Egymásra hangolva

Titkolózás és általános problémák(8.rész)

Város🏙

Mélyen a hajamba szippantott miközben a város főterén állva ölelkeztünk.
-Jó büdös lehet így meló után..
-Parfüm illata van.Nem büdös.-momdta csodálkozva.
Persze miután végzek mindig igyekszem emberibb kinézetet és illatot varázsolni magamnak,de hát ilyen az éttermi meló.
-Akkor jó.-feleltem.
-Lassan itt a valentin nap.-terelte el elég feltünően a témát.
-Tudom.
-Egy ideje már randizgatunk.
-Mire akarsz kijukadni?
-Szeretném ha végre egy párt alkotnánk.-hadarta el lesütött szemmel.
Észrevehetően sokat változott mióta megismerkedtünk.Türelmes volt,tudta mi a tét és ő meg akart szerezni.
-Jó volt veled az elmúlt időben,és aranyos lenne.-jó ismét itéljetek el,de én nem vagyok egy spontán ember,sose voltam az és tetszett az ötlet.
-Ennek örülök ugyanis kitaláltam egy kis ajándékot kettőnknek.
-Ugyan remélem nem fogtál nagy költekezésbe csak mert valentin nap lesz.

Suli🏢(másnap)

Már reggel hat óta fent vagyok.Utálom a sulis hetet de idén vizsgázok és muszáj mindig bejárni,idén nem lóghatok annyit mint az első két évben.
Általában ha itt vagyok elvonulok a többiektől és csendben végzem a dolgom,csak szünetekben beszélünk a barátaimmal mert nem szeretjük mikor a tanár már egy sima "bocsi adnál egy zsepit?" kérdésért az óra felét elpapolja arról hogy a mai fiatalság milyen tiszteletlen...figyelmen kívül hagyva azt,hogy egyáltalán mi volt az az egy halk mondat amit próbáltam kinyögni...
Szóval kicsöngetnek mindenki vonul ki a termünk elé a folyosóra,csak én és az egyik barátnőm maradtunk ott, a többiek szétszéledtek a büfé felé vagy más osztályokkal bandázni.
-Hogy vagytok?Összejöttetek már??-zúdította rám a kérdéseit hirtelen.
-Remekül.Még nem de már nemsoká igen.
-Na de mikor?
-Valentin napon.
-Akkor nem soká.-álapította meg izgatottan
-Igen,de még addig valamilyen ajándékot kell szereznem.
-Ne aggódj van a városban egy jó ajándék bolt,majd ott szétnékünk ha szeretnéd.Én úgy is oda megyek ma.
-Ma még nem tudok ajándékot venni,mert nem jött meg a fizum de szivesen elmegyek veled szétnézni.
Aznap el is mentünk és ahogy nézelődtem már valamivel tisztábban láttam mit is akarok neki venni.

Otthon🏡

Hazaérek,gyors ebéd,általános csevej a napunkról anyával,és a hugommal majd be a szobámba tanulni...vagyis hát tanulni próbálkozni de nem megy.Annyira izgulok,hiszen nemsokára lesz egy párom akinél jobbat el sem tudnék képzelni a világon.
Megrezzen a telefonom.Ő az.
💬Szia.Otthon vagy?
🗨Igen,nemrég értem haza.
💬Vártam hogy hazaérj,már hiányoztál.
Annyira szeretem őt.Hmm legyen már valentin nap!!
Később beszéltem az unokatestvéremmel,aki a másik legfontosabb személy az életemben.
Hétvégére beszéltünk meg egy talit és akkorra tettem az ajándék vásárlást is,amiben az ő véleménye is számított.Nem akartam semmi hülyeséget megvenni...ja igen és kellett egy másik nő akivel kétségbeesetten szaladgálhatok fel alá a boltban mint mérgezett egérben a fájdalom.
A gondolatmenetet ujjab rezgés zavarta meg.
💬Hétvégén bemehetnénk a városba.
🗨Bemegyek de nem jöhetsz.
💬Hogy hogy!!?-tudtam hogy ezen ki fog akadni..
🗨Ajándékot vásárolunk,nem jöhetsz.
💬Ohh pedig el akartalak vinni kajálni,meg sétáltunk volna egyet.Elrakod az ajándékom egy táskába,és nem látom.-szólott a győzködés nagymestere.
🗨Hát jó viszont nem eszek veled.-újjabb dolog amit sok lány megérthet....szégyenlős vagyok és nam akarok még enni előtte.
💬Hááát jó de előbb utóbb úgyis ráveszlek!