White Raven

Viszlát

Soha sem tartottam magam és a családomat normálisnak. Ugyanis követett minket a balszerencse. Ilyenkor mindenki arra a tipikus mindent összetörök, elrontok és szétszedek pedig nem is állt szándékomban ilyet tenni állapotra gondol. Hát az pont illik ránk de az csak egy icipici rész a mi hatalmas balszerencsés életünkből. Ezen kívűl egy olyan aura vett minket körül hogyha valaki a közelünkbe kerül az máris hatalmas gyűlöletet és szomorúságot érez. És mivel mi rendelkezünk ezzel a balszerencsés átokkal ezért saját magunk is  ilyen dolgokat érez szinte mindig.

Én csak egyetlen egy dologhoz értettem és sohasem értettem, hogy miért pont ez és ezt miért nem rontom el. És ez a dolog a rajzolás. Szabadidőm nagy részében csak rajzoltam és rajzoltam. Nagyrészben csak a Monsta X tagjainak arcképét rajzoltam le miközben hallgattam a zenéiket. A rajzolás és a Monsta X volt a mindenem.

Egyszer egy nap egy ugyanolyan borzalmas nap után mint a többi átlagos nap indulok haza de látom, hogy lekéstem a buszt ami utoljára indúlt........ megint. Tehát gyalog indultam haza........ megint. Nagynehezen haza is értem, bementem a szobámba és a rajzaim, rajzeszközeim sehol sincsenek.
-Anya!!! Mi történt?- ordibáltam könnyes szemekkel. Anyám meg csak nagyott sohajtott és morcosan elkezdett hozzám beszélni de úgy, hogy még a szemembe se nézett.
-Eladtam őket.
-Mi az,  hogy eladtad?  Tudod, hogy nekem a rajzolás a mindenem!! Miért?! Miért tetted ezt??!! - Anyám lassan rám nézett.
-Apád elitta az összes pénzüket ezért eladtam a rajzaidat, hogy a számlákat kitudjuk fizetni. - Ökölbe szorítottam a kezemet és próbáltam visszatartani a sok szót ami a számon jött volna ki de nem ment.
  -Én inkább lennék áram nélkül minthogy a számomra legfontosabb dolgokat veszitsem el. Soha sem törődtél velem..... gyűlöllek........ BÁRCSAK MEGHALNÁL!!!! - A szobában csend lett. Csak pár aprócska zaj törte meg a csendet. És ez így ment perceken keresztül. Amikor anyám feleszmélt a sokkból lesütötte a fejét, a kezét felemelte és megpofozott. Én az arcomhoz kaptam és elkezdtem szaladni a kijárat felé. Lassan kiléptem az ajtón és elfutottam.