A RÚDTÁNCOS(국‎태)

𝟎.

ELŐHANG(2)

 A táncos kecses torzóját körbeölelő vékony anyag leheletnyivel feljebb csúsztatásával kezdte el éjszakai tevékenységét Jeongguk. Talán a szőke munkássága miatt, de természetesnek vélte, hogy a másik fél teljesen eladja magát neki - így aztán teljességgel felfoghatatlanná vált a fiú furcsa, kissé talán ingerléshez hasonlatos viselkedése. 

Lehet nem több egyszerű taktikánál - gondolta magában. - Biztos sok ember preferálja ha játssza az akadékoskodó rossz fiút. 

 Oda nemillő gondolatait elhessegetve nézett le a nagyokat nyelőre, majd annak megigéző tekintetének inditatására még feljebb tornászta az így is túlontúl sokat mutató ingszerűséget. Izmos, napot alig látott karjait az előadó felsőtestének két oldalára helyezte, majd alkarjaira ereszkedett, ezzel ismételten csapdájába ejtve a szabadulni meg sem próbáló fiú hamvas ajkait.

 Homlokát az alatta fekvőjének nyomta, a köztük megmaradt semmit nem érő távot megsemmisítve, majd tetteit magabiztossággal megfűszerezve kezeit egészen a bronzbőrűnek rózsaszín bimbóihoz csúsztatta fel, mire V meglepettségében elfelejtett levegőt venni is. Ravasz grimasz szegődött a barna hajú ajkaira, ám mikor ténylegesen a kívánt testrészhez ért, saját lélegzete is elakadt.

 - Mellpiercinged van? - mosolyodott el elismerően a koromhajú, míg szemeivel az aranyfényű ékszert vizsgálgatta.

 - Nem, csak odaragasztottam. Szerinted? - forgatta szembogarait a kérdezett.

 - Valaki szereti a szép kis nyelvét éles szavakkal mocskolni, mi? - kezdett el játszani az érzékeny felületen keresztül átszúrt fémdarabbal a koromhajú, mely által egy fájdalmas sóhajt kényszerített ki a még mindig tehetetlen pózban fekvőből. - Vagy csak azt akarod elérni, hogy beguruljak és szárazon csináljuk? - húzta fel érdeklődően szemöldökét, ezzel az alapjáraton szédítő arcára egy ellentmondást nem tűrő kifejezést mosva fel.

 A szőkeség erre hangját elnyomta, majd a kényelmetlen helyzete miatt karjait feje felől elemelte, hogy Jeongguk-nak előrelógó tincsei közé vethesse azokat. Óvatosan húzni kezdte a puha szálakat, míg a másik még mindig az átlőtt testrészével szórakoztatta magát.

 - Nem hallottam a válaszodat, Hercegnő - csettintett nyelvével - De azt hiszem nem is kell többet beszélnünk. . .

 A táncos másra sem várt, egyből ráfogott Jeongguk vállaira, majd azok segítségével eltolta magától a fiút, hogy mind a ketten ülőpozícióba helyezkedhessenek el. Nem igazán volt kedve az általában többperces előjátékra, eleget szenvedett a kora este folyamán, így minden erejével azon volt, hogy sikeresen túl legyen az aktuson és - ha koszosan és magassarkútól feltört lábbal is - végre aludhasson pár órát mielőtt másodállására kéne sietnie.

 Jeongguk ismételten beszédre akarta nyitni füstízű ajkait, ám a másik abból nem engedve sötét felsőjének alját feljebb gyűrte, ezzel erősen arra célozva, hogy szeretne már belevágni munkájába és bizonyítani valójában mit is tud.

 Gondolkodás nélkül áthúzta a szűk anyagot a másik fején, ezzel felfedve az eddig rejtett művet, mely Jeongguk felsőtestén terült szét. Ha a fiú kidolgozott vonalai nem lettek volna eléggé nyálcsorgató látvány, tetoválásainak sokasága minden bizonnyal elképesztette a táncost.

 Fehér bőrét nadrágja élétől egészen állcsontjáig sűrű tinta borította. Különböző feliratokat, apró bolygókat, de még virágokat is fel lehetett lelni a puha bőrön, mégis amin Taehyung szeme megakadt az egy medencecsont felett kikukucskáló földgömb volt. A többivel ellentétben színekkel volt feltöltve, illetve annyira friss és ártatlan hatást keltett az egyszerű, kissé minimalista grafikájával, hogy határozottan kiemelkedett a komoly, szürke tetoválások közül.