Megvártam amíg Jin elalszik, s mikor egyenletes szuszogását meghallottam, óvatosan kikecmeregtem mellőle, vigyázva arra, ne ébresszem fel, majd elhagytam a szobát.
A nappali felől nevetést hallottam, ami nem tetszett. Rengeteg dolgunk volt még, a két fiatal csak ne nevetgéljen.
Lesiettem a vihogó pároshoz, történetesen JungKookhoz és Jiminhez, akik videójátékoztak, de érkezésemre felkapták fejüket.
- Abbahagyni, most. Jinnek pihennie kell, felszakadt egy sebe, tehát nekünk kell befejezni a konyha takarítását.
- Rendben, bocsánat hyung. - felálltak a földről, kikapcsolták a játékot majd bevonultak a konyhába.
Utánuk siettem és nekiálltunk ennek a szemétdombnak. Én mosogattam amíg Kook a fűszereket pakolta a helyére illetve a polcokat és szekrényeket rakta rendbe, Jimin pedig a lenti szekrényekben igazgatta a serpenyőket, lábasokat, edényeket.
Miután befejezték a pakolást, Chim segített eltörölni a vizes dolgokat, Kook pedig a helyükre rakta őket. Leültünk az asztalhoz és összeszedtünk mindenféle ételt illetve boltból beszerezhető cuccot, amit vásárolni kell, mikor Hoseok csörtetett be a konyhába.
- Végeztem. Elmennék a városba, be kell ugranom egy boltba, de sietek vissza. - már lépett volna ki a konyhából de gyorsan utána kaptam.
- Hyung, el tudnál menni bevásárolni? - kezébe nyomtam a cetlit, illetve némi pénzt s kérlelőn néztem rá.
- Persze. Akkor majd jövök. - ezzel elviharzott és már csak egy ajtócsukódást lehetett hallani.
- Én felmegyek hyunghoz, ti addig azt csináltok, amit akartok, de ne legyen felfordulás, YoonGi hyungék két óra múlva megjönnek.
Bólintottak, én pedig utamat felfelé vettem, s benyitottam Jin szobájába. Egy széles vállakkal egybefüggő gyönyörű férfias hát tárult a szemem elé, ahogy hyungom guggolva keresett egy megfelelő pólót magának.
Lassan mögé lopakodtam, letérdeltem és karjaimat dereka köré fonva támasztottam államat vállára, közvetlen füle mellé, s ráfújtam érzékeny pontjára.
- NamJoonh..
- Igen Jinnie? - leheltem bőrére, mire megborzongott.
- Ezt.. ezt nehm kéneh.. - látszik rajta, hogy küzd saját maga ellen.
- Miért nem?
- Mert.. Suga és az apja..
- Nem jönnek haza egyhamar, ne aggódj. - ijedten hátranézett íriszeimbe, én pedig elengedtem egy kacér mosoly kíséretében, majd felálltam és leültem az ágyra. Megpaskoltam a magam melleti üres helyet, ahová hyungom kis hezitálás után helyet foglalt.
Feljebb másztam, majd lefeküdtem és nem kellett sokat várnom, súly nehezedett mellkasomra, ujjaimat pedig a rajtam fekvő Jin hajába vezettem és játszadozni kezdtem tincseivel.
- Jinnie.. - nyeltem egyet, majd folytattam - az öcsém.. mit csinált veled? Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, csak...
- NamJoon, jogod van tudni. - fáradt sóhaj hagyta el ajkait és pár percig nem is szólalt meg. Kezdtem azt hinni, hogy elaludt. - Amiket láttál sebeket.. azokat pár pengével ejtette. Viszont amitől ma rosszul lettem, azt egy nagyobb késsel.
- És ugye.. nem bántott.. úgy?
- N-nem.. ne aggódj... - nem láttam, de szinte biztos voltam benne, hogy elpirult. Az ilyen témáktól mindig elpirul, és közeli rokonságba kerül egy paradicsommal. Halvány mosolyra húztam ajkaimat és egy lágy puszit hintettem hajkoronájába.
----------------
- Jobban van már? - kérdezte JungKook az éppen szobájából kilépő YoonGi hyungtól. Nem rég értek haza az apjával, a kórházban pedig szigorú ágynyugalomra ítélték, amit itt a dormban nem lesz könnyű teljesíteni.
- Fogjuk rá. Viszont hangoskodás az elkövetkezendő négy napban nincs. Értve vagyok? - Suga jeges tekintettel nézett végig rajtunk, mire mi csak bólintani tudtunk. Elégedetten nyugtázta, hogy ismét sikerült ránk hoznia a frászt a nézésével , majd megindult lefelé a konyhába.
- Hyuung~ Várj meg! - Taehyung YoonGi után szaladt, amin csak kuncogtunk egy jót. A kis szerelmes.
Követtük a gerlepárt lefelé, ugyanis senkinek nem volt semmilyen ötlete, mégis mit csinálhatnánk, ezért egy filmezés mellett döntöttünk. Kiválasztottunk egy akciófilmet, mert hát vígjáték Mr. Min miatt nem igazán jöhetett szóba, a végén nem tud majd rendesen pihenni Jin nevetése miatt. Amit - csendben megjegyzem - én imádok.
Levágódtunk a kanapéra, természetesen én Jin mellé, YoonGiék pedig még mindig kaját csináltak a konyhában. Elkezdődött a film, s csendben néztük végig, egy-egy jelenetnél halkan belemotyogva a szerintünk helyes döntéseket, de hát egy filmnek hiába mondasz bármit is.
Tíz perc volt hátra, amikor valaki ráfeküdt a csengőre. Nem tudtam elképzelni, ki lehet az este fél nyolckor, de felpattanva a kanapéról siettem az ajtóhoz.
- Megyek már!
Előkerestem a kulcsomat, s belehelyeztem a zárba majd kinyitottam az ajtót, de ami ott fogadott, arra őszintén mondom, nem voltam felkészülve.
Megváltozott, ezt láttam rajta. Hosszú, barna haj, aminek a vége mostanra szőkén festett, a régi, agyon sminkelt arc eltűnt, helyette egy szolíd, szinte nulla sminkkel rendelkező arc nézett vissza rám, ráadásul egyszerű, hétköznapi ruhák díszelegtek az előttem álló egyénen.Mit keres itt az a személy, egy bazi nagy bőrönddel, kipirult arccal, akit legalább öt éve nem láttam?
Mi a jó édes úr isten történt ezzel az emberrel, és az a legfontosabb kérdés, hogy miért van itt, és honnan tudta meg a dorm címét? Aish.. hosszú menet lesz, érzem.
Helloka! :3
Igen, így este bumm, egy rész, mert miért ne.-----------
És úristen, tudom, már kissé nagyon túlléptük, de nem igazán volt még időm megköszönni, de most van, tehát nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm Nektek a több, mint 2500 megtekintést, és a több mint 600 szavazatot! Nagyon királyak vagytok, és AHHW *---* <3
-----------
(MondoConról majd lesz egy poszt még kb 2 hét múlva! ^^)
ESTÁS LEYENDO
| Only for Fans... or not - NamJin FF. /Completed/
FanficKim NamJoon, a BTS leadere a fanok kedvéért egyre szorosabb kapcsolatba kerül legidősebb hyungjával, Kim SeokJin -el. Tényleg mindent csak és kizárólag a Fanok miatt tesz? Started - 20170713 Ended - 20171206