A nevem Raven Clark. 16 éves vagyok. Tipikus emo fiú.
Amikor kicsi voltam egy állitólag elátkozott kis faluban éltem az öcsémmel és a szüleimmel. Apám munkája miatt Japánba kellett kőltöznünk de repülő belesetett szenvedtünk és a kisöcsém bele is ha...
Mi van ha ez csak egy vicc? Bár nem hinném, hogy csak azért eljöttek Japánba, hogy engem megvicceljenek..... Ezeken gondolkoztam miközben a többiek néztek és várták a válaszomat. -Ha azt akarjátok, hogy elhigyem akkor bizonyítsátok be!! -Rendben. -fordúlt felém Wonho.
Lassan odajött hozzám és becsukta a szemét. A hátából hirtelen hatalmas gyönyörű sötétkék szárnyak jöttek elő és a kezében egy fekete lándzsa tűnt elő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mégközelebb jött -Mostmár hiszel nekünk???-suttogta a fülembe. Nekem a szavam is elakadt. Alig bírtam megszólalni. I.....i-gen.-nyeltem egyet és félrenéztem.
-Mi olyan démonok vagyunk akiket száműztek mert.......azaz mi inkább daimanosok vagyunk. Ugyanolyan erővel rendelkezünk és ugyanúgy beszélhetünk a poklokban élőkhöz mint a többi démon.....csak mi nem mehetünk le oda mert annak súlyos következményi lesznek. -állt elém Shownu. -És miért lettetek száműzve?? -Kérdeztem. - Ezt majd később megtudod -vágta oda nekem Kihyun. -Most az a lényeg, hogy szeretnél e csatlakozni hozzánk? -Nézett rám komoly szemekkel Shownu.
-Mostantól a családunkba fogsz tartozni. Te leszel az angyal öcsénk. -Mosolygott rám Changkyun. -Nekem........nekem ez jelentené a legnagyobb örömöt. Most már csak ti és a rajzolás maradt meg nekem. -Mondtam szüppögve és lehajtottam a fejemet, hogy ne lássák a könnyeimet.
Eloldoztak. Abban a pillanatban amint felálltam Minhyuk odafutott és erősen megölelt. -Üdvözöllek a családunkban!-mondta majd elengedett. Közben láttam, hogy Jooheon az ajkait harapja és a szemeit becsukva nézi a földet. És itt már éreztem, hogy nem nagyon fog szeretni engem. -Már elég későre jár. -mondta Hyungwon miközben a falon lévő különös órát nézte. Gyere Raven megmutatom a szobádat...... Úgy is velem leszel egyszobában. -fogta a kezem és a helyiségben lévő egyetlen ajtó felé vette az utat miközben húzott magaután. Az ajtó mögött egy lépcső Vezetett le egy tégla falas fáklyákkal kivilágított folyosóra. A folyosó tele volt ajtókkal. Jobbról három balról három ajtó volt és mi jobbról az utolsó ajtóhoz mentünk. Changkyun a kezembe nyomott egy kulcsot - Ez itt a szoba kulcsa-mondta miközben az ő kulcsával kinyitotta az ajtót. Egy sötét szobában voltunk. Meggyújtott pár gyergyát és szépen ahova letudta tenni öket elhelyezte. Két francia ágy volt bent kettő szekrény és kettő asztal székekkel. Changkyun befutott a szobába és beledőlt arccal az ágyába. Csak éppen miközben ezt csinálta elfelejtette elengedni a kezem...... Tehát kénytelen voltam vele menni. Elkezdtem megpöckölni a fejét. -Mi aaaaazz???!!- Nézett rám. Én rámutattam a kezemre. -A POKOLBA!! Bocsánat nemakartam kellemetlenséget okozni neked!! -Semmi baj....... Mindenkivel előfordul ilyen. Egyébként megszeretném kérdezni, hogy merre van itt fürdő mert már rég nem fürödtem. -Oh. Az itt van ezen a folyosón csak a túodalon az első ajtónál. -Mondta. És még mielőtt kimentem bocsánatot kért még egy párszor.
Kimentem a folyosóra és mentem volna a fürdőbe de meghallottam egy kiáltást Jooheontól. -Hagyd ezt abba! - De attól még, hogy megölelem nem történik semmi! Ez csak egy ártatlan ölelés volt. -Mondta Minhyuk. Tudtam, hogy nem szabad de a kiváncsiságom nagy volt ezért benéztem a kulcslyukon. -Nincs semmi különös köztem és Raven közt.-fogta meg Jooheon kezét Minhyuk és lassan megcsókolták egymást.
