| Only for Fans... or not - NamJin FF. /Completed/

| 0.2 |

Pár percig csak álltam, mint aki a padlóhoz van szögezve, majd feleszmélve bambulásomból, megindultam NamJoonal közös szobánk felé.

Lassan ballagtam fel a lépcsőn, semmi kedvem nem volt összepakolni arra a sátorozásra.

Kopogás nélkül nyitottam be szobánkba, de nem várt látvány fogadott.

NamJoon, egy szál alsóban. Oké, oké, ezerszer láttam már így, de most valahogy más volt.

- Fürödtél? - halk motyogásommal próbáltam megtörni a csendet, ami beállt közénk, amikor beléptem a szobába.

- Igen. Ha gondolod, mehetsz, aztán gyere pakolni, hyung.

Ritkán szólít hyungnak. Valami megváltozott a viselkedésében, csak tudnám, hogy mi. Idegesít. 

- Jó.

Felkaptam egy törölközőt, egy alsót, és egy kinyúlt pólót, és bevonszoltam magam a fürdőbe.

Megeresztettem a vizet, ugyanis ma ki kellett engedem a gőzt, ezért egy egyszerű zuhanyzás nem lett volna elég. Ruháimat ledobtam magamról, majd szép lassan beleereszkedtem a forró vízbe, hogy izmaim végre ellazuljanak.

------------------

Hm... nem tudom, ki az, de ne hagyja abba. Valaki vizes tincseim között járatta ujjait, ami be kell valljam, nagyon jól esett.

Kezdtem egyre jobban élvezni, amikor is kirázott a hideg. Na várjunk csak.. hideg levegő és vizes haj. Rossz előérzetem van.

- Jinnie~ Kelj fel, ne aludj a kádban. Meg fogsz fázni. - Ne. Csak azt ne mond, hogy elaludtam fürdés közben.

Pedig sajnos de. Ezt a mély hangot bárhonnan felismerem. Szemeim kipattantak, és ijedten kaptam fejem a mellettem guggoló fiú felé.

- N -NamJoon.. te mégis mit keresel idebent?

- Tudod, elég furcsa, ha már másfél órája fürdesz, minden hang nélkül.

- Jézusom, ne haragudj. Azonnal megyek, és pakolok. - "Kipattantam" a mostanra jéghideggé vált vízből, majd léptem volna ki a kádból, de villámként csapott át rajtam a felismerés, hogy marhára nem vagyok egyedül.

Ijedten fordultam a csempe felé, arcom színe jelenleg a nemrégiben feldarabolt paradicsomok színével vetekedett.

- Hátulról is jól nézel ki, hyung. De az arcodat jobban szeretem.

- NamJoon. Most megkérlek arra, hogy fogd meg fenséges személyedet, fordulj az ajtóval szembe, és szépen emeld egymás után a lábaidat előrefele, majd hagyd el a fürdőszobát. - Hangon nyugodt volt, bár belül már réges régen szétestem, annyira zavarban voltam.

- Más szavakkal húzzak ki innen a picsába. Értem én, ne aggódj.

- NamJoon!

- Jó jó, megyek már.

Csoszogás. Ajtó nyitódás. Ajtó csukódás. Bingo.

A biztonság kedvéért hátrafordítottam fejem, és szerencsére tényleg kivonszolta magát innen. Mostmár biztonságosan kiléptem a kádból, és egy villámgyors szárítkozás után felkaptam magamra a behozott ruhadarabokat, - vagyis egy boxert és egy kinyúlt pólót.

Hajammal nem foglalkoztam túlságosan, szimplán áttöröltem párszor, jó az úgy, ahogy van.

Really így szeretnék én kimenni NamJoon elé? Nem gondoltam át én ezt.

Nagy levegő.. ki, be, ki, be... Na állj. Mégis mit képzelek, hogy majd hanyatt vágja magát tőlem? Na nem, biztos, hogy ez nem fog megtörténni.

Visszabattyogtam a szobába, ahol Nam az ágyon feküdt, és telefonozott, egy sporttáskában pedig ott pihentek a sátorozáshoz szükséges cuccok.

- Hyung, ha összepakoltál, feküdj le időben, holnap még lesz egy fotózásunk reggel.

- Oké. - ennél többre nem tellett, fáradt is vagyok, és pakolnom is kell még.

Szó szerint behánytam pár cuccot a saját sporttáskámba is, kivételesen nem érdekelt a rend, ami nálam nagy szó. Már csak néhány dolog hiányzott, de azokat reggel fogom ajd bedobni. Mármint aznap, amikor indulunk.

- Átmegyek kicsit YoonGi hyunghoz. - NamJoon törte meg a csendet, és válaszomat meg sem várva viharzott ki szobánkból. Na hát ezt meg mi lelte.

- YoonGi -

Vacsora után félig hullaként vánszorogtam vissza a szobámba. Ilyenkor áldom az eget, hogy leszögeztem a menedzsernek, illetve a többieknek, hogy egymás között úgy cserélgetnek szobatársat, ahogy akarnak, engem nem érdekel, sőt.. saját szavaimmal élve kibaszottul leszarom mit csinálnak, de én nem vagyok hajlandó megosztani senkivel a magánszférámat.

Ennek több oka van. Például az, hogy ha fáradt vagyok, egyedül Jin hyung hagyna pihenni, meg talán NamJoon, viszont az összes többi idióta itt lármázna, amire marhára nem vagyok kíváncsi. És talán, ha valami egetrengetően hatalmas nagy véletlen folyamán el tudnék aludni, két perc múlva már arra ébredek, hogy megint ricsaj van. Engem pedig ha valaki felkelt, azt az illetőt ezer féleképpen nyírom ki.

Most is, már éppen, hogy elaludtam, amikor valaki elkezdett dörömbölni becses magánlakosztályom ajtaján.

- Az életeddel játszol. Ki vagy és mit akarsz? - dühösen kiabáltam takaróm alól, mire az illető lassan benyitott, és megláttam a mi drága leaderünk arcát.

- Aigoo, NamJoon. Mi a retek ilyen fontos, hogy este tizenegykor jöttél ide?

Felültem ágyamban, majd álmosan Nam szemeibe néztem. Érdekes látvány volt, az biztos. Olyan.. segíts, mert a franc se tudja mi van velem, és nem tudom mit érzek fejet vágott.

Viszont sejtéseim beigazolódtak, és drága barátom miután helyet foglalt, egyetlen egy nevet nyögött ki, szibte suttogva..

- Jin.. - hallókészüléket kell vennem, ha továbbra is ilyen halkan fog beszélni. Aigoo, ez hosszas lesz.

Annyeong Swaggerek!

Tudom, tudom, tudom. Sajnálom, hogy csak most, és hogy ráadásul ilyen rövid.
Bár ebben a ficiben nem lesznek amúgy sem hosszú részek, illetve picit lassabban fog frissülni is, mint a másik, előre elnézést kérek! 😥😫
Ha tetszett, jelezzétek valahogy, kommenteknek mindig nagyon örülök, akár negatív, akár pozitív. Hisz' ebből tanulok! ^^"

Byee!>_<