A nevem Raven Clark. 16 éves vagyok. Tipikus emo fiú.
Amikor kicsi voltam egy állitólag elátkozott kis faluban éltem az öcsémmel és a szüleimmel. Apám munkája miatt Japánba kellett kőltöznünk de repülő belesetett szenvedtünk és a kisöcsém bele is ha...
-Azta!!!!!-Kiáltottam fel.-ezek gyönyörűek!! - És a szememből könnyek törtek elő. -Azért ez nem olyan nagy dolog. Ez csak egy kis ap........ -Ha tőled kapom akkor mindennél többet ér.......köszönöm -ugrottam a karjaiba. -Egyébként nem ártana felöltöznöd mert ennek a törülközőnek nincs olyan jó tartása. -Súgta a fülembe.- A szekrényben találsz ruhát.
Benéztem a szekrénybe és tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Én kiválosztottam egyet és mentem volna aludni de nem voltam álmos ezért úgydöntöttem, hogy elkezdtek festeni. Már festettem egy pár órája amikor Changkyun odahajolt hozzám és megnézte, hogy mit rajzolok de én nem nagyon vettem észre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minhyukot festettem le. Már készen is voltam. Elhatároztam, hogy holnap neki adom Minhyuknak. Megfordúltam, hogy lefeküdjek de Changkyun az utamat állta. Kiszedte a kezemből a rajzot. Alaposan megnézte. -Ez nagyon szép. -Mondta majd visszaadta és elment aludni. Én is lefeküdtem és el is aludtam.
-Hahó!!!!!...... Hahó!!! -Mi az? -Motyogtam álmosan -Hoseok már vár téged!! -Felnéztem és láttam, hogy Minhyuk beszélt hozzám. Gyorsan felkeltem és nagy szemekkel néztem Minhyukra. -Nyugi csak én vagyok. -Oh.....akkor biztos a törülközőért jöttél. -Mondtam miközben kiszálltam az ágyból, összeszedtem a törülközőt és a kezébe nyomtam. -Igazából csak szólni jöttem, hogy Wonho már vár......éééss mondtam, hogy nyugottan megtarthatod. -Mosolyodott el. -Jaj...... Amíg el nem felejtem!!! -Kiáltottam fel és előszedtem a rajzot. -Ezt neked készítettem. -Mondtam majd félrenéztem, hogy ne lássa a vörös arcomat és elmentem öltözni. -Aztaaa!!! Ez nagyon szép!!! Köszönöm!!! -Mondta majd oda jött hozzám és megölelt hátulról.
Én amit összeszedtem ruhát azt mind leejtettem és éreztem, hogy megint remegek. -De cuki vagy.- suttogta a fülembe Minhyuk miközben lassan az ajkait a nyakamhoz érintette és ekkor valami csípő érzést éreztem. -Auu!-Kiáltottam fel. -Oh....bocsi.....most siess Wonho már vár. -Lökött el magától. Láttam, hogy még párszor megnyalja a szája szélét.
Most már nem nagyon volt kedvem átöltözni ezért egyenesen mentem volna Wonhohoz.........de fogalmam sem volt, hogy merre lehetett . Körül néztem hátha találok valakit aki megmonja, hogy merre lehet Hoseok. Ekkor Jooheon kilépett az egyik ajtó mögül. Komoran rám nézett és a falhoz szorított a nyakamnál fogva. -HAGYD BÉKÉN MINHYUKOT!!! -Mondta majd a nyakamnak azt a részét megsimította ahol az imént szúró fájdalmat éreztem. Lehajtotta a fejét és elhaló hangon hozzám Szólt -Ez kígyó marás........az én kígyóm megmart téged.......
