Börtönben

Prológus

-Rendben. Akkor ezt viszem, meg ezt!- mutatok a kiválasztott drogokra. Egyszerűen nem tudom megjegyezni a nevüket...

-Jó választás!- bólint a díler. 

Odaadom az összeget, majd a két zacskóval távozom a raktárból, s bejutok egy sikátorba. Lassan lépkedek ki onnan, amikor megpillantom a rendőrséget. Eddig még sose kaptak el és nem is fognak! Elkezdek futni ki a sikátorból, át az úton. 

Elég sokáig futhattam, mert már kezdett világosodni, én meg sötétedéskor indultam neki...

Meg is érkeztem ahoz a házhoz, ahova szántam az anyagot. Kopogás, nyitják az ajtót, bemegyek, leülök, koccintunk, belecsempészem a drogot amíg valami rágcsát hoz, gyors elkeverem, leteszem az asztalra. 

-Hogy telt a napod Szivi?- jelenik meg a nappaliban a szőke ribi, aki számomra csak egy egy éjszakás kalandnak számít, majd megölöm.

-Egész szarul.- morgok. 

-Mi történt Drágám?- ül le mellém. Utálom, ha így hívnak, de a küldetésemhez kell ez is...

-Jah semmi olyan csak unatkoztam.- fordulok felé, majd a poharat a kezébe nyomom. Igen rohadtul tudtam unatkozni, akkor amikor kergettek a rendőrök és drogot szereztem, ráadásul ma nem ő lesz az első akit megfektetek, majd megölök.

-Igyunk, hogy itt vagy!- vigyorog, majd koccintunk.

A csaj beállt, így nincs sok dolgom...

Hamar meg is tettem amit akartam. Már csak az ölés hiányzik.

-Oh te kis rosszfiú! -kuncog, amikor meglátja a kezemben a kést.

-Én a rosszifú aki egy késsel fog megdugni!- na és ekkor ment ki a drog hatása.

-Mi?!- kiált fel.

-Jól hallottad!- kacagok fel, majd hirtelen elkomorul az arcom.

-Most pedig... Le fogsz szopni!- húzódik nagy vigyorra az ajkam. A szőke elémtérdel, nem mer mást tenni. Mivel pucér vagyok nem kell bajlódnom a ruhákkal így erőszaosan behatolok a szájába, majd megmarkolom a haját és a kezemmel a nekem tetsző ütemet diktálom. - Miért nem szopsz jobban?- ordítok rá, mire a nyelvével megérinti a férfiasságomat. Amikor elélvezem, fogom a kést és levágom az egyik mellét. Utána jött a másik és a nyelve is elhagyta a szájüregét. -Rossz emberrel kezdtél ki kisanyám!-emelem fel állánál fogva állát. -Most pedig felmászol az ágyra és kutyapózban megállsz!- rivallok rá, mire megteszi amit mondok...Nem mer ellenkezni. Nőiességéhez helyezem a kést, majd belédöföm. Megforgatom és kihúzom, ezután távozom...

~~~Író szemszöge~~~
•2000 október 13•

   1995 október 13.-án született Park Jimin, egy szerető családban. Mindenki szerette a másikat, anya apa gyermek... Édes hármas voltak... 1997-ben született egy kisöccse, akit nagyon, de nagyon szeretett.

Jimin 5. születésnapján, az anyja vett neki egy kis autót apukája pedig, egy biciklit. Meg is tanította hogyan kell vele menni. A kisfiú imádta a szüleit és egyetlen testvérét, de hiányzott valami...Vagy inkább valaki? Chim nagyon szeretett volna még egy kistestvért.

Jimin 15 éves. Apjának és anyjának tervben volt egy kisbaba, de végül meggondolták magukat és elvetették.

Tegnap ment el az apukája egy üzleti útra. A kisöccse és ő már rég megfürödtek, már csak az anyukája van hátra. Jimin nagyon mérges az anyjára, mert elvetette a "kistestvérét". Egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán, amikor meglátja édesanyját, aki törölközőben sétál a szobájába. Amint elért oda, a legöregebb gyermek meg is indul oda. Kicsapja az ajtót, majd bezárja. A szülő nem tudja mit szándékozik tenni a fia... Jimin a töröközőt lerántja anyjáról, majd lelöki az ágyra a nőt...

A nyolcadikos fia megerőszakolta... A srác otthagyta a zokogó anyját a hálóban. A egész teste vörös és lüktet mindene... el nem tudja hinni, hogy konkrétan tényleg megerőszakolta a SAJÁT fia...

•Egy hónap múlva•

-Milyen a vacsora?- kérdezi az anya rámosolyogva a férjére és kisebb gyermekére. Azóta az eset óte se hozzászólni, se ránézni nem mer az idősebb fiára.

-Nagyon finom anya!- bólint Jihyun.

-Isteni drágám!- puszilja meg a felesége haját Mr. Park - Jimin fiam, miért nem vetted fel, legalább a nadrágodat? Nem vagy tisztelettel az anyád előtt?- morog az apa.

-Úgy is látott már anélkül!- rántja meg a vállát a fiú, mire az anyja nagyot nyel, amint beugranak az emléképek.

-De akkor még csak öt éves voltál!- néz lenézően fiára.

-Illetve tizenöt.- emeli fel a buksiját Jimin.

-Hogy értsem ezt?- mordul fel.

-Úgy hogy megerőszakoltam, ezzel kifejezve dühömet, hogy elvetette a következő leendő testvéremet! Rohadtul nem bántam meg, mert tudja milyen rohadt dühös vagyok rá!!- ordibál az idősebb gyermek.

-Hogy mi?! Park Jimin most takarodsz ki a házból!!! MOST AZONNAL!!!!!- rivall a fiúra.

-DE ELŐTTE EDD EZT MEG!!!!- Jimin ugyanabban a hangnemben szól vissza apjának, amilyennel  a féri szólt hozzá, és mielőtt távozott volna ráöntötte a tálban lévő ételt. 

Felkapta a cipőjét, és a kabátját, majd távozott

•Napjaink•

Tehát Park Jimin így került erre a drogos, gyilkolós életbe!