A RÚDTÁNCOS(국‎태)

𝟎.

ELŐHANG(1)

 A bárban lézengő fülledt, verejtékkel vegyült levegő nem akadályozta meg az illuminált állapotban vergődő vendégeket a tánctér megrontásától. Míg a tinédzserek nagy része ott tengette szabadidejét, addig a bári ajtók mögött, egy szinttel lejjebb teljesen más helyre csöppenhetett az ember. Egy világba, ahol a pénz és szex honol, s ahová senki sem azért teszi be lábát, hogy a barátaival mulatozzon.

 A Red Velvet meleg sztriptízbár. Seoul legnevezetesebb, s talán legillegálisabb helye, ahová csak akkor akarnál belépni, ha véget szeretnél vetni az életednek. Legalábbis egy esti kaland idejéig biztosan nem fogod tudni, hogy a földön jársz-e még, vagy már a mennyekben lebegsz.

 Jeon JeongGuk is pontosan ezt akarta elérni. A fiú mindent el akart felejteni. A barátnőjét, aki már több, mint egy hete szakított vele. El akarta feledni a tényt, hogy volt partnere legjobb barátjához rohant, és legjobb barátját is messziről el akarta kerülni, ugyanis az tárt karokkal várta a lányt. S legvégül el akarta felejteni a nőnemű lényeket, kik már oly sok fájdalmat okoztak a fiú szívének, s elméjének.

 A fejéből kipattant legjobb ötletet megvalósítva lépett be egy, számára már jól ismert szórakozóhely ajtaján, s merült el a tömény alkoholszag rejtekében, ezzel elszakítva magát a külvilág kesernyés mindennapjaitól.

Már eddig lángoló idegessége kissé enyhült, így érdeklődve nézett körül, felfedezve a hely adottságait.

 Bíbor és fekete színek dominálták a bár auráját, mégis középpontjában az úgynevezett „előadók" álltak, illetve azon bizonyos kései órában már réges-régóta táncoltak. S bár nem egyedül billegett a színpadnak kihelyezett részen, mégis minden szempár egyetlen egy táncoló testen legelt. Egy kecses szőke fiú forgatta csípőjét, mindenkit megbabonázva csábító tekintetével és dús ajkaival, amelyekbe néha-néha belevájta fogait, ezzel csak még kihívóbbá téve előadását. Karjait, mint egy kígyó fonta a rúd köré, s pördült át annak másik oldalára, közben szabad kezével hajába túrt, majd rákacsintott egy-egy nézőjére, akik közül egy szerencsés majd a műsor végezete után is vendége lesz, egy teljesen más műfajú előadás keretében.

 A szőke unottan végigfutott szemeivel az előtte letelepedő férfitömegen, tekintetével egy olyan személy után kutatva, aki megfelelő lenne az esti partnerségre, ám csalódottan vette tudomásul; megint csak a szokásos férfiúk nyáladzanak rá.

 Szemeit megforgatta, s próbálta tűrni a sok tekintetet, amely teste összes pontját mérte fel, szinte már levetkőztetve az ifjút. Egyszerűen irtózott a gondolatától is, hogy mi vár rá az éjjel további részében, ugyanis még korán nincs vége a munka időszakának, és a lehető leghamarabb ki akar kavarodni abból az undorító közegből, amelyben már több, mint egy éve vesz részt.

Táncos produkciójuk végére érve társaival levonultak a nézőtérbe, hogy megtalálják prédájukat, kiket majd elszórakoztatnak az éj leple alatt, némi plusz költségvetés érdekében.

 Szőke hajú kígyónk éppen kiszemelt magának egy ezüst hajkoronával rendelkező, alacsonyabb tagot, ám a rá való lecsapásban megakadályozta a látóterében feltűnő magas alak, aki elég feltűnően mérte fel ahhoz, hogy egy pillanat alatt célpontot váltson, és az ismeretlen vendég felé vegye az irányt.

Mikor megtorpant a férfi előtt, jobban szemre kellet, hogy vegye, s meg is állapította; nem mindennapi fogásra lelt.

 Az előtte tornyosuló hímegyed a húszas éveiben lépdelhetett, hisz éles vonásokkal rendelkezett. Kemény, mégis fiatalos arcszerkezete miatt ridegnek tűnhetett, de szeme csillogása izgató dolgokról árulkodott.