Nem könnyű az élet veletek! [ BTS ff.]

2.rész Ezt nem lehet egyediségnek nevezni

{Nóri pov.}

Miután a a vendégeinket el kisértük a szállodájukba mi is haza mentünk. Ezúttal úgy döntöttünk hogy Em.-nél fogok aludni míg a Bagtan itt van, mert így egyszerűbb lesz több szempontból is.

Elintéztük ami elintézni való volt ( nem kevés dolgot). Olyan hajnali 3 körül lehet. Már az ágyban fekszünk és várjuk hogy az álom elnyomjon minket....vagyis csak Emmy várja, nekem minden éjszaka egy kínzás amit a tudatalattim hajt végre.

Beteg vagyok.Egy ritka és különleges betegségről beszélünk. Ezt a kínt csak 3 embernek kellet edig átélnie. Az első 1970-ben egy Amerikai férfi volt, ki csak 2 hónapig birta, azitán öngyilkos lett. A második egy öreg nő volt akivel még szerencsém volt találkozni mielőtt meghalt. És én vagyok jelenleg az egyetlen aki még él ezzel a kórral.

De mi is ez? Miért nem szeretek aludni? Miért pont a tudatalattim? Miért akarna bántani?

Erre a sok idegesítő kérdésre én se kaptam választ, de az elsőt meg válaszolhatom.

Ez egy olyan betegség ami alvás közben csap le. A tudatalattim azt tesz velem amit akkar, és ez benne a legszörnyűbb. Bánt. Át akarja venni az irányítást. Azt hinétek hogy nem tud fizikailag csak lelkileg bántani. De. De tud. Nagyon is tud. Rémálmokkal kisért. Ahol nem más mint a BTS-t változtatja erőszakos szörnyeké. Ezért félek. Félek hogy az itt létükkel erősebb lesz majd a kín.

Sajna  a valódi kinézetéről nem tudok sokat mondani, ugyanis akkor Emmy felelős értem. Ő az ugymond az "angyalom". A megoldás erre pedig csak nyugtatók szedése amit a bajkor kell bevennem és vissza kerülök a valódi világba.

Holo everyone !
Bocsi hogy egy kicsit ilyesztő lett, de nagy valószinűséggel ilyen lesz az egész történet. Végülis nem véletlenül van benne a tag-ben hogy: #crazy.
Na mindegy. Nem sokára hozzom a következő részt-és azt megpróbálom hosszabra írni-addig is sziasztok.