Nem Tudni

Kvártett

A gépünk reggel 7-kor szállt le Miamiban. 

- Mark, ez isteni - ugrott Vir azonnal a fiú nyakába - köszönjük! - pörgött cuccait félredobva a reptéren.

- Megigértem... - hajtotta le a fejét, és próbált nem mosolyogni. 

- Tudom én, mi kell neked - tartotta fel mutatóujját Vir.

- Na, és mi?

- Vásárlás - csillogott a lány szeme.

- Nem, Virginia. Az neked kell.

- Dehogyis - húzta maga után Vir, én pedig kettesben maradtam Tate-tel.

- Hogy vagy? - kérdeztem halkan.

- Jól - vonta meg a vállát, és úgy tűnt, beszélgetésünk ezzel véget ért.

Míg én Tate-tel szállást kerestem, Vir és Mark lassan végeztek a vásárlással. Virginia néhány fürdőruhával gazdagodott (aminek el tudom képzelni a próbálgatását, és azt, a vörös melyik árnyalatává vált Mark feje, amikor Vir tökéletes alakjával elhúzta a fülke függönyét). Mark nem vett semmit. Úgy láttam, most kicsit lekapcsolta a fényűző életét. Visszafogottabban is öltözködik, és kevesebb fölényeskedő megnyilvánulása van.

- Mase, gyere, hoztam meked valamit - vont félre Vir.

- Mizu? - biccentettem.

- Tényleg hoztam neked valamit, de beszélnünk kell - pottyantott a tenyerembe egy fekete bőr karkötőt.

- Köszi. Mondjad - jeleztem, hogy figyelek.

- Mark megcsókolt - suttogta nem kis izgatottsággal a hangjában, nekem meg leesett az állam.

- Miii? - fogtam meg mindkét vállát.

- Aha, így mögöttem volt, aztán hirtelen megfordultam, és BUMM - magyarázott nagyokat gesztikulálva.

- Tudtam, hogy bejössz neki, de mégis fura - mentem bele a pletyibe.

- Aha - vigyorgott tovább csillogó szemekkel.

- Figyelj, ne törd össze a szívét! Most vesztette el az apukáját - kértem tőle.

- Nem tervezem - kacsintott rám.

Őszintén örültem nekik, de ebben a pillanatban lassan elkezdett kialakulni bennem a fékezhetetlen érzés, hogy a Tate iránti érzéseim egytől egyig hiábavalóak.

Aznap este rögtönzött ágyamban próbáltam aludni, miközben a többiek már rég szuszogtak.

"Mi a baj velem? Én tényleg azt hittem, lehet köztünk valami. Még az a béna Mark is előbb tudott cselekedni mint Tate. Pedig vele kezdtem el ezt az egészet. Valószínűleg nem is akar tőlem semmit. De akkor meg miért viselkedik mindig úgy? Szörnyű ez a bizonytalanság. Eljöttem otthonról, mert magányos voltam, de itt se lelek társra."
- gongoltam, majd lassan álomba sírtam magam.

                           T  A  T  E 
_______________________________________

"Már mindenki alszik. Mase gyönyörű, ahogy mindig görcsös arcizmai ellazulnak, szája álmában résnyire nyílik. Meg sem próbálok rájönni, mit álmodhat, de lassan egy könnycsepp csorog le arcán. Lélegzetelállító volt. Olyan szerencsétlen vagyok...még Mark-ék is előbb cselekednek, pedig mi régebb óta ismerjük egymást. Meg kell tennem. Szükségem van rá. Szükségünk van egymásra."

M  A  S  E
_______________________________________

- Hé, keljetek fel, álomszuszékok! Van munkám - rikkantott nagyot reggel Vir, mire nyűgösen ledobtam magamról a takarót.