Solider's heart

8.rész

*Camilla szemszöge*

A nap fennmaradó részében Alexet felcsatlakoztattam a hálózatra, szóval Péntek mellett ő volt a másik AI a rendszerben, persze addig semmihez sem nyúl hozzá míg én nem kérem rá, és a szobámban rendeztem el a ruháimat Michael Jakson számokat hallgatva és azon gondolkodtam, hogy mégis hogy kéne az egész Bucky-ügyhöz hozzáállnom. Nem mondom, hogy nincs semmi ötletem, de ez az egész még új nekem. Hiába tanulok már 3 éve pszihológiát, mégis így éles helyzetben eléggé bizonytalannak érzem magam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak egy Caleb nevezetű emberi példány nyitott be a szobámba és azzal a lendülettel rávetette magát az ágyamra. Hát igen. A 22 év ismeretségünk alatt az olyan apróságok, mint a kopogás vagy a diszkréció teljesen elhanyagolódtak közöttünk. Sajnos nem egyszer volt már, hogy ennek következtében rányitottam, miközben egy lánnyal lepedőakrobatikázott. Illetve az is előfordult, hogy őt küldtem el betétért vagy csokiért, mikor Günter megejtette a havi látogatását.

Legjobb barátom egy pillanatig vizslatott, majd fejét lehajtva kérdezte meg:
- Min gondolkozol ennyire? - sóhajtva raktam el az utolsó pólóm és leültem mellé. Oberon kihasználva az alkalmat felugrott az ágyra és az ölembe hajtotta a fejét.
- Nem tudom, hogy mit és hogyan kéne csinálnom. Van pár módszer, ami szerintem jó lenne, de mi lesz ha többet ártok, mint használok? Mi lesz, ha nem sikerül neki segítenem? Mi lesz ha elbukom? - hadartam el egy szuszra. Caleb pár pullanatig csak meredt rám, majd felült és egy szoros ölelésbe vont.
- Te tiszta hülye vagy. - nevetett egy kicsit.
- Kösz. Igazán nagy segítség vagy. - forgattam meg a szemem és a vállába bokszoltam.
- Lala, te vagy a legegyüttérzőbb, legmegértőbb és legtalálékonyabb lány akit ismerek széles e világon. Biztos vagyok benne, hogy kitalálsz valamit. De ha még nem vatted volna észre, van egy bizonyos aurád, aminek senki sem tud ellenállni. Szerintem először az is elég, ha csak beszélgetsz vele. Ne parázz rá. - végiggondoltam, amit mondott, majd bólintottam.
- Igazad van.
- Mint mindig. - vágta rá egy önelégült mosoly kiséretében. - Amúgy akartam kérdezni, hogy mit állítottál át a kar bionikáján, hogy egyből jó lett? - erre a kérdésre viszont nekem jelent meg egy kis mosoly az ajkaimon, mire Cal értetlenül vonta össze a szemöldökét.
- Semmit.
- Hogy mi?
- Semmit nem állítottam át rajta. Nem is kellett. - vontam meg a vállam.
- Akkor mégis hogy nem zúszta szilánkosra a karod? Várj egy percet... Akkor simán eltörhette volna a kezed? Stark, normális vagy egyáltalán?! Mégis mit gondoltál?! - kezdett el kiabálni.
- Higgadj le Carter. Nem kell kiabálni. - szólaltam meg teljesen nyugodtan, ám ez csak olaj volt a tűzre.
- Még hogy higgadjak le! Tudod te mit tehetett volna a kezeddel?
- Mivel részt vettem a tervezésében, bár ezt akaratlanul tettem, ezért a válaszom: igen. Tudom mit tehetett volna. És itt a varázsszó: volna. Ugyanis nem tette.
- De...
- Caleb, a bionikában nem volt semmi hiba. Ott és akkor mindössze annyi volt a probléma, hogy Bucky nem hitte el, hogy nem fog összezúzni mindent, ami a keze ügyébe kerül. Szóval meggyőztem róla. - vázoltam fel neki a helyzetet. Hangos sóhajjal vágódott le mellém.
- Bocs, hogy kiakadtam, de értsd meg: a testi épséged nem játék! Tudom, hogy segíteni akarsz a csávónak, de ne keveredj bajba ez miatt. - ezen a kijelentésen csak hangosan nevettem.
- Én egy Stark vagyok. Ha akarnám se tudnám elkerülni a bajt és a veszélyt.
- Igen. Ez igaz. - eresztett meg ő is egy kis mosolyt.
- És most mesélj, miről beszélgettetek a Kapitánnyal? - a szemeiben azonnal kigyúlt az izgatott csillogás és fészkelődnibkezdett.
- Az az ember egyszerűen fantasztikus! A nagyi történeteiben is csodálatos volt, de így élőben egyszerűen nem találok rá szavakat! Mesélt pár dolgot a háborúról és a kalandokról amiken keresztül ment és azt hittem, hogy eldobom az agyam! - hadarta le egy szuszra, mire közbevágtam:
- Csillapodj fanboy!
- Holnap reggel együtt megyünk futni. - jelentette be büszkén.
- Ti betegek vagytok. - ráztam meg a fejem.
- Héj, a reggeli futás igen is egészséges! Egyszer kipróbálhatnád.
- Persze. Majd ha Lucifer eljön a lelkemért. - vontam meg a vállam. Ez után még beszélgettünk jó pár órán keresztül és mire észbekaptunk, már be is sötétedett. Elmentem lezuhanyozni a külön fürdőszobámba, ami színeiben tökéletesen passzolt a hálóhoz.

Pár pillanatig csak elalélva álltam az ajtóban, majd mint egy boldog kisgyerek rohantam a kádhoz és kezdtem el megtölteni vízzel. Mikor már majdnem megtelt elzártam és belesüppedtem a kádba. Hirtelen elindúlt a masszázsfunkció, mire egy elégedett nyögés szaladt ki a számon. - Köszi, Alex.
- Nincs mit. Hosszú volt a mai napod. Gondoltam jól fog esni. - válaszul csak hümmögtem. Oberon pár vakkantással hozta tudtomra, hogy ő is ott van.
- Haver, ezt ki kellene próbálnod. Valami fantasztikus. - akkor jöttem rá, hogy mekkorát hibáztam, mikor ugrásra kész pozícióba helyezkedett. - Oberon, nem úgy gondoltam! Kint maradsz! Oberon ne... - a következő pillanatban kettőre növekedett a kádban ülők társasága és egy habsapkát és szakállt viselő Oberonnal találtam szembe magam. - Most ez komolyan kellett? - vontam fel a szemöldököm. Erre csak tüsszentett, majd végignyalva az arcomon boldogan csaholt. - Jól van, jól van én is szeretlek. - miután rendesen kiáztunk mind a ketten, megszárítkoztam, majd Oberont is szárazra türültem. Végezetül felvettem egy bő AC/DC-s pólót és egy rövidnadrágot. Bebújva a takaró alá békés álomba szenderültem.

Sziasztok! Igen tudom, hogy ez egy olyan kis semmis rész lett, de a következőben - amit lehetőleg még ma felrakok - már beindulnak az események és megkezdődik Bucky "terápiája" is. 😱😊
Melyik volt az a rész vagy részlet, ami eddig a legjobban tetszett? :D
Illetve köszönöm a sok vote-ot és a kedves kommenteket! Nagyon sokat jelentenek! ❤️

~Lia 💛