Egy vámpír fogságában

3. rész

Míg a lány a szobájában gondolkodott addíg a vámpír a kastélyban sűrgött forgott...

-Jáspis! - ordítottam. Aztán hirtelen meg is jelent az asztalom elött. Ő az egyetlen egy szolgám akiben teljesen megbízok. - Rád bízom Elizabett felügyeletét! Ne lássa hogy ott vagy, és ha szökni próbál akkor ne állítsd meg hanem szólj egyből nekem! De nem kell éjjel nappal ott lenned. Maximum ott vagy nála 10 percet aztán elmehetsz de óránként nézz rá! Nem tudhatjuk mit fog csinálni mert az a varázslat elég erős volt neki. Ennyi! Elmehetsz!

Azzal meghajolt, és már indult is. Hogy milyen varázslat? Arról csak én Jáspis meg még egy személy tud. Hogy ki az? Az egyik általam legutáltabb személy akivel eddigi életemben találkoztam! Igen ő is egy vámpír, és legnagyobb örömömre nem lakik innen messze ezért sokszor átjön. Miért is? Hogy engem bosszantson!

- Sebastian!!! - ordította egy hang. Na ez az a hang amit a legkevésbé akartam ma hallani! Igen ez ő! Nem is kellett kimennem a szobámból már nyitódott is az ajtóm.
- Mit akarsz már megint Edward?!
- Óh! Már meg sem látogathatom az én kis öcsikémet?
Igen jól hallottátok! Ő a bátyám. Akit teljes szívemből gyűlölök!
- Mit akarsz!? Tudom hogy nem látogatnál meg csak úgy!
- Hallottam hírét, hogy megint megtetted azt!
- És ha igen!?
- Na de miért?
- Azt te is jól tudod!
- Nem kellett volna megtenned! És ha a vámpír tanács megtudná? Akkor mit tennél!? Tudod hogy ez egy tiltott varázslat!
- Egyáltalán miért tiltott!? Sokszor megtehetnénk, és akkor mindenkinek könnyebb lenne a dolga!
- Azért tiltott mert aki véghezviszi az magában tesz kárt! Minden varázslat nak megvan a maga mellékhatása! De ez egy olyan mellékhatás amit ha minél többet megteszed idővel legyengülsz amin semmi sem segít, és meghalsz!
- De az neked csak jó lenne! Úgyis utálsz!
- Az igaz hogy nem kedvellek de attól még figyelnem kell rád! Nem emlékszel? Megígértem anyánknak, hogy vigyázok rád bármi történjen is!
- De sajnos emlékszem! De jobb lenne ha nem úgy bánnál velem mint aki 5 éves lenne! Tudok vigyázni magamra! Nem kell hogy felügyelj rám! És ha megtennéd! Elmennél végre a kastélyból!
- Nocsak! Valaki bedurcizott!
- Ha..(sóhajtottam) Kitalálsz magadtól vagy netán kikisérjen valaki?
- Megnyugodhatsz! Úgyis dolgom van!- azzal fogta magát, és kisétált az ajtót jól becsapva maga mögött.
- Most komolyan! Ennél rosszabb még jöhet?- aztán hirtelen Jáspis jelent meg elöttem.
- Csak nem elszökött? - fogtam közbe a fejem, és Jáspis csak bólogatott- Kellett elszólnom magam! Na menjünk keressük meg!

Legyen folytatása?
Ha igen akkor írjatok vagy kedveljétek köszi!