Nyakörv és Lakat

EXTRA

ChanYeol hangosan felsóhajtott. Nem volt boldog, nem is érdemelte meg a boldogságot... Letette a fekete rózsát a sírkőre, egy könnycsepp szántott végig az arcán... rég sírt márt... most még is kikívánkozott belőle. Hiányzott neki a szerelme, de már nem tudná visszahozni.

- Végül én is ugyan azon megyek keresztül, mint te LuHan... - homlokát szorongatta. Fájt a feje, hányingere volt és fáradt volt. Csak leakart feküdni aludni, és soha többet nem akart felkelni. Megtörölte a szemeit, majd elfordult a sírkőtől, autójához sétált, beszállt, majd hazahajtott.

Benyitott az ajtón, arca biztos falfehéren csillogott. Nem érezte jól magát, még is elmosolyodott, amint egy boldogsággal töltött fiú huppant elé.

- Üdv itthon Chan - hajolt meg, nagyban vigyorogva.

- Szia Baek - kócolta össze a fiatal haját. - Milyen volt a randi? - vette le magáról a kabátot, hogy felakassza, de BaekHyun kikapta a kezéből, és ő akasztotta fel.

- Az a csaj sík hülye volt.. - húzta el a száját, ám rögtön elvigyorodott. - Viszont megmentett JongHyun, lesmárolt.

- Átálltál melegnek? - halvány mosoly volt az arcán, pedig nem volt boldog.

- YAH! Minden a te hibád... - fújta fel az arcát durcásan. - Te mondtad, hogy nem számít hogy férfi vagy nő, nem a nemébe szeretsz bele, hanem a tulajdonságaiba.

- Milyen okosak vagyunk, ezt bezzeg megtanultad, de azt nem, hogy ne hagyd szanaszét a cipőidet - húzta össze a szemöldökeit, próbált mérges fejet vágni, de rögtön fájdalom hasított a fejébe, így elvetélte az ötletet.

- Majd elrakom.. csináltam ebédet, éhes vagy? Csak meg kell melegíteni!

- Köszönöm, Pici, de most nem, inkább lefekszem pihenni - mondta, majd szobája felé vette az irányt.

- Rendben... valami baj van? - fordult utána a fiú.

- Nincs - ennyit mondott még, majd eltűnt az ajtó mögött.

BaekHyun szemöldökét ráncolta.. Biztos, hogy baj van! Öt éve élt itt ChanYeollal, bár az első év szörnyű volt, valami történt ChanYeollal és kedves lett vele, levette róla a nyakörvet, szabad volt, de a szüleihez nem akart visszamenni, Chan pedig megengedte, hogy itt maradjon. Úgy viselkedtek, mint apa és fia, ez egyiküket sem zavarta, soha többet nem nyúltak egymáshoz szexuálisan. Baek randizott lányokkal és fiúkkal .. Nos, ennyit a heteroságáról. Tizenkilenc éves kamasz volt, így ChanYeolnak meggyűlt vele a baja. JongHyun majdnem vele egyidős volt, pár évvel idősebb, a legjobb barátjaként nevezhette. Jongnak nem mondta el, hogy mi történt vele még régebben, nem akarta, hogy elundorodjon tőle. Boldog volt.. tényleg az volt, de most aggódott ChanYeolért, falfehér arc, fáradékonyság.. és nem evett.. Hogy nem vehette észre? Hogy tudott most is rámosolyogni? Szerette az férfit. Nem volt belé szerelmes, de olyan közel álltak egymáshoz, megszakadna a szíve, ha történne valami vele.

Este fele még benézett Chanhoz, de a férfi még mindig aludt... Ennyire fáradt volt? Reggel óta alszik! Nem tetszett ez neki... nagyon nem.

" - .... Te miért akarnál itt maradni?

- Mert talán eladtak a szüleim NEKED? Hogy tudnék ismét velük élni, miközben tudom, hogy soha sem szerettek, ha eladtak szexrabszolgának?! Ha kidobsz, akkor pedig árvaházba kerülnék, és onnan pedig aukcióra, és egy pedofil állat kezébe végezném.. nem akarom ezt.. hadd maradjak! Továbbra is végzek házimunkát ha kell... csak ne küldj el - ChanYeol kelletlenül bólintott, amikor ránézett a komoly arcú fiúra eldöntötte, hogy felneveli, és soha többet nem nyúl úgy hozzá. A Nyakörvet magához emelte, majd elmosolyodott.