Udvarlás mester fokon(3.rész)

10 0 0
                                    

Reggel🌄

Korán reggel van,kissé kihűlt a szoba ezért bele vagyok burkolózva a takarómba.De persze ma is az ő üzenetére kelltem.Eláraszt a bókjaival,a becézgetéseivel ,és egyszerűen nem tudunk betelni egymással.
Két nap mulva lesz két hete,hogy ismerjük egymást.Már egy ideje terveztük a második randit,és ma végre mind a ketten ráérünk.
Olyan izgatott vagyok,hogy végre ujra találkozunk hogy nem tudok leállni a vigyorgással,és a nyálas szerelmes zenék hallgatásával amiktől még pár napja kirázott volna a hideg..

Randi💑

Megint csak a sétára esett a választásunk hiszen még tél van és rohadt hideg....nem sok mindent lehet ilyenkor csinálni,haza meg egyikünk se akarta vinni a másikat még.
Szóval sétáljuk körbe megint a fél falut,és közben egyre több és több mindent tudhatunk meg a másikról.Korábban utáltam a pasikkal ismerkedni mert az eddigiek mint hallgatagok és unalmasak,vagy bunkók és szex éhesek voltak..
De ő más ő olyan kedvesen beszél hozzám,úgy kezel mint egy nőt,sőtt mint egy hölgyet(!).Lassan egyre több közös vonást találtunk egymásban zene és egyéb témákban.Egész este sokat viccelődtünk egymással,és persze sokat csókolóztunk.
Egy ilyen forró szerelem el is felejteti az emberrel hogy valójában milyen hideg időben is sétál már órák óta.Viszont az idő gyorsabban telik ha jól érzi magát az ember,és ez így volt a mi esetünkben is.
A nagy romantikázásba egyszer csak azt vettük észre hogy már a kinti kirácsonyi világítások és utcai lámpák fényei közt sétálunk.
-Ideje lenne hazamennem.-mondtam,kis csalódottsággal a hangomban,hiszen még órájat tudtam volna tölteni vele.
-Rendben van.Akkor haza kisérlek ,és ott még kapsz egy nagy csókot!-mondta mosolyogva majd kifújta az orrát,ugyanis a multkori randinkon sikeresen átragasztottam rá a náthát.

Ház előtt🏡

Amint a telek szélét megközelítettük erősebben kezdtem szorítani a kezét,mint ha soha többé nem akarnám elengedni.Lassan már a kapu előtt vagyunk,gyors pillantást vetettem a zárra h kint hagyták e nekem a kulcsot.
-Nem zártak ki?-kérdezte nevetve.
-Nem most emlékeztek rá hol vagyok.-válaszoltam.Majd hirtelen magához húzott,és átkarolta a derekam.Kicsit távolabb mentünk a kaputól,és heves nyelv csatába kezdtünk,ez eléggé izgató volt és éreztem hogy neki is.Korábban már mondta hogy egy jó ideje nem volt nővel,és éreztem is hogy csak az tartja vissza hogy az út közepén állunk.Csókolgatta a nyakam majd széthúzta a kabátom benyúlt a pulcsim alá és megfogta a mellem.Teljesen kikészített,de türtőztetni kellett magunkat.Megfogtam a karját amilyen erősen csak tudtam és kihúztam a pulcsimból.
-Ne csináld kérlek ez már sok.
-Miért?Nem tetszik?
-De tetszik de ezt majd hagyjuk a négy fal közé.
-Igazad,van elnézést!Sajna nehezen bírok magammal melletted mert nagyon tetszel.
-Nekem is tetszel,de várjunk még ezzel.
-Rendben van.-mondta kissé szégyenkezve azért amit tett.
Közelebb hajoltam hozzá végigsimítottam az arcát,és megcsókoltam.Az egyik kezével végig simította a csípőm a másikkal a hajamba túrt.Majd mikor abba hagytuk még hosszasan ölelkeztünk.
Simogatta a hajam,és édesemnek meg kicsimnek becézgetett,valamint egyéb szép dolgokat suttogott a fülembe amiktöl én elpirultam és nyomtam még egy puszit a szájára.
Uatána még hosszasan néztünk egymás szemébe,és csak mosolyogtunk mint a bolondok.
Aztán megtörtént amitől tartottam...

Egymásra hangolvaWhere stories live. Discover now