~~~Jimin nézete~~~
-Jó reggelt Park Jimin!- szólal meg valaki, mikor kinyitottam a szemem.
-Jó... Reggelt?- nyújtózkodom.
-Hogy aludt?
-Jól...-kémlelek körbe.
-Ma jönnek és meglátogatják, de addig Hyun kisasszony fogja felügyelni.- mondja az orvos, majd a táblájára írt valamit, s távozott.
-Remek...- sóhajtok.
Már megint hányingerem lett, mire ijedten felültem, s a földön lévő lavorért kaptam. Azt felemelve az ölembe helyeztem, mikor meghallottam, hogy valaki boldogan nevetgél.
-Jaj Jin! Ne! Ne itt!- kuncog Hyun. Felismertem... De hogy? Nem tudom.
Mi ez a keserű érzés a mellkasomban? Ahh...
Hirtelen kinyílt az ajtó, s belépett Hyun. Rámmosolygott, mire felnyögtem.
Hülye vagy Jimin?! Rád mosolyog te meg HANGOSAN felnyögsz? Idióta!!!
-Hogy vagy?- jön közelebb.
-Eh...- kapaszkodom a lavorba, mert megéreztem a savas ízt a torkomban.
-Olyan sápadt vagy!- ül le mellém, s elkezdi a hátamat simogatni.
Ez nagyon kellemes érzés...
Ismételten kiadtam, ami a gyomromban volt. De nem is ettem és ittam semmit... Na mindegy...
-Kijött minden?- kérdezi Hyun.
-Lehet...- nyöszörgök.
-Fáj valamid?- érzem, hogy ujjbegyeivel apró köröket rajzol.
-Nem... Hah...- sóhajtok fel a jó érzésre.
-Jól esik?- mosolyog rám.
Nem mondtam semmit, csak sóhajtoztam. Pedig próbáltam elnyomni! Komolyan!
-Hyunh...- próbáltam elkezdeni a mondatom, de a simogatása miatt nem tudtam rendesen beszélni... Miért vált ki belőlem ilyen reakciót?
-Hm?- simít végig körmeivel a gerincem vonalán, mire kiráz a hideg.
-Miért pont te jöttél ide?- kérdezem.
-Mert engem küldtek. - tanulmányozza az arcom.
-Ha egy gorillát küldtek volna, akkor nem szenvednék...- motyogom az orrom alatt.
-Miért szenvedsz? - kérdezi értetlenül. Baszki! Meghallotta...
-Nem lényeg...- szívom be élesen a levegőt.
-De érdekel!- suttogja a fülembe.
-Én meg nem tudom!- kiáltok fel.
-Park Jimin!- szól erélyesen Hyun.
-Miért kéne elmondjam?- teszem le a lavort, majd egy nagyot sóhajtva ledőltem a párnára, s lehunytam a szemem. -Ráadásul megfájdult a fejem...- motyogom.
-Hozzak gyógyszert?- kérdezi.
-Nem kell, köszönöm!- fordulok az oldalamra.
-Lehetetlen egy ember...- sóhajt egy nagyot.
-Te egy rendőr vagy, én pedig egy sorozatgyilkos! Hozzám sem kéne szólnod, nem hogy még megérintened! Számodra én egy senki vagyok! Senki! Nem kéne itt ülnöd mellettem, s nem kéne kedvesned lenned velem!- ömlik belőlem a szó.
YOU ARE READING
Börtönben
Fanfiction-Van egy tervem!- nevet fel a legjobb barátom. -Na! Mondjad! Mi az?- kérdezi a mellettem álló személy. Park Jimin, ki mindig minden bűntényben benne volt, most a rendőrök rajtakapták, hogy embert ölt. Bekerült Dél-Korea egyik börtönébe, s ott találk...