Egymásra hangolva

Érzelmi hullámvasút(5.rész)

Három nap telhetett el,nem több és még mindig az a szó járt a fejemben.
Biztosra veszem,hogy mindenkinek megvan az az érzés amikor csak vagy magadnak és nem érzel sehogy sem...nem vagy szomorú,boldog,nem érzel semmit csak gondolkozol.Így tudom csak megfogalmazni a helyzetem.
Ülök az ágyon,persze folyamatosan vele beszélgetek de nem segít a helyzetemen.
💬Szia hercegnő,miujság?
🗨Szia,semmi különös itthon unatkozom.
💬Na ééés...minden rendben?
🗨Persze jól vagyok.
💬Folyton rád gondolok,várom hogy újra láthassalak.
🗨Én is sokat gondolok rád,és én is nagyon várom.
💬Szeretlek.-már megint ez a szó.Letettem a telefont és hosszasan magam elé néztem.De most már nem azért mert nem éreztem magam sehogy,hanem azért mett ezt már három napja csinálja és úgy érzem kissé rám akarja erőltetni a dolgot.
💬Tudom hogy te nem fogod írni de én akkor is leírom,és elmondom minden nap mert ezt érzem és tudatni akarom veled.
🗨Kicsit haragszom magamra egy ideje.-ekkor hosszas gépelés következett....szinte láttam ahogy ül a gép előtt és teljesen elönti a pánik,úgy mint három napja.
🗨Nem tudom hogy valaha boldoggá tehetlek-e pedig hidd el annyira vágyom rá hogy az már fáj.Összezavarodtam és nem tudok mit kezdeni az érzéssel...
💬Gyere ki a ház elé beszéljük meg.-kérlelt.
🗨Rendben.-tudtam hogy szembe kell szállnom ezzel a problémával,de azt is tudtam hogy együtt megoldjuk.

Ház előtt🏡

Egy perc nem kellett hozzá de már ott is volt.Láttam hogy ideges,és fél.....attól hogy elveszíthet engem.
Ahogy kiléptem a kapun egyből magához húzott és megölelt.Adtam egy puszit a szájára,majd gyorsan lesütöttem a szemem.Nem bírtam a szemébe nézni,mert nagyon kínosan éreztem magam azok miatt amiket mondtam.
-Szia hercegnőm.Gyere meséld el nekem mi a baj pontosan.-éreztem,szinte remegett a keze ahogy fogta a derekam,és tekintete élesen rám irányult.
-Nem tudom mit mondjak.Egyszerűen félek hogy csalódást okozok.
-Mivel?-kérdezte sürgetően.
-Azzal hogy én még nem érzek úgy mint te,és tudom hogy arra vársz hogy kimondjam de egyszerűen még nem megy.
-Értem de nem erőltetem rád.Nagyon beléd szerettem és képes vagyok rád várni.Szeretlek.-remegni kezdtem ahogy megint kimondta.Egy kósza könycsepp kicsordult a szemem sarkából majd gyorsan letöröltem míg észre nem veszi.Majd erőt vettem magamon,és folytattam a lényeggel.
-Nagyon kedvellek.Te egy csodás ember vagy.De még nem szerettem úgy beléd.-a szavak csak úgy szaladtak ki a számon
-Kérlek ne legyen vége.Én nem erőltetek rád semmit ,vissza fogom magam.Ha kell nem is mondom míg nem szeretnéd!-mondta miközben én a nyakába borulva próbáltam elfolytani a sírást ami egyre csak ki akart törni belőlem.-Csak szeress belém.Kérlek.-suttogta halkan a fülembe.
-Beléd fogok ,igérem.-válaszoltam remegő hangon.-majd feljebb húzta a két kezét és úgy magához szorított mintha többet nem is akarna elengedni.
Ismét csókolózni kezdtünk,bár most visszafogottabban mert világos nappal volt,és páran kint lapátolták a havat az utcában körülöttünk.
-Haza kell mennem szerelmem. Még van pár dolgom a ház körül de írok.
-Rendben van kincsem.-igen tudom...leragadtam ennél a becenévnél de annyira illik rá hogy nem tudom máshogy hívni,ő az én kincsem.
-Szeretleee...-kezdte el mondani majd kezét hirtelen a szájára tette.
-Mond ki nyugodtan mit érzel,tudom hogy rossz magunkban tartani az ilyesmit.
-Rendben van.-mosolyodott el megkönnyebbülten.-Nagyon szeretlek,sziaa.
-Szia.