Nem könnyű az élet veletek! [ BTS ff.]

3.rész A sebhelyem egyre csak mélyebb lesz

#Álom#

Sötét van. Mindig így kezdődik.

Félsz?

Teszi fel a már megszokott kérdést a..... tudjátok mit, kéne neki valami név neki. Legyen: Kim. Szóval. Teszi fel a már megszokott kérdést Kim.

Nem.

De tudod hogy kéne, ugye?

Igen.

Rögtön átkerültem egy másik szobába. Egy széken ülök, velem szemben is van egy szék, de az azonban üres. Egy tele graffiti-zet szürke szobábán vagyok, ahol középen egy fehér fény világítja meg a szobát.

Hirtelen hallom hogy közeledik felém valaki. V az. A sötétség leple alól kibujva neki támaszkodik a szék hátának és gúnyos vigyor kerekedik a szája szélén.

Táncoljunk!

Arcom rezzenéstelen az elejétől fogva, és ezen most sem tervezek változtatni. Kérésének eleget téve fel álltam előző helyzetemből, és a székek ahogy feláltam ki is húzták a teremől.

Hallkan először, aztán egyre hangosabban megszólalt a 'Stigma'. Egy pilanat alat leperget Tae törtténete (ír.megj.: amit a fönti videóban láthatok)

Amint vége az emlékeztető borzalomról-
szerencsére csak egy kisfilm a valóságban-amit Taehyungnak kellet átélnie -és tudom hogy nekem is ez lesz a sorsom- még csak ki se tisztul a látásom már kapom a bal horgot orcámra. Testem a hirtelen ütéstől összeesik.

Kiméletet nem ismerve ütlegel tovább. És tudom hogy Kim a valóságban irányítja a testem és ugyan ezt meg csinálja velem.

Gyönyörűen táncolsz.

Kapom a dicséretet gúnyosan.

Bár elég néma vagy.

Megszoktam a fájdalmat.

Igazán? Lássuk ezt is kibirod hang nélkül?

Megálíthatatlan. Könyörtelen. Szadista. Ez mind illik az én "drága" Kimmemre. Valahányszor Emmy megpróbálta leálítani akkor kár tett benne Kim. Ezért megtiltotam hogy közbe avatkozzon.Hála az égnek nagy tiltakozás elenére de belegyezet. Szencsémre ha nem áll senki az utában akkor nem is bánt senkit............csak engem.

V kivet a zsebéből egy kést. Nem volt nagy de annál hegyesebb. Lefogta a kezem.....de ekkor megláttam egy másodperc töredékéig Em. folyosójának képét. De V már el is kezdet betűket karcolni a karomra. E közben a két világ között ugráltam.

Nem hazudok. Fájt. Nagyon is. Legszivesebben sikítotam volna a fájdalomtól, de nem volt erőm. Mikor végzet el ájuljtam.

Nehezen de kinyitom a szemem és négy dologra figyeltem fel. Egy, a tócsa amiben az én mély vörös folyadékom diszeleg. Kettő, a karomba vérset szöveg, ami csak ennyi volt 'stigma'. Három, az iszonyatos fájdalom ami egész testem átjárja. És végül a negyedik, egy lány aki már közeledett is a nyugtatós dobozal a kezében annak jeléül hogy vegyek be pár szemet.

A pirulák bevétele után csak arra jutott erőm hogy kimondjam:

- Fehér szoba

Éreztem hogy pár másodperc múlva ott találhatom magam.Ami mind kettőnknek jót jelentet hisz tutuk hogy ott nem bánthat Kim.
~~~~~~~~
Holo everyone!
Hoztam egy friss részt még meleg.
Viccet félretéve remélem teteszet, és ha igen akkor létszi könyökölj rá arra a cuki kis csillagra. Nem sokára hozzom a következő részt.
Addig is sziasztok! 😊