Nyakörv és Lakat

Új gazda - 1.Rész

A lakat nyakörvéhez csapódott, miközben éppen előkészítette Gazdája kedvenc reggelijét. Mindent megtett azért, hogy finom legyen, hiszen Gazdája már nagyon idős volt, és hamarosan elfogja veszíteni, mindent megfog neki adni az utolsó napjaiban.. Mint ha eddig nem tett volna meg mindent érte, hiszen ez a kötelessége.

Sóhajtva vette le a tűzhelyről a sipító teáskannát, előre kiöntve a zöld teát. Tálcára pakolja az ételt és az italt és idős Gazdája felé veszi az irányt. Kopog az ajtón, mire megkapja a "bejöhetsz" szót, és habozás nélkül benyit, viszont meglepődik, mikor Gazdája mellet egy fiatalabb ember állt. Érdeklődve figyelte a helyzetet, és inkább nem ment közelebb.

- Kibum, ő itt a fiam, ChanYeol.. ő fogja gondodat viselni miután én már nem leszek. - mosolyodik el az idős férfi. - Most pedig hozd ide a reggelit.

- Igen is, Gazdám. - hajtja le a fejét, majd lerakta a komódra a tálcát, és hátrébb lép. Aggódó tekintettel nézi, ahogy enni próbál, kezei remegnek.. tényleg nincs sok hátra neki.

- Most menj Kibum, vezesd körbe ChanYeolt, mert ő még nem járt itt, és ha végeztél takarítsd ki a házat, értetted?

- Igen, Gazdám. - bólint, majd szó nélkül int a magas férfinak, hogy kövesse. A lakat a nyakában állandóan bőréhez és nyakörvéhez csapódott, ezzel elviselhetetlen hangot képezve, régebben ő is leakarta tépni magáról, de Gazdája megtiltotta neki, így már ezzel a hanggal él hat éve. Hamarosan betölti a tizenhat esztendőt.. el akart innen menni, belefáradt az ittlétbe. Szerette Gazdáját, de miért kell újat kapnia? Miért nem lehet végre szabad? Pedig azt hitte, ha ide kerül, akkor minden jóra fordul.. erre.. szolga lett! Elszökni nem tudott, a ház minden ajtójába állt egy őr, akik utálták őt, és nem értette miért.

De hova is mehetne ő? Nincsenek szülei.. reménytelen eset vagy Kibum.

Csendben vezette a férfit, aki szorosan mögötte követte, de nem mondtak semmit sem. ChanYeol - ahogy mondta a gazdája - szomorúnak, de valahol még is boldognak tűnt.. miért boldog? Ezt nem értette, hiszen elfogja veszíteni az apját! Ő soha nem örülne neki.. de nincs nagyon kit elveszítenie.

~❌~❌~❌~

Pár héttel később a Gazdája tényleg elhalálozott, bár nem sírt, még is szomorú volt, mert ez az idős ember "befogadta" s bár szolgájává tette, tudta, hogy ennél lehet rosszabb is, és most, hogy egy totál idegen férfi kezei közé kerül rajta van a pánik, nem tudta mit kéne most tennie.

Az első hét még viszonylag nyugisan telt, de új Gazdája egyre többet kért.. főleg furcsa dolgokra, mondjuk, hogy üljön az ölébe meg ilyenek. Viszont új lakatot kapott a nyakörvére, a lakatba pedig 'Park ChanYeol' van vésve. Ezt a lakatot jobban utálja, mint a másikat valaha, ez nagyobb, nehezebb és sokkal idegesítőbb a hangja, ami még hangos is, mert kapott plusz láncokat, ami csörög a nyakában. Néha úgy érezte, hogy majd' megfullad, de új Gazdája is megtiltotta neki, hogy levegye, még alvásnál se, ami már kínzásnak számít. Hogyan érdemelte ki ezt a kegyetlen életet?

Tíz évesen került ide. Az árvaházban élt addig, míg valami furcsa öltönyös emberek be nem dulakodtak, és átkutatták az egész placcot, hogy elvigyék a legszebb lányokat és fiúkat. Állítólag őt az ajkai, a szemei, és a furcsa erős arccsontja miatt vitték el. Tényleg azt hitte, hogy családot fog kapni, és élheti az életét, mikor kiderült, hogy egy aukcióra viszik, ahol gyerekeket adnak el pedofil öregembereknek, de szerencséjére ő nem egy ilyet fogott ki. Eredeti Gazdája nagyon kedves volt vele végig, persze néha megszidta, és ráerőltette a lakatot, és szolgájává tette, de felnevelte. Ezért félt az új Gazdájától... fiatal volt még, lehetett úgy harminckettő, annál biztos nem több.. és a mosolya ijesztő volt.