Nyakörv és Lakat

Viszonzatlan Szerelem - 4.Rész

Nevetve borultak be az ajtón, egymás kezét fogva. Kibumnak az élete tökéletesen alakult, nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan szerelmes lesz főnökébe, aki viszonozza az érzéseit. Furcsa volt, de jó is. Nem gondolt annyit ChanYeolra, de még hiányzott neki.. megszokta, hogy parancsolgattak neki, így volt, mikor kérdés nélkül kitakarította Jinki egész házát, aki persze boldogan csókolta meg.. Hát igen, csóknál tovább soha nem mentek, nem volt rá készen, főleg mert a Nyakörv és Lakat még mindig a nyakában volt, ami még mindig annyit jelentett a számára, hogy ChanYeolé a teste, és azt még nem adhatja át Jinkinek. Át akarta adni magát.. minden vágya ez volt, de félt. Nem... biztos nem az együttlét fájdalmától, inkább csak attól, hogy újra elküldik, vagy elhagyják.. nem akarta ez ismét átélni, nagyon nem volt ingere hozzá.

- De soha nem hagynálak el, vagy küldenélek el - mondta Jinki, mint mindegy egyes nap..

- Ah.. de ez olyan nehéz nekem, kérlek érts meg! - konyult lefele az ajka a szöszi fiúnak. Igen, kiszőkítette a haját, mert Jinki megkérte rá, bár kicsit félt belemenni, még is fodrász alá vetette magát, és végül még sem bánta meg. Tetszett neki.

- Tudom - sóhajtotta. - Szeretlek Kibummie - karolta át a vékony derekát, amiért annyira oda volt.. imádta, hogy ennek a fiúnak ilyen vonásai vannak.

- Én is téged - kuncogta, egy puszit nyomva párja ajkaira.

Nem tudta elmondani mennyire boldog főnökével.. olyanokat csináltak, mint például:. elmentek randizni, együtt főztek-sütöttek.. ezeket soha nem csinálta volna ChanYeollal.. soha.. Ám olyan kíváncsi volt, hogy mit csinálhat most éppen.. Talán BaekHyunt erőszakolja meg? Vagy hozzá kedvesebb? Tudni akarta! Minden porcikája azt kiáltotta, hogy szökjön be a Park birtokra, és nézze meg. Menni akart, még akkor is, ha nem hangzott jó ötletnek. Nem tehetett róla, tudnia kellett... leakarta venni a nyakörvet, de nem fog menni neki enélkül, hogy még utoljára látná volt Gazdáját. Szüksége volt egy utolsó érintésre, mielőtt át adja magát Jinkinek. ChanYeolnak kell levennie róla.. így érezte... még ma este el fog menni!

- Na én hazamegyek, Bummie, már késő van - mondta Jinki, felállva a kanapéról, ahol eddig ültek, nézve valami orbitális hülyeséget a tévében.

- Ó, kikísérlek! - tápászkodott fel rögtön.

- Tudom hol kell kimenni, Édes - kuncogta az idősebb, puszit nyomva a szőke tincsei közé.. imádta, hogy ilyen a haja. - Vigyázz magadra - mosolyodott el, belelépett a cipőjébe és elment.

Kibum párat pislogott.. tudta mi a baja Jinkinek, tisztában volt vele.. Ne aggódj.. hamarosan teljesen megkapsz, gondolta magában a szöszi. Még fél órát várt, de végül nem bírta tovább és felvéve valami teljesen fekete ruhát indult az éjszakának. Nem hívott se taxit, nem szált buszra, vagy egyáltalán valamilyen járműre, kellet a fejének a friss levegő.. már amennyire a város légkörét lehet frissnek nevezni.

Nem tudta mennyi idő telt el, mire elérte a célját... mennyi lehet az idő? Otthon hagyta a telefonját.. Picsába.. tényleg itt van.

Megcsapta az ismerős szél, szíve gyorsan, hevesen dobogott, kiakart robbanni a mellkasából. Próbáljon meg beszökni... vagy menjen a kaputelefonhoz? A, tuti nem fogadnák... Inkább megpróbál valahogy beszökni, bár biztos mindenhol őrök vannak, de azért megpróbálhatja, nem igaz?

Próbált minél ügyesebben átmászni a magas kerítésen, reménykedett benne, hogy nem szakad el semmije, imádta ezeket a cuccokat!

BaekHyun kényelmetlenül próbált mocorogni, ha nem lett volna leláncolva! Utált itt lenni.. gyűlölt mindent, és ChanYeol már nem egyszer erőszakolta meg, de nem adta meg neki azt, amiért eredetileg vette.. Nem könyörgött, nem sikított, minden érzelmét legyűrte magába, de kezdett megtörni, nem bírta ki az erőszakot amit minden egyes nap elkellet viselnie. Próbálta már magát megölni, de ChanYeol okosabb volt, és őrt állított mellé, aki mindig ott volt, és ez nagyon zavarta. Itt nem volt élete! Semmije nem volt, a kurva életbe.. még csak egy gyerek volt... egy ártatlan gyermek. Ezt miért nem tiltják be a rendőrök? Az ilyen elmebeteg embereket.. miért nem csukják le örökre?