Solider's heart

5.rész

*Camilla szemszöge*

4 hónappal később

- Lala, kész az ebéd! - kiáltott be a szobámba Caleb, miközben az ajtómon dörömbölt, amitől majd széthasadt a fejem.
- Baszki ne verd már azt a kurva ajtót! - szóltam vissza, miközben a fájó testrészem fogtam, hátha akkor nem akar majd leesni a helyéről. - Lehet nem kellet volna az az utolsó kör tequila. - motyogtam magamban. Nehezen feltápászkodtam és kicsoszogtam a konyhába, ahol Oberon egy üveg vízzel leült elém. - Köszi. - vettem el tőle és megvakartam a fejét. Caleb felém fordúlt és végigmért, miközben elém rakott egy tányér gőzölgő levest.
- Úgy nézel ki, mint a mosottszar. - közölte velem nemes egyszerűséggel.
- Emlékeztess kérlek, miért is vagyunk mi legjobb barátok? - kérdeztem és nekiláttam az evésnek. Minden egyes falat, mintha a menyország lett volna, háborgó gyomromnak.
- Mert képtelen vagy nélkülem élni. - válaszolta egy kacsintással. Megforgattan a szemem és közben dobtam Oberonnak pár falat húst.
- Ha nem lennék rohadtul másnapos, most olyat kapnál...
- Persze, persze. Amúgy merre jártál az este? - vágott a szavamba.
- Amy-vel és a többiekkel ünnepeltünk. - mondtam és az üres tányért áttoltam a púlton, majd lehajtottam a fejem, hátha úgy jobb lesz.
- Mit? - bár nem láttam, tudtam, hogy felvont szemöldökkel néz rám.
- Mi az hogy 'mit'? Természetesen a sikeres vizsgákat és a nyáriszünet kezdetét. - néztem rá amolyat tényleg-a-szádba-kell-rágnom tekintettel.
- Egy héttel a vizsgák után?
- Afterparty-ról még nem hallottál? - vágtam rá egyből.
- Nézzünk valami filmet? - indult el a nappaliba.
- Én választok! - ugrottam fel, ami nem volt olyan jó ötlet, mert a következő pillanatba szitkozódva kaptam el a púlt szélét, ugyanis a csirke elindúlt visszafelé.
- Rendben, de nem vagyok hajlandó semmilyen animációs szarságot végignézni!
- A Disney nem animációs szarság! - mondtam felháborodva - Egyépként is, régen imádtad őket!
- Igen. 5 évesen!
- Oké oké! Mit szólnál a Feláldozhatókhoz?
- Elindítom. Vegyél be egy gyógyszert és gyere! - elcsoszogtam a szekrényig, bevettem egy Aspirint, majd Oberonnal befészkeltük magunkat Caleb mellé a kanapéra és elkezdtük nézni a filmet. Nagyjából a felénél járhattunk, mikor megszólalt a My Little Pony sorozat openingje. Először nem tudtuk, hogy mi a szentfazék ez, de hamar kiderült, hogy Cal telefonja szól.
- Nem unod még? - utalt a kis applikációmra (igen én készítettem) ami fogyton más és más idióta csengőhangokat állít be. Nevetve megráztam a fejem. Puffogva megállította a filmet, majd elment felvenni a telefont. - Szia Tony. Igen itt van velem. Persze. Adom. - elém lépett és odanyújtotta nekem a telefonját.
- Szia Apa. Mizu? - kérdeztem.
- Cam, van egy kis gond. - mondta teljesen komoly hangon.

*külső szemszög*
helyszín: Wakanda
*1 hónappal ezelőtt*

A milliomos, playboy és emberbarát, éppen Wakanda egy eldugott szegletében épült labor ablakán nézett ki, közben pedig egy pohárból whisky-t iszogatott. Az egész világ úgy tudta, hogy a Wakandában fellelhető ásványok és a jelenlegi királlyal való ismeretsége miatt telepített ide is egy laboratóriumot. Ezeket a tényeket támasztotta alá T'Calla és ő is a sajtókonferenciákon. 'Pedig ha tudnák!' erre a gondolatra elmosolyodott és még egyet kortyolt az italból, ami végigperzselte torkát. 
Gondolataiba merülve nézte az elé terülő tájat. ' Nézz magadra Stark! Elvileg gyűlölnöd kellene azt az embert, aki a másik szobában piheni ki a műtét fáradalmai, erre te még segítesz is neki mindent kockára téve. És miért?' Tényleg, vajon miért segít annak a szörnyetegnek, aki brutálisan végzett az apjával, az anyjára meg jobb ha nem is gondol. Erre jobban megszorította a poharat és megint kedve lett volna behúzni annak a rohadéknak. Ne őt utáld! Nem ő tehet róla! - tört utat lánya hangja a gondolatai között. És itt a válasz a kérdésre. Egyedül Camilla miatt van itt, ugyanis a lány megit tudta mit kell mondania ahhoz, hogy rávegye valami olyanra, ami eredetileg még csak fel sem merült benne. Ne hazudj magadnak Stark. Te is erre gondoltál, csak nem volt elég vér a pucádban megtenni a kellő lépéseket! - szólalt meg egy másik hang, amit talán nevezhetnénk lelkiismeretnek is és aminek elfolytását az évek alatt tökélyre fejlesztette. Megint a lányodnak kellett támaszt nyújtania. Nem unod még, hogy ilyen beszari módon viselkedsz?! - hogy az idegesítő hang befogja, a szájába öntötte a megmaradt alkoholt. A lánya. Az utolsó megmaradt rokona. Makacs, egoista és gépbolond, mint a legtöbb Stark, mégis Tony-t legjobban az anyjára emlékeztette. Maria Stark egy nagyszerű nő volt. Kedves, türelmes és mindenkin segíteni akart. Hál' Istennek ezeket a tulajdonságok Camilla is örökölte bőven. A két vér keveredésével könnyet tudta kezelni apja minden hülyeségét (sőt a legtöbbszőr még benne is volt a buliban) mégis ha kellett bárhol és bármikor gatyábarázott bárkit, akinek csak szüksége volt rá.
Mélázásából a mellélépő Steve Rogers rántotta ki.
- Bucky hamarosan felébred. - mondta karbatett kézzel és ő is kibámúlt az ablakon.
- Akkor miért nem ott vagy? - vonta fel a szemöldökét a playboy. A válasz egy hosszú hallgatás volt, ami lehetőséget adott Tony-nak, hogy jobban szemügyre vegye a mellette álló szuperkatonát. A szokásostól eltérően kék szemeiben nem lobogott a tűz, arcát többnapos borosta (már majdhogynem szakáll) fedte és szemei alatt karikák utaltak fáradságára. Viseletén is meglátszott siralmas lelkiállapota, ugyanis egy gyűrött ing, egy agyonhasznált farmer és egy jobbnapokat is megélt sportcipő volt rajta. Bár megértette, hogy miért segített a barátjának (mert a Bosszúállók közül ő is bárkiért megtette volna ugyanezt, ha nem többet), mégis azon egyszerűen nem tudott túllépni, hogy hazudott neki. Ez és még valamilyen furcsa érzés éket vert közéjük. Nagy sóhajjal fordult a Kapitány felé. - Menjünk látogassuk meg Csipkerózsikát.