A RÚDTÁNCOS(국‎태)

𝟔.

[JEONGGUK]

 A lány leesett állal bambult a Red Velvet feliratra. A szöveg a szórakozóhely díszes bejárata felett kunkorodott, aminek neon fénye bevilágította az arcunkat. Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy Jeongyeon menten elájul, vagy inkább engem tervez kivégezni.Töprengésem rögvest meg is lett válaszolva amint barátosom két pislogás között felém fordult: Baromira ki leszek csinálva. Ha nem a kezei által, a tekintete biztosan megtalál álmaim első sötét sikátorában. 

 A napokban többször is a szórakozóhely előtt találtam magamat, sőt volt, hogy akaratomon kívül hoztak ide lábaim. Ezzel egyetemben képtelen voltam rávenni magamat, hogy be is tévedjek oda. Talán a gyönyörű táncossal való találkozás rémisztett meg, hiszen előző alkalommal sem sikerült elvarázsolnom őt személyiségemmel, azt szóba se hozva, hogy képtelen voltam egy normális beszélgetést kicsikarni magamból.

Az utolsó dolog amit akartam, hogy valami ijesztő krapeknak tartson, aki nonstop utána kutat (Ami részben igaznak bizonyult, ha az intenzív vele való megismerkedési vágyamat rémisztőnek tituláljuk). Így jött kapóra orrát mindenbe beleütő barátom, aki végre ésszerű indokot adott arra, hogy meglátogassam a bárt anélkül, hogy bármiféle stalkernek néznék ki.

Azzal, hogy végtelenül gyötört, hogy mutassam be(vagy legalább mutassam meg) kiszemeltemet, nem volt más választásom mintsem egy sejtelmes pillantással azt mondani, hogy ha igazán kíváncsi rá, az egyik este elviszem hozzá - Mégis, jelenleg elnézve arcát lehet, hogy jobb lett volna nemet mondanom kérésének.

- Remélem most csak viccelsz. - meredt rám intenzíven.

- Bárcsak így lenne - sóhajtottam szégyenkezve, hátha megkönyörül rajtam.

Láttam, hogy elgondolkodik, s ezt meg is erősítették a mélyen ráncolt szemöldökei, melyekkel újra a bár neontáblája felé fordult. Sütött róla, hogy nem hiszi el amit lát, én pedig kezdtem felkészülni arra, hogy otthagy úgy, ahogyan vagyok.

- Hé, te akartad tudni, hogy ki az aki tetszik. - jegyeztem meg óvatosan, hátha kifacsarok belőle mást is a némaságon kívül.

- Jeongguk - kezdett bele, de én már hangsúlyából kivettem, mire fog kilyukadni. 

„Ebből nem lesz semmi."

- Tudom! Hidd el, én is tudom. De amint meglátod, meg fogod érteni - hadartam, közben kezeimmel erősen gesztikulálva.

 Még egy pillanatig hezitált, majd egy „én figyelmeztettelek" pillantással rám hagyta, és benyitott az épületbe. Mielőtt elvesztettem volna a már ablakból látszódó tömegben, gyorsan utána siettem. Azzal a pia és verejték szaggal lettem üdvözölve, mint legutóbb - ám ehhez keveredett a bár sajátos levendula aromája is, ami hatott inkább füstnek, mintsem a lila növény illatának.

 Éppen, hogy betorpantunk, két biztonságis állított meg minket, akiknek megmutattam az estére szóló beléptetőnket, majd hagytuk, hogy átkutassák táskáinkat és elkérjék a személyazonosítóinkat. Furcsa, hogy nem is emlékszem a jelenlétükre előző látogatásomból. Talán túlságosan fel voltam kavarva ahhoz, hogy észrevegyem őket.

 Mikor sikeresen betértünk a szórakozóhelybe, Jeongyeon egyből kérdezősködni kezdett, hogy hol van kiszemeltem.

- Ami azt illeti - köszörültem meg torkomat. - Van egy lenti szint is. Mi oda megyünk. - pusmogtam magam elé, már előre félve reakciójától.