Miközben mindenki éppen bömbölte ki magát egy házibuliban, én a meleg szobámban bújtam el a könyvek világában. Anya főzött nekem teát, és hozott fel vacsit, ami egy pizza szelet volt,- nekem ez bőven elég volt a kikapcsolódáshoz. A Csillagainkban a Hiba talán az egyik kedvenc könyvem, amit legjobb barátnőmtől kaptam, Timea-tól. Viszont ma ő is úgy döntött, hogy kimegy egyet bulizni, dehát ráfért, mivel eddig nem ment miattam. Mindig velem unta a fejét, még mások jót szórakoztak. Gondolatmenetemből anya kedves hangja zökkentett ki.
- Kicsim, Zayn keres téged!
Ránéztem az órára 00:49.
- Ilyenkor? Hol van? - kérdeztem meglepődve.
- Lent vár az ajtóban. - mondta és el is hagyta a szobám ásítva.
Összeráncolt homlokkal tápászkodtam fel rózsaszínű ágyamról, majd magamra kaptam egy fekete kötött pulcsit, s mamuszomba csúsztattam lábaim. Ahogy leértem, a nyitott ajtón keresztül észrevettem Malik ideges arckifejezését. Egyre jobban volt rossz előérzetem.
-Szia, Zayn! - mentem oda hozzá és egy puszit adtam arcára köszönésképpen, amit viszonzott.
- Emily, egy kis baj van! - vakarta meg tarkóját.
- Mégis mi?
- Timea..- villantotta meg fogsorát.
- Részeg,mi? - kuncogtam fel, mire hevesen bólogatni kezdett.
- Egy perc. - emeltem fel az ujjam, és a mamuszomat lecseréltem egy fekete kis cipőre.- Mehetünk.
*****
A tömeg sodort magával, mint a tengerben a hullámok. Nem tudtam rendesen megállni a saját lábaimon, annyian voltak, és majdnem mindegyik felborított, aki mellettem közlekedett. Az alkohol szagától is a hányinger kerülgetett, még valaki sört is öntött rám. Hisz' észre sem vesznek, amilyen alacsony vagyok. Elég sok megjegyzést kaptam, mint a:
- Menj már innen!
- Jézusom, hogy nézel ki?
- Ki hívta ezt meg egyáltalán?!
stb.
Már Zayn-t is a bejáratnál elvesztettem, teljesen elvoltam veszve. Nem szeretek tömegben lenni, viszont az sem az álmom, hogy elvesszek köztük..
- Emily?! - hallottam egy boldog sikítást a hátam mögött.
Ahogy megfordultam egy zöldes barna szempárral találkoztam, vörös haja kócos volt, rúzsa elkenve..nos, a ruhája még rajta volt, szóval rossz nem történhetett. Bár elnézve amennyire szűk, le sem lehet szedni róla olyan könnyen.
- Szia, Timea! - tettem keresztbe kezeim és felemeltem egyik szemöldököm.
- Naa, csak akkor hivsz Timea-nak, ha mérges vagy! - kuncogott, közben dőlt előre-hátra.
- Mert az is vagyo...vagyis, próbálkozok az lenni, de úgy nézel ki, mint egy bohóc. - nevettem el magam külsején. - Ideje hazamenni! - ragadtam meg karját és húzni kezdtem a házon keresztül a nappali felé.
- Ácsi, ácsi! - szólt utánam egy férfias mély hang,mire megfordultam. - Téged ide ki hívott meg?
Az akcentusáról levéve Ausztrál volt a fiú, majdnem 2 méteres, ahogy a szöszi barátnője valamit odasúgott neki, előbukkant fehér fogsorja, amivel megmutatta gödröcskéit arcán. Tiszta feketében volt, szájában egy fekete kis piercing villogott, haja fel volt állítva, szeme vörös volt, pupillái tágak voltak, amitől nem tudtam pontosan megfigyelni milyen színű a szeme.
- Ö-öm, én cs-csak érte jöttem! - fogtam továbbra is legjobb barátnőm kezét.
-Jól van, most takarodj! - köpte oda a szavakat, s lelépett a barátnőjével együtt.
Végre reméltem, hogy kijutok innen balhé nélkül, mire véletlen nekimentem egy lánynak, ő pedig magára borította italát.
- Ó, Te jó ég! Sajnálom.
Mikor a sivalkodó lányra néztem, a suli hercegnőjével találkozott tekintetem.
- Nézz már magad elé, te szerencsétlen! - kiabált össze vissza,mire mindenki ránk figyelt és egyre közelebb jöttek.
- B-bocsánat! - dadogtam.
