Egymásra hangolva

Zavar(4.rész)

...Utána még hosszasan néztünk egymás szemébe,és csak mosolyogtunk mint a bolondok.

Aztán megtörtént amitől tartottam...

-Szeretlek.-kimomdta minden előjel és rákészülési lehetőség nélkül(nem mintha erre fel lehetne készülni).Majd miután kimondta láttam az arcán hogy még ő is meglepődött azon amitt mondott.
Én pedig csak ott álltam vele szembe a testemből kiment minden erő kidülledtek a szemeim mint valami beteg gyíknak,és éreztem hogy mindjátt elájjulok.-Úr Isten ne haragudj tudom hogy megigértem de bennem már most olyan erős az érzés,hogy már ki kellett mondanom.
Még mindig csak álltam,és meg se rezzentem,az arcomra ráfagyott a mosoly pedig rohadtul kétségbe voltam esve.
-Mondj valamit kérlek.-sürgetett kínjában.
-Ez van már nincs mit tenni.-mondtam az arcomon kínos mű mosollyal....főképp azért mert én még nem éreztem ennyi idő után késznek magam hogy kimondjam.
-Semmi gond remélem hamarosan te is kész leszel rá.Mert nagyon beléd szerettem,és veled szeretnék egy párt alkotni szerelmem.
Libabőrös lettem attól amiket mondott.Én se akartam még sosem úgy pasit mint őt.
-Idővel kimondom igérem,csak adj időt rá hogy elég erős legyen hozzá az érzés.
-Rendben van.-válaszolta,látszólag már higgadtabban bár láttam hogy még így is zavarban volt kissé.
-Ideje bemennem.Fáradt vagyok,és fürdenem is kell még.
-Jó éjt hercegnőm.
-Jó éjt kincsem.-életemben először szólítottam becézve,kissé mindketten meglepődtünk de jó érzés volt.
Adott még egy utolsó csókot majd bementem.