Egy vámpír fogságában

4. rész

A kastélyban most nagy a nyüzsgés nem is csoda hisz a lány eltűnt valahova. Hogy hova? Azt még ő maga se tudja.

Elizabett szemszöge:

- H- hol vagyok? Várjunk! Én hogy kerültem ide!? Az elöbb még az újdonsült kis szobámban voltam! De most kint lennék a szabadban!? Én ezt már végképp nem értem! Mi folyik itt!? És hol van a kastély!?
Körbenéztem de csak fák sokaságát láttam. Nagyon hideg is van amit nem csodálok mert esik a hó. Akkor tél van. De még nem esett annyi hogy ez meg is maradjon.
- Most hogyan tovább? Merre menjek? Mit tegyek? De ha visszamegyek akkor csak bajba leszek. Meg amúgy se tudom hol van a kastély. Hideg van. - csak a könnyeim jöttek elő, de ötlet egy se. Talán itt kéne maradnom, és lesz ami lesz vagy el kéne indulnom valamerre? Segítsen valaki! Bárki! Most akár az a vámpír is! Engem nem érdekel! Felőlem szívja ki az összes vérem aztán majd szépen lassan meghalok! Nem akarok így élni, hogy azt sem tudom mi történt! Csak annyit tudok, hogy állítólagosan engem Elizabettnek hívnak. De vajon mi történt eddig? Miért nem emlékszek semmire? Miért kell egy vámpír tárgyának lennem??

Sebastian szemszöge:

Miért!? Miért kell nekem megkeresnem! Mára már épp elegem van abból, hogy Edward itt járt, és szokásosan felidegesített engem! Nem! Most még keressem meg Elizabettet! Jó kis nap nem?
- Mi az? Mi történt Sebastian? Talán csak nem eltűnt valaki? - megfordultam a kastély kapujában, és ki volt ott? Na ki? Edward! Ki más?
- Mi az az izé az arcodon?
- Micsoda?
- Te most komolyan mosolyogsz?
- Mer mi bajod vele?
- Az hogy te sose nevetsz semmin ami annyit jelenthet, hogy valamiben sántikálsz!
Meg egy jó tanács. Ne nevess! Úgy nézel ki mintha a kisláb ujjadat beverted volna az ágy sarkába.
- Mekkora humorzsák itt valaki!
- Nahát! Ki károg itt? Csak nem egy varjú!
- Ha ha ha! Neked most nem azt a lányt kéne keresned!?
- Ha! Tudtam hogy te voltál!
- Mégis mit tettem már megint?
- Egy szóval sem mondtam, hogy őt keresem meg akkor mit keresnél itt még mindig? Tudtommal elmentél!
- Na jó! Megfogtál!
- Hol van most?
- Azt nem kell megmondanom.
- Igazad van! Nem kell!
- Mivan!? Nem is érdekel, hogy az erdő közepén esetleg bajban lehet vagy mi!?
- Köszi az infót! Balfék!
Azzal már mentem is el az erdőbe. Komolyan? Hogy lehet valaki ennyire ostaba?
Ha ki akar velem tolni akkor legyen már egy kis esze vagy mi!? Mintha lenne neki.
- Elizabett! Itt vagy? Nem kell félned! Tudom, hogy mi történt!
Semmi! Semmi hang semmi visszajelzés. Mi lesz már! Merre vagy!?
- Elizabett!
- S-sebastian?
- Hát itt vagy végre!- a hó olyannyira esett már hogy minden hófehér volt. Csakis Elizabett volt látható a gyönyörű vörös színű habos babos ruhájában ahogyan a földön ült. Gyönyörű barna színű haja ami hullámos volt az arcába hullott ezzel eltakarva gyönyörű tengerkék színű szemeit.
- Miért j...té... ?
- Mit mondtál?
- Miért jöttél értem?!!?? Miért nem cseréltél le valaki másra?? Miért pont én kellek neked? Miért nem ölsz meg itt helyben??
- Eliza! Hagyd ezt abba! Össze vissza beszélsz! És azt felejtsd el hogy én téged megöllek!
- Akkor miért vagyok a tárgyad akit bármikor lecserélhetsz?
- Te nem a tárgyam vagy hanem a szerelmem!
- A mid?
- Igen jól hallottad! Szeretlek, és szerelmes vagyok beléd!
- De hát nem is ismerlek! Azt sem tudom ki vagy valójában!
- Tudod ez egy nagyon hosszú történet.
- Nekünk meg szerintem sok időnk van, hogy ezt el tudd mesélni!
- Haaa... Hát jó! De nem mindent teljesen! Megegyeztünk?
- Megegyeztünk!
- Az egész még 4 éve kezdődött...

Folytatása következik!
Örülök ha ennyi mindenkinek tetszik ez a sztori! Hogy őszinte legyek azt  hittem, hogy senkit se fog érdekelni. De ha már ennyien kommentáltatok meg csillagoztatok akkor már nem mondhattam nemet :) Meg ha már belekezdtem akkor már muszáj folytatnom.