Egy vámpír fogságában

5. rész

A nap is kisütött ezen a borzalmas napon! Mert ami a városban történt az nem volt valami csodálatos dolog...

- Psssszt! Hallottad? Állítólag a kastély tulajdonosa ide tart a városba! - súgták össze a falu idős hölgyei.
Ez a város nem volt olyan szegény mert gazdagok, és szegények is egyaránt lakták. De nem voltak olyan tiszták mint ahogyan azt képzelték. Hiába látszott kedvesnek bárki, a szíve sötét volt mint a fekete széné.
Ezért is kapta azt a nevet, hogy a "Fekete rózsák" városa. Annyira beképzeltek voltak a lakói, hogy mind azt hitte azért kapták mert sok rózsa terem náluk.
- Tényleg eljön! Ide a városba!?
- Biztos egy herceg!
- Vagy egy gróf!! - súgták össze a hajadonok.
De azt senki sem tudta, hogy mi dolga, és ki is ő valójában!

Egyszer csak egy törékeny leány sétált a város főterén. Nem volt gazdag sem pedig szegény, de az egész város irigykedett rá, hogy micsoda egy ritka szépség.
A fekete szívű lakók emiatt sokszor meg is verték vagy leköpdösték, de a lányka ettől nem félt. Inkább bátrabb lett, és megtörhetetlen. Egyedül ő volt tiszta szívű ettől volt ilyen szépséges.
- Nézzétek lányok! Itt van Eliza!
- Jajj a kis ártatlan!
- Biztos a vendég miatt jött, hogy elcsábítsa! - ordították a vele egyidős lányok.
- Ennyire Süsük vagytok! Azért jöttem mert be kell vásárolnom! Mert én segítek a családomnak akik ígyis olyan betegek, hogy nem tudnak eljönni! - mondta Elizabett.
- Remélem te is megbetegszel aztán meghalsz mint az apád!
- Menj haza úgysem kell már nektek az a kis csöppnyi étel amire futtja!- ez nem tetszett Elizának ezért tovább ment a dolgára.

- Ezek a rusnya tehenek! Mit tudnak ők! Nekik meg van mindenük! Ruhák, cipők, finomabbnál finomabb ételek, és egyebek! - morogta menet közben Eliza.
Mivel teljesen lefoglalta őt ez a dolog, addig nem figyelt a lába elé ezért megbotlott.
Már majdnem a földön volt, de egy erős kar visszarántotta.

- Óvatosabbnak kéne lenned! Kár lenne egy ilyen szépségért! - mondta az idegen.
Az arcát nem látni mert egy csukja volt rajta.
- Köszönöm! Legközelebb jobban odafigyelek!
- Látom nagyon dühös vagy! Mi nyomja a szívedet?
- Sajnálom, de nekem most nincs időm beszélgetni! Otthon vár az édesanyám, és
2 db éhes száj!
- Akkor esetleg segíthetek?
- Nem kell köszönöm! Boldogulok egyedül! - azzal Eliza elviharzott az idegen elől.

Nem telt el sok idő a város feléledt, és az érkező kocsi elé sietett. Eliza ekkor már hazafelé igyekezett, de a kíváncsiság őt is utolérte.
A kocsi kinyílódott, és a kabin üres volt. Mindenki meglepődött, találgatott vajon hol lehet az utasa.
- Hol a hercegem?
- Ki mondta, hogy a tiéd?
- Mintha téged nézett volna ki te tehén! - a lányok már össze kaptak ami a várost jobban lefoglalta mint, hogy az eltűnt utast megkeressék.
- Vajon hol lehet az utas? Ki lehet az? Jajj Eliza! Ne evvel törődj! Rád várnak otthon!- mondta magában Eliza.
Ekkor a lány vállát bökködték. Megfordult, és az idegennel szemezett volna ha látná a szemeit.
- Lehetne egy apró kérésem? - kérdezte az idegen.
- Micsoda? De hát nem is ismerlek!
- Modjunk annyit, hogy én vagyok az utas! - suttogta az ismeretlen alak Eliza fülébe.
A lány erre meglepődött, és egyből megfogta az idegen karját, és húzta maga után egyenesen egy olyan helyre ahol senki sem látja.

- Először is! Ki maga? Másodszor pedig mit akar?
- Az én nevem Sebastian! A kastély ura! És a kérésem pedig az, hogy lennél a feleségem?
- Hogy micsoda? Nem! Nem is ismerem magát!
- Szóval te vagy az! Tényleg te vagy az!
- Tessék? Micsoda? Hogy ki vagyok én?
- Bocsáss meg kedvesem! De most mennem kell! Majd jövök érted!
Azzal elviharzott vissza a tömegbe. A lány csak nézett, és gondolkodott mi volt ez!
- Jobb lesz ha hazamegyek! - mondta, és már rohant is haza.

Meg sem állt csak rohant míg az otthonát meg nem látta.

Üdv/helló/szia! (amelyik jobban tetszik)
Sajnálom ha régen volt rész, de most nem a legjobb, hogy is mondjam időszakban vagyok. Megkezdődött a suli aztán sok órám van. Meg most valami más is közbe jött, úgyhogy igen! Elfoglalt vagyok! De megpróbálok írni! Meg nagyon sok sztori/ történet jut eszembe amiket le is akarok írni még mielött elfelejtem! Úgyhogy lehet sok minden lesz az oldalamon. De megpróbálom ezt is folytatni! Ne aggódjon senki!
;)