam azt amit nem akartam. A boxereit. Elpirultam és ezt ő is észrevette.
- Mi van Evi nem láttál még ilyet vagy ilyen nagyot?
- De láttam ekkorát, sőt még nagyobbat is.- blöfföltem.
- Tudod nagyon cuki vagy amikor hazudni próbálsz.
Közelebb jött hozám és már annyira közel volt, hogy szinte már éreztem az arcomon a leheletét. A kezemközé vettem az arcát. Úgy éreztem, hogy szeretem pedig csak most ismertem meg. Eltürte a hajam és csak nézett.
- Ennyire szép vagyok?- kérdeztem.
- Igen.- villantot egy oldalas mosolyt.
Hirtelen ajtócsapódást hallotam.
- Kicsim megjöttem!- kiáltott fel egy kellemes női hang.
- Ez az anyám!
Lementünk a lépcsön. Mikor meglátott az anyja elmosolyodott.
- Csókolom! Én Evelin vagyok Theo osztálytársa.- fogtam kezet vele.
- Szia! Nagyon örülök.- mosolygot rám.
- Nagyon örültem de most mennem kel!
- Értem. De legközelebb meghívunk vacsorára.
- Köszönöm a meghívást de most tényleg mennem kel. Csókolom! Szia!- léptem ki az ajtón.
Még hallotam ahogy az anya mond valamit Theo-nak.
- Nagyon csinos lány es kedves is. De ha csináljátok akkor mindenképp használj gumit.
A fiú válaszát nem hallotam pedig kívancsi lettem volna rá.

A haza út kicsit hoszzú volt még féluton se voltam de nagyon elfáradtam. Egy kocsi állt meg melletem. Rám dudált.
- Szia cicám! Elvigyelek?- Jeremy nézett rám.
- Még csak az kéne!
- Jó bocs az elöbbi ért had vigyelek el.
- Nem.
- Kérlek.
- Ha nem leszel egy bunko paraszt akor talán.
- Oké!- adta meg magát.
Beszáltam melé.
- Hova megy a fuvar?
- A suli elé onnantól gyalogolni akarok.
- Oké.
Szabályosan ment ami nagyon meglepett. Bekapcsolta a rádiót így zenét halgattunk.
A kezét lasan a a combomra csúsztatta. Most az egyszer meghagytam ezt az örömöt neki. Majd feljebb vándorolt majdnem elérte a bugyim, de még időben leállítotam. Szerencsére éppen megérkeztünk a suli elé. Kiszáltam és becsaptam az ajtót.
- Kösz a fuvart.
- Neked bármikor cica!!- kacsintott rám.
Visszatért az igazi Jeremy.
Inentől hazáig sétáltam. Bemásztam a régi épület ablakán.

Úgy döntöttem előveszem anya régi emlékes dobozát. Hosszú kutakodás után találtam egy cetlit amin egy házszám és egy telefonszám állt. Felhívtam.
- Halo!- szólt bele egy férgias hang.
- Halo!
- Ki vagy?
- Christina Jonas.- mondtam be anyám nevét.
- Mondtam, hogy fizetem a gyerek tartást, de semmi közöm nem lesz hozátok.- majd lenyomta.
El se hiszem, hogy beszéltem az apámmal. Ez hihetetlen. Nem akar látni.

Ő az utolsó esélyem. Nincs több családtagom csak ő maradt. Remélem befogad. Meg kel próbálnom. Holnap el megyek a házához. Ennyivel tartozom magamnak.

Sziasztok!
Remélem tetszik ez a rész!
Ha tetszik ☆- ozatok és commenteljetek.
Valyon Evi találkozik az apjával?
Sietek a kövi részel!
Puszi:🌈Lexi🌈