A RÚDTÁNCOS(국‎태)

𝟓.

[TAEHYUNG]

- Vörösbegy* - szólított a mézben áztatott hang.

 Szőke hajában még fellelhető volt a pár hete kéken virító szín maradványa. Szokásos módon hátranyalva pihent feje tetején, és ha a múltban nem lett volna alkalmam beletúrni párszor, biztosan elkalandoznék azon, mennyire dermedhetett meg az irdatlan mennyiségű hajwaxtól. Munkaruhája az előírt fehér ingéből és testhezálló ruhanadrágjából állt, illetve a személyéhez már lassan hozzájáró pár lány is körülötte legyeskedett.

 Az este Park Jimin a mínusz szinten(vagyis ahol a sztriptíz előadások foglaltak helyet) volt csapos, míg az emeleten Byulyiék húzták az iramot. Nem is értem, hogyan képesek ép ésszel túlélni a műszakjaikat - Ha a helyükben lennék, két szempillantás alatt felejteném el milyen rendelést adott fel a vendég.

- Park - köszöntem vissza szárazon. Akármennyire értékeltem csevegési szándékát, nem voltam a hangulatba, hogy jópofizzak bárkivel is.

 Bár alaphangon jó viszonyban voltunk, inkább fontolgatva ápolt munkatársi viszonynak nevezném kapcsolatunkat, mintsem bármiféle barátságnak: Szerettük mindketten megtartani a saját távolságunkat, ezért eléggé egyszerű volt időelütő beszélgetéseket folytatnunk egymással mindaddig, míg az egyikünknek nem lett dolga.

- Bóbita mindjárt fellép - jegyezte meg hezitálva, látva, hogy nem feltétlen fog jó beszélgetőpartnerre lelni bennem.

- Ma is teljesben dolgozik? - húztam össze szemeimet, ugyanis ez ismeretlen információ volt számomra. Yoongi nem említette volna, hogy ma bejönne, pedig mindig próbáljuk összeszinkronizálni a műszakjainkat.

- Neeem, csak táncol. Seokjin úgy döntött, holnap neki is szabadnapot ad - magyarázta tovább Jimin, miközben rákacsintott a mellette nevetgélő lányokra, akik nem tűntek tizenkilencnél idősebbnek - Mostanában a szokásosnál is jószívűbb veletek.

- Talán csak rájött, hogy a testünk nem tudja minden másnapra kipihenni az estéket - fújtam ki a bordáim közé beszorulni készülő levegőt.

- Szolgálhatok egy szokásossal? - állt elő ötletével, én pedig több mint örömmel fogadtam el ajánlatát.

- Kettővel is.

 Az említett üvegpohárral ellátva tehénkedtem rá az italpult egyik kényelmetlen (ámde környezetéhez tökéletesen passzoló) székére, amikor Jiminhez megint odafordult a két fiatal hölgyemény. Érdeklődve figyeltem interakciójukat, mígnem az ismételten koktélokat kutyuló Jimin illedelmesen elküldte őket, a lányok pedig biggyesztett ajkakkal koslattak tovább a színpad felé.

 - Minek vagyunk mi, amikor már te önmagadban növeled a hely népszerűségét? - néztem rá hitetlenül, mire egy jóleső vigyort kaptam válaszul.

- Előadsz ma? - nézett végig ruhámon, én pedig bólintottam egyet.

- Eredetileg Hajnal után jöttem volna, de úgy tűnik cseréltek Bóbitával. Még húsz perc - könyököltem rá a pultra. - Csak nem várod?

 - A te előadásaidat lehetetlen nem várni - kacsintott játékosan, amire csak a szemeimet tudtam forgatni. - Egyébként mi volt az a veszekedés pár napja a menedzsereddel?

 - Még nem jutott el hozzád? Ezek szerint Heechul jobban tartja a száját, mint valaha gondoltam - csodálkoztam el.

 - Eléggé nehéz volt nem észrevenni ahogyan Seokjin a földig hordta szerencsétlent, azt viszont nem tudtam kihúzni belőle, hogy mi történt. - fejtegette tovább a témát a csapos.