Annyi szerencsém volt, hogy Zayn megjelent az utolsó pillanatban, és mindkettőnket magával húzott végig a tömegen, mielőtt Kendall Jenner és a másik két csaj az oldalán jól megcibált volna engem, és legjobb barátnőmet, aki az egész utat végig röhögte, egy nevet hajtogatva.
-H...- motyogott a kocsiban.
- Timi, semmit sem értelek.
- Harry.. - motyogott újra.
- Mit mond? - szólt hátra Zayn, aki közben az útra is koncentrált.
- Valami Harry-t emleget..biztosan bepasizott. - vontam vállat, s tovább leskelődtem az ablakon, habár nem igazán láthattam sokat hajnali 1:56-kor.
******
Ma vasárnap, tehát az időmet a munkahelyemen töltöm, egy családi kis kávézóban.Nem egy nagy hely,viszont annyira népszerű sem. Fával van kidekorálva, a falakon az én festményeimmel. Szeretek itt lenni, kellemes és nyugtató. Nincs, aki zavar. Az emberek általában nagyon kedvesek, és örülök, hogy legjobb barátommal dolgozhatok, mivel vele sosem unalmas. Viszont Zayn szokás szerint késik, szóval én vagyok az, aki mindig kinyissa az ajtót, mire jön a főnök megnézni a kasszát és, hogy hiányzik-e valami áru. Felkötöttem magamra a kötényem és hajam laza kontyba fogtam. Valamit a pult alatt babráltam,amikor kettő kéz hátulról körül csavarodott derekamra.
- Jó reggelt, ZeeBoo! - köszöntöttem szokásos becenevén.
- Szia, Em-Em! - fordított maga felé és egy rövid puszit hagyott arcomon. - Hogy aludtál?
- Üm, jól! Ha nem nézzük, hogy nem is tudtam aludni egy percet sem. - nevettem fel.
- Ha én nem lettem volna az este,szerintem azért jajgatnál, mert kék-zöld vagy..- kacsintott.
- Oh,Malik te hős,- tettem kezem a vállára - fogd be!
Szemei kitágultak, ajkai pedig hihetetlenül elváltak egymástól.
- Keményebb vagy, ha nem alszol, vagy mi a szitu? - édesen megvillantotta tökéletes fogsorát legjobb barátom.
Válaszként csak elvigyorodtam,mire megrázta a fejét. Főztünk magunknak is kávét, miközben beült egy idősebb bácsi, aki mindennap ide jár, és egy nap megiszik 5 csésze teát és kiolvassa az egész heti újságot, viszont mindig beszélget velem, kedves egy bácsi, de sajnos nincs családja, egyedül él. A szülei már régen meghaltak, ahogy a felesége és az egyetlen fia autó balesetben szenvedtek talán 5 éve.
A kávézóban a bácsi ült, már a második teáját kortyolgatva, egy anyuka és kislánya, aki összemaszatolta magát a nagy szelet csokis tortától, amit az édesanyja mosolyogva törölgetett szájáról, és egy fiú üldögélt a sarokban, figyelve, ahogy az esőcseppek lassan versenyeznek az ablakon. Csend volt bent, csak az eső zuhogása hallatszott és a halk zene, amit mi engedtünk tévéről. Zayn már egy ideje, hogy elment venni árukat, amit Matt mondott, hogy hiányzik.
- Elnézést! - emelte fel kezét a fiú mosolyogva.
Lepattantam a magas székről és odamentem hozzá.
Tiszta feketében volt, kissé sápadt bőrrel, fáradt, viszont gyönyörű tengerkék szemekkel tekintett rám. Ajkai halvány rózsaszínűek, kezét néhány tetkó borította, haja kissé kócos volt, és borostás volt kicsit az arca.
- Emily? - zökkentett ki gondolatmenetemből, mire összeráncoltam szemöldököm.
- Honnan tudod a nevem?
- Ömm..nem volt nehéz rájönni.. - kuncogott, majd a kötényemen lévő névtáblára mutatott.
- Oh! - nevettem fel halkan. - Nos, igen. Mit hozhatok neked?
- Egy teát, úgyis jól esik még várom az egyik haverom. Te nem ülsz le?
- Dolgozom! - húztam félre számat.
- Értem. Amúgy Louis vagyok! Louis Tomlinson! - mutatkozott be.
- E-Emily Rudd! - hebegve nyújtottam felé kezet.
- Nem kell tőlem félned, nem harapok! - utalt külsőjére.
Szerintem jól néz ki.
Mint egy vámpír.
Egy vonzó vámpír.
Ahogy megfőztem neki a teáját, azonnal ki is vittem neki az asztalhoz,amit kedvesen megköszönt. Közben főztem még egy teát a bácsinak, és kiszolgáltam egy idősebb nénit,aki nemrég érkezett.
Zayn-t próbáltam már hívni , de nem vette fel,így gondoltam, hogy nem hallja a telefont, tehát hagytam. Halkan dúdoltam a tévében lejátszó zenét Rihanna-tól a Why-t, közben jókedvűen mosogattam. A kis csengő megszólalt, ahogy valaki ajtót nyitott, gondoltam Zayn az, igy rá sem néztem, hanem tovább mosogattam.
- Na, találtál? - utaltam a teákra, amit meg kellett volna vegyen.
Amikor nem kaptam választ, összeráncolt szemöldökkel emeltem fel fejem, így tekintetem egy halványzöld szempárba fúródott. Hirtelen, mintha egy lassított filmbe csöppentem volna. Fehér felsője volt,fekete szűk farmerja és egy fekete boka cipője, az esőcseppek eláztatták felsőjét,így az kidolgozott testéhez tapadt, és izmos hasán előbukkant pár tetkó. A legjobban, ami megfogott az egy nagy lepke volt a mellkasa alatt. Az egész bal karját különféle tetkót borították, amire figyelmes lettem, ahogy apró göndör, és vizes tincsei közé vezette ujjait. Szemöldökei között megjelent egy bizonyos ránc, ahogy a kávézó hátsó részébe koncentrált, biztosan Louis-t keresve. Mikor észrevette barátját, megnyalta vékony halvány rózsaszín ajkait, s megindult igazán idegesítően lassú léptekkel felé.
Vagy csak nekem tűnt úgy?!
Ahogy a pult mellett haladt el, komoly arckifejezéssel bólintott köszönésképpen és Louis-hoz ment. Ahogy leült, becsuktam a szám,amit eddig észrevétel nélkül elengedtem. Óh, de gáz.
Tálcával a kezemben mentem sorba mindegyik asztalnál és szedtem össze a piszkos poharakat,majd az Ő asztalukhoz indultam. Louis már mosolyogva nyújtotta felém üres poharát és kért még egy gyümölcsös teát. Viszont a göndör fiú rám sem nézett, tehát hozzászóltam.
- Ümm, n-neked hozhatok valamit? - vékony hangom eltört,amennyire félénk voltam közelében.
Olyan furcsa.
Annyira hideg.
Nem figyelt rám, a mobilját babrálta.
- Hazza! - szólt neki oda L.
- Mi van?! - frusztráltan nézett barátjára majd rám.
- K-kér valamit? - dadogtam, ahogy tekintete szinte égetett.
- Nem, kösz.
Aprót bólintottam, mire Louis csak megrázta a fejét, jelezve, hogy ne törődjek vele.
Lassan sétáltam vissza a pulthoz és letettem a tálcát. Próbálkoztam újra elérni Zayn-t, de nem volt elérhető. Biztosan csak lemerült, vagy megint valamit segít Matt-nak. Feltettem Louis teáját, közben egy kávé rendelésem is volt. Pár percet vártam,és felöntöttem vízzel. Mikor éppen a cukrot kevertem be, valami irtó büdösre lettem figyelmes. Fullasztó volt. Cigifüst.
Zavartan kapkodtam a fejem, és megakadt egy srácon a szemem, akitől egy gombóc keletkezett torkomban. Biztos vagy te Emily, hogy vele szeretnél összeállni? - tettem fel magamnak a kérdést.
Ahogy egyre közelebb kerültem hozzá, egyre jobban fintorogtam a füsttől. A háta mögé érve, vettem egy nagy levegőt és megkocogtattam vállát.
- Itt a dohányzás szigorúan tilos! - vékony hangommal próbáltam határozott lenni, mire megfordult.
