Solider's heart

3.rész

*Camilla szemszöge*
2 nap elteltével

Nincs is annál szebb, mikor a kutyád rádugrik és végignyal az arcodon, ezzel felkeltve legszebb álmodból.
- Oberon, elég! Fent vagyok! - toltam el nevetve. Természetesen még háromszor húzta végig az arcomon a nyelvét, majd mint aki jólvégezte dolgát, leugrott az ágyról és farkcsóválva kiment az ajtón. Nagy nehezen kikeltem (inkább szenvedtem) az ágyból és a szekrényemhez vánszorogtam. Ma úgyse készülök sehová, így megengedett a lazább kinézet, ezért egy két számmal nagyobb AC/DC-s pólót kaptam magamra és egy jóganadrágba bújtattam rövid csülkeimet. Barna hajamat pedig egy kócos kontyba tűztem. Ezek után elindultam a konyha felé, hogy magamhoz vegyem az életfunkcióim működéséhez szükséges koffeinadagom. Kiszállva a liftből a konyhában serénykedő Vízió látványa fogadott. - 'Reggelt! - köszöntem neki és a kávéfőzőhöz léptem. - Mi jó készül? - hajoltam a lábas fölé, amíg vártam a mai üzemanyagomra. Mit ne mondjak elég érdekesen nézett ki az a valami.
- Jó reggelt! - köszönt ő is - Gondoltam készítek reggelit. - felém fordította a receptet. Milánói makaróni. A tekintetem ide-oda jártattam a papír és a lábas között. Hát... nem igazán hasonlítottak egymásra.
- Igazán... figyelmes gesztus. - mondtam és megveregettem a vállát. A kávéfőző elkezdett pittyegni, ezért odapattantam és beízesítettem a kávém, majd körbesétálva a pultot felültem az egyik bárszékre és onnan néztem, hogy mit ügyködik az öcsém. Bambulásomból a lift hangja rántott ki. Apa lépdelt felénk Oberon pedig a lába körül rohangált. Apun egy fekete póló és egy elnyűtt farmer volt. Sokkal jobban nézett ki, mint két nappal ezelőtt. Megborotválkozott, kialudta magát (majdnem 24 órát aludt egyhuzamban, mikor beparancsoltam a szobájába) és tegnap délutánra beiktattam neki egy hajvágást is. A népnek, kameráknak és újságíróknak úgy tűnhetett, hogy semmi baja, én azonban láttam a bánatot és a szenvedést a szemeiben. Rendbeszedtem kívülről, most jöhet a belső. Amíg ő regenerálódott az utóbbi napokban, kidolgoztam a megfelelő tervet, hogy segíthessek neki, bár elég kockázatos.
- Jó reggelt gyerekek! - mondta és ő is a kávéfőzőhöz lépett, majd elindította azt. Közben Vízió levette a tűzről azt a valamit és a már előkészített tésztára öntötte. Apa ezt a műveletet látva nyitotta a száját, de egy legyintéssel elhalgattattam.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle és a kávémba kortyoltam.
- Fantasztikusan. - fordítok: szarul, de kibírom. Na csapjunk a lovak közé!
- Akkor jó, mert van számodra egy feladatom. - mondtam és az üres bögrém a mosogatóba téve leültettem apát az egyik székre és eléraktam egy tollat és egy papírlapot.
- Ezekkel most mit kezdjek? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Azt szeretném, hogy írj Natashának egy bocsánatkérőlevelet. - erre teljesen ledermedt.
- Hogy mi? - úgy nézett rám, mintha még egy fejet növesztettem volna.
- Jól hallottad. Írd meg!
- Erre semmi szükség! Mondtam, hogy már jól vagyok! - fel akart pattanni, ám a vállánál fogva visszanyomtam.
- Ezt kérlek ne játszuk el mégegyszer! Hidd el, jobb ha kiadod magadból. Csak írd le! Ha úgy jobb, megígérem, hogy se én, se Vízió, sőt még Oberon se fogja elolvasni! Legalább a kedvemért! - pár pillanatig még meredten nézett rám, majd nagyot sóhajtva fordult a pult felé és a kezébe vette a tollat.
- Ha ettől jobban érzed magad, legyen. - mormogta az orra alatt.
- Köszönöm. - villantottam rá egy hálás mosolyt, mire csak duzzogva morrant egyet és a papír fölé görnyedt. - Ha végeztél légyszi add nekem.
- Ugyan minek? - kérdezte gyanakvón. Gyorsan Cami! Találj ki valamit!
- Mert szeretnék neked nyitni egy aktát, ezzel készülve a vizsgámra. Tudod csak a megfigyeléseimet, módszereimet és azok következményét jegyzem fel benne. - rögtönöztem. Elfogadta a választ és bólintva fordult vissza a papírjához. - Lent leszek a laborban! Ha valaki keres nem vagyok itt! - kiáltottam még vissza az ajtóból. Ahogy becsukódott a liftajtó egyből előkaptam a telefonom és megnyomtam a csillaggombot háromszor.
- Jó reggelt Camilla! Miben segíthetek? - kérdezte Alex, a saját AI-m. Még én készítettem 3 évvel ezelőtt és azóta beprogramoztam a laptopomba, a telefonomba és a kocsimba. A kocsit addig-addig bütyköltem, míg egyedül is el tudja vezetni így nem kell félnem, ha részegen szállok be. Ami, mint egy tisztességes Stark-nál elég sokszor előfordulna.
- Alex, kérlek derítsd ki nekem, hogy milyen számon tudom elérni Natasha Romanoff-ot, majd mentsd el a telefonomba és kérlek szólj ha kész vagy.
- Rendben. Dolgozom az ügyön.
- Köszönöm. - mire a telefonom a zsebembe csúsztattam, átléptem a labor küszöbét és elkezdtem helyetcsinálni az egyik asztalon. - Péntek!
- Igen, Kisasszony? - szólalt meg a női robothang.
- Légy oly' szíves és indíts el egy Skillet lejátszási listát.
- Azonnal. - a következő pillanatban a Monster c. dal hangja töltötte be a nagy szobát. Magamban énekelve nekikezdtem a robotkar prototipusának építésébe. Az alapmag szén- és acélszálakból ősszeszőtt cső volt, majd erre kezdtem el kialakítani a különböző izületeket és izmokat. Éppen azon dolgoztam, hogy minél hatékonyabb erőkifejtésre legyen képes, mikor apa toppant mellém és egy kutyaszájából kikapott állapotú, összehajtott lapot rakott mellém.
- Az elmúlt 5 órában többet is írtam, de ez az eredeti. - mondta.
- És jobb valamennyivel? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg érdekelt a válasza, mert erről a módszerről eddig még csak elméletben tanultam. Bizonytalanul bólintott, majd a művem felé fordította a figyelmét.
- Hát ez? - elkezdte közelebbről is megvizsgálni, de nem ért hozzá. Ebben is látszik, hogy az alma nem esett messze a fájától; egyikünk se szereti, ha engedély nélkül a cuccaihoz nyúlnak. Ha a lakásban vagyok Caleb-vel és rájön a takaríthatnék, a guta majd megüt, mert folyton elpakolja a dolgaimat és nem találok semmit.
- Gondoltam kipróbálom magam ezen a téren is. - rántottam meg a vállam - Segítesz? Az áramkörök nem igazán akarnak rendesen állni.
- Na mutasd! - ahogy elkezdtük a közös munkát teljesen elvesztettem az időérzékem és csak az előttem heverő kézre koncentráltam (oké ez így kicsit parán hangzott). Alex hangja zökkentett ki a transzból.
- Camilla, megvan, amit kértél. - megtöröltem a kezem és ránéztem a telefonom órájára. 01:47-et mutatott!
- Köszönöm. - válaszoltam egy ásítás kíséretében. - Apa, szerintem mára fejezzük be. - fordultam a még mindig dolgozó férfi felé.
- Rendben. Már úgyis csak a borítás hiányzik. - mondta és közben megdörzsölte a szemeit.
- Jó 'cakát! - köszöntem el tőle és egy puszit nyomtam az arcára, majd kifelé menet elvettem a még reggel írt levelét és a zsebembe csúsztattam. Egyből a szobámba mentem, ahol a fáradság miatt úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, ám még mielőtt elalszok el kell intéznem valamit. Felvettem a telefonom és feloldottam.
- Alex, nyisd meg nekem Natasha SMS ablakát. - miután legépeltem, amit szerettem volna és megnyomtam a küldés gombot, szinte azonnal elnyomott az álom.