Nem könnyű az élet veletek! [ BTS ff.]

6.rész Önálló akaratra keltem

{Nóri pov.}

Ne própálkoz! Felesleges!

Nem...
Nincs erőm.... Mintha elveték volna mindet. A kezem meg van bilincselve, és nem látom a kiutat.
Ellenségem csak dialaitasan felkacag.
V nem hagy békén. Mintha az igazit látnám, csak a sokkal gonoszabb énjét. A lénye cikázik ide -oda. Mint a rossz felvételen a kép.

Segítség...

-Nóri! Nóri!- rángatják a válam. Én gyorsan a hanghoz tartozó csuklóhoz kapok. Most már el...! Emmy! Meglepetten néztek rá és villámgyorsan egedem el a kezét.
-Sajnálom....én nem...
-Tudom hogy nem akartad- nem haragzik, pedig lenne rá oka....sok.
-Kész is van! Mintha nem is történt volna semmi az ég világon.- Megnézve magam a tükörben nem is nézek ki rosszul. Mint egy normális ember. Phá, szép is lenne. Már a seb se fáj anyira. 
-Menjünk, nézük meg mennyire szedték szét a nappalit.-egy mosolyal és egy okéval indultunk el.

Sutyorgást hallok és ehhez  a hozzá tartozó személyek egy kupacban vannak.  Nem értjük mit mondanak de Taehyung erősködik a témában néhányan csak kitágult pupilával nézik ahogy magyaráz, a többiek pedig elent mondanak neki.

-Hello?- mintha nem fogtuk volna fel hogy az előbb történtekről beszélnek úgy kezelték a helyzetet.
-Okéééé.....most úgy csinálunk mintha nem tudnánk hogy rólunk lett volna szó.-kezdett bele Emmy - A mai programnak neki álhatunk ha gondoljátok.
-Ami nem lesz más mint város nézés. -fejeztem be.
Láthatólag mindenki örült neki hogy nem kell dolgozni rögtön az első napon. De V tekintete erősen vonzz, érzem hogy engem néz.

Érdekel mire gondol?
Látom hogy marr a kíváncsiság!

Hallgas!

Tud meg!
Szed ki belőle!
Boncold fel a legsötétebb titkait!

Elég!

Látta,tudja hogy köze van hozzá!
Azt hitted nem fogja észre venni a sebeket?!
Hogy ugyan olyanok mint az övék voltak a forgatáson!

Ő még mindig ugyan az az ember.
Ő bántott téged. Fájdalmat okozott neked.

Felugrottak az emlékképek, V.....V.... pszichopata fejjel néz és egyre közelebb jön. Szakadozik a kép mint egy rossz tv.

Egyre jobban kezdek kétségbe esni.- és ezt a többiek is észreveték- Nem tudom már melyik szememnek higgyek.

Nem bírom.
Le gugoltam és a fülemre tettem a kezem, mintha az meg védene a fejemben lévő hangtól.( Ilyen még nem volt. Kim csak este jött eddig elő)
-Nem. Nem. Nem. Nem...……-feláltam és a lábaim maguktól elindultak...
e-egyenesen V felé...........

Kihült a levegő körülöttem.

Lazísd el magad!
Majd én irányítok!

Mit csinálok? Itt még mindig én vagyok az aki irányít!

Álmodj csak róla Kim itt én vagyok az aki irányít!

Alig jártam még fél uton. Lassan haladtam. De mikor észhez tértem megálltam és a  lábbaim elkezdtek remegni mint a nyárfa levél.

De ami meglepet az hogy Em. nem állított meg(?).

Ledermettem. Lassan Tae-re néztem és ő mosolygott........betegen. Elkezdet felém sétálni és megállt közvetlen elöttem. Egy rezenés nélkül az odalamba szúrt egy kést.  A fájdalom iszonyú volt. Elgyengültem és a földre rogytam. Végül kicsordult egy könnycsepp a szemem sarkában.

                      #Álom vége#

Fúúúúúő, ezért de fogtok utálni.😘
Holo everyone!  Komentbe irjátok le mennyire leettetek meglepődve. Nem gondoltátok mi.......  hát én se nagyon meglepődtem😱. Hihi. Na majd hozzom valamikor a folytatást. Bye~~~