Reggel mikor felébredtem, azt hittem, hogy a fejem széthasad, az arcom égett, rázott a hideg és nagyon szédültem. Azt hiszem, ahogy tegnap Harry és barátnője leáztattak, lebetegedtem. Megpróbáltam felállni az ágyból, de a hirtelen lendülettől vissza is estem az ágyra. Abban a pillanatban anya jött be a szobámba.
- Kicsim, jól vagy? - kérdezte aggodóan; - Tisztára sápadt vagy.
- Nem igazán érzem jól magam! - válaszoltam.
- Maradj ma itthon és menj majd el orvoshoz, ha kicsit jobban érzed magad! Nekem mennem kell dolgozni, de útközben majd felhívom az osztályfőnököd és jelentem neki, hogy ma nem mész.
- Rendben! - bólintottam.
Ahogy anya elhagyta a szobát, telefonomhoz nyúltam és jelentettem Timea-nak, hogy ma nélkülem sulizik. Nem volt boldog, egy kicsit sem. Nem vagyok az a tipus, aki kihagyja az iskolát, de ha lábra sem vagyok képes állni akkor értelme sincs ott szédelegni egész nap. Visszadőltem még egy órát aludni, majd mikor felkeltem, lementem a konyhába és készítettem magamnak valami ehetőt és egy gyümölcsös teát. Nsgy nehezen el is fogyasztottam, nem volt egyszerűen étvágyam. Visszamentem a szobámba, majd lefürödtem, magamra kaptam egy világoskék derék nadrágot, egy bordó egyszerű felsőt mely testemhez tapadt, hosszú hajam leengedtem és kifésültem, feltettem szemüvegem és már indultam is. Lábamra egy fekete bokacsizmát húztam, és egy farmer kabátot derekamra kötöttem, ha véletlenül fáznèk. Ma már nem volt esős idő, de a nap sem sütött. Feltettem a fülest és siettem a legközelebbi buszmegállóba, hogy ne keljen gyalogolnom ilyen állapotban. Az út több, mint 20 perc, így nézelődtem ki az ablakon. A zene listámon éppen ment a Mabel - Mad Love így magamban énekeltem. Ahogy a busz megállt a piros lámpánál, szempillantásra vettem a göndör hajú, feketébe öltözve, bizonyos Styles-t. Motorján ült egyedül, Kendall ezúttal nem volt vele. Biztosan észrevette a visszapillantóból, ahogy bámulom, így hátranézett, és tekintetünk találkozott. Bizonyos féloldalas vigyora előbukkant és megmutatta tökéletes fogsorát.
- Jaj..- hajtottam le fejem szégyenemben.
Figyelmem újra elnyerte amikor a váltót tekergette, arra várva, hogy a lámpa átváltjon zöldre, majd szempillantás alatt elviharzott. Úgy látom ő is kihagyja ma az iskolát.
****
- Az orvos azt mondta, hogy valójában virusos, kiírt egész hétre, szóval otthon unom majd a fejem.. - meséltem mérgesen Zayn-nek a telefonba.
- Te vagy a legfurább csaj akit valaha is ismertem, ki szomorú még azért, hogy nem kell iskolába menjen? - nevetett legjobb barátom.
- Nos, én! - nevettem, amit köhögés követett.
- Kell menjek érted?
- Nem kell, majd bemegyek a könyvtárba útközben, nincs több könyvem otthon.
- Rendben. - nevetett, hisz ismer. - Na, majd hívlak!
- Oké, puszi. - majd le is tettük.
Mikor beléptem a könyvtárba, szemeim kitágultak. Harry ott állt a könyvtáros nénivel és jókedvűen beszélgettek.
- Oh, Istenem.. - szóltam el magam hangosan és fordultam volna vissza a kijárathoz, de White asszony, a könyvtáros néni megszólított.
- Emily, drágám! - félénken mosolyogva fordultam vissza, H. nem igazán foglalkozott azzal, hogy ki jött be, így megkönnyebbültem, valami könyvet nézegetett. - Gyere nyugodtan, hogy segíthetek?
- Uh, um... - motyogtam. - A Twilight könyve van?
- Sajnálom, de Styles fiatalúr éppen az utolsót vette meg. - mosolygott rám kedvesen, mire ennek hallatán Harry hátrafordult így tekintetünk újra találkozott.
Megszeppenve álltam egy helyben, mire lassú lépteivel felém vette az irányt, majd megállt mellettem és fülemhez közelített, hogy csak én halljam.
- Hmm, a kis Pinky.. - suttogta rekedt hangjával; - Te is olyan vagy, mint Bella. Könyvekbe bújva mászkálsz, nem igazán vonzó öltözékben, csendes vagy és... - mondat közben kuncogni kezdett; - az illatod elmondja, hogy még kis szűz vagy.
Ennek hallatán hátráltam és szemeim kitágultak.
- Hogy mekkora egy... - hallgattam el, mert Mrs.White felénk vezette tekintetét. - Köszönöm! - néztem a kedves asszony felé, majd egy utolsó szúros tekintetet vezettem Felé és kirohantam. - Barom, barom, barom, ughh! - nem érdekelt ki figyelt az utcán, ki kellett engednem magamból.
Mit akar tőlem ez a gyerek? Nem ismerem, ő sem engem. A legtöbb, amit tudok ròla, az a neve. Soha nem értettem, hogy miért léteznek ilyen emberek akik jól szórakoznak, ha mást megbántanak.
Mérgesen folytattam utamat hazafelé, annyira dühös voltam, hogy a séta ezúttal jobb ötletnek tűnt. Az idő eközben változott, így nem boldogan jelenthetem ki, de újra tiszta víz lettem, tehát hívtam magamnak egy taxit. Hazaérve a fürdőbe vettem az irányt és a kádba engedtem meleg vizet, majd lehámoztam magamról vizes ruhadarabjaim. Jólesően sóhajtottam ahogy bőröm érintkezett a megfelelő vízzel. Talán 15 percet is eltöltöttem odabent, majd mikor kihűlt a víz, kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra kaptam egy szürke rövidnadrágot és egy rózsaszin pulcsit. Elővettem laptopom, ahogy visszamentem a szobámba és filmet kerestem szórakozásképpen. Végül az After című film mellett döntöttem egy 10 perc keresés után. Utoljára mikor az órára néztem 01:22 volt, és el is merültem az álmok világában.
