| Only for Fans... or not - NamJin FF. /Completed/

| 1.0 |

- Na jó. Vessük össze ezt a két cetlit. Hyung, hol van az első? - kérdezte Jimin, én pedig azonnal felpattantam és bementem a szobámba, előhalásztam a kis papírt és visszaspuriztam a a fiúkhoz.

YoonGi ismét kezébe vette mindkét cetlit, és Taehyungal együtt vizslatták őket.

- NamJoon - szólalt meg végre YoonGi kábé tíz perc után - nem akarlak elkeseríteni, de a faszom se tudja, hogy ez mi akar lenni. Elvihetem apámnak esetleg.

- Nem lenne jobb, ha apukádat hívnánk ide Suga? - Taehyung szájából egy komoly, ésszerű és jó ötlet. Valaki adjon neki egy Nobel-díjat.

- De. Jó, akkor felhívom.

Ezzel kivágta a bejárati ajtót, és már csak annyit hallottunk, hogy elkezd telefonálni. Szuper.

Hajamat tépve ültem tovább a kanapén, ugyanis lehet, hogy Suga apja nem tud idejönni, és akkor a fene tudja hogy oldjuk meg ezt az egészet.

Kintről eleinte halk, normális beszéd hallatszódott ide be, de aztán mintha a kint álló személyt kicserélték volna, ordibálás, kiabálás. Egy-egy szót, mondatot szó szerint értettünk a srácokkal, s ilyenkor összenéztünk egy nagy sóhaj kíséretében.

Nem telt bele tíz perc, YoonGi beviharzott és becsapta maga mögött az ajtót. Remélem nem szakadt ki a helyéből.

- Holnap délután kettőre tud csak idejönni. Utána még mindig van hat óránk. Ja és lediktáltam neki a cetliken lévő izét, hátha tud vele valamit kezdeni.

- Köszönöm hyung. - vontam szoros ölelésbe, amit hirtelen nem tudott hová tenni, Taehyung pedig szúrós szemekkel nézett rám.

- Aish, van mit. Aludjunk. Késő van, holnap folytatjuk.

Egy emberként indultunk meg szobáink felé, és mindenki ledőlt aludni. Azonban kábé fél óra múlva kopogtak, majd egy kisírt szemű JungKook dugta be a fejét az ajtón.

- Hyung.. beszélhetnénk?

- Persze. - becsukta az ajtót, én pedig becsúsztam teljesen a falhoz, hogy Kook mellém férjen. - Hallgatlak.

- Én.. aish. Először is sajnálom. Sajnálom ezt az egészet, ha akkor nem rohanok el, meg sem történik. Vagy ha nem vagyok olyan hülye, hogy bepróbálkozom azzal a csókkal, akkor most Jin hyung még itt lenne, és..

- És te lennél magad alatt, azért, mert félsz elmondani, hogy szeretsz. JungKook-ah, ennek sehogy sem lenne jó vége. Jint pedig megtaláljuk, ígérem.

Szorosan mellém bújt, nem bírtam ki, hogy ne öleljem át, annyira maga alatt van most is. Nyomtam egy puszit hajkoronájába, majd elengedtem.

- Kook, szeretnél itt aludni? - kérdeztem felé fordulva, szemei pedig kikerekedtek.

- Ezek után is megengeded?

- Meg. Na gyere maknae, aludjunk. Holnap bele kell adnunk mindent.

Bebújtam takaróm alá, JungKook pedig szorosan hozzám bújt, fejét mellkasomba fúrta. Ráhúztam a takarót, egyik karomat átlendítettem dereka felett, és így végre sikerült elaludni.

---------------

- Hoseok, kinyitnád az ajtót, kérlek.

- Rohanok. - Suga kérésére Hobie rohant az ajtóhoz, hogy beengedje egyetlen rendőr ismerősünket.

Halk társalgást hallottam az ajtó felől, ami egyre erősödött, majd a mi Reményünk oldalán Suga apjával belépett a nappaliba.

- Szervusztok fiúk. Na mutassátok azokat a cetliket. Sajnos otthon nem sikerült normálisan átnéznem.

- Hozom. - álltam fel a kanapéról, de Jimin visszarántott.

- Már itt vannak. Tessék.

Átnyújtotta őket Mr. Minnek, aki leült és elkezdte tanulmányozni a lapokat. Eközben Suga végzett a kávéfőzéssel, így hét csésze fekete itallal tért vissza egy tálcán, majd letette azt az asztalra, és leül egy fotelba.

- Szia apa. Vélemény?

- Ez szerintem egy cím lesz, és egy mondat. A mondat lehet kérdő, de egy elrabló nem kérdez. Van Szöulról térképetek?

- Van, hozom. - állt fel Taehyung és már rohant is az emeletre, hogy két perccel később egy hatalmas térképpel térjen vissza.

Gyorsan lepakoltunk az asztalról, a térképet pedig ráfektettük. Suga apja felváltva nézett hol a lapocskákra, hol az asztalon heverő Szöulra.

- Az a mocsok. - kiáltott fel hirtelen, mi pedig azt sem tudtuk mi a halál lehet. - Srácok, meg kell várnunk a harmadik cetlit. Addig nem mondok semmit, sajnálom.

Ekkor kopogtak. Nem is nevezném kopogásnak, inkább rávágtak az ajtóra egy hatalmas vázával, ehhez tudnám hasonlítani.

Felpattantam és szó szerint kibasztam az ajtót a helyéről. A lábtörlőn egy apró cetli hevert, mellette pedig egy kisebb boríték. Na öcsém, tudod kivel szórakozz.

Felkaptam a földről a két idegesítő tényezőt, majd becsörtettem a nappaliba. A kis papírt kihajtogattam, és egy újabb értelmetlen szöveggel találtam szembe magam. Nem is tudom, mire másra számítottam.

ketedih ójta,
!meg találd

Körbeadtam a cetlit, a levelet pedig felbontottam. A borítékon az én nevem állt, ezért gyorsan olvasni kezdtem.

NamJoon, bátyó.
Bizonyára még fogalmad sincs a megoldásról, az időd pedig fogy. Jin még egész jól bírja, de szerintem nem így képzelte el az elsőt, ahogy az történni fog, ha nem sietsz.
Teljesen maga alatt van, és elég szépen szedi a gyógyszereket alkohollal. Jó fiú a kis szerelmed.
Élveztem a játékot, szervusz!

- NamJoon, minden rendben? - kezdte el simogatni a hátam Mr. Min.

- Nem semmi sincs rendben. Mi a helyzet a cetlikkel?

Hatalmas csönd. Na ne. Ne már, hogy tényleg semmi ötlete sincs senkinek, hogy mi a rákom lehet arra a kibaszott lapra írva. Kezdtem elveszíteni a reményt, de Jimin még idejében megszólalt:

- A mondat megvan. Már csak a cím kell. Megtaláljuk, ne aggódj.

Annyeong nép,
Hogy s mint vagytok? Rendben van még a lelketek és az idegrendszeretek? :33