Egy szuperhős halála

3

??

Kábultan ébredt fel a hideg fémpadlón, a sötétség mindent elfedett, így esélytelen volt, hogy megtudja, hol van. Megpróbált felülni, de végtagjai fájtak, nehezen tudta csak mozgatni, vagy háromszor visszaesett, mire ténylegesen felült. Feje fájt, szája kiszáradt, ajkai kirepedeztek. Szakadt ruháján keresztül érezte a fém hidegét, ahogy a csontjáig hatolt. Párizsban a tél hideg tudott lenni, olyankor a gyárak egyes részét is fűtik, de tudtával most nem tél volt.

Lassan elkezdett felállni, hátha úgy majd többet megtud, de az, hogy kétlábon sétáljon, esélytelen volt. Ötször próbálta meg, minden alkalommal fenékre eset, így az utolsó próbálkozásnál, már nem csak a feje fájt.

- Van itt valaki? – kiáltotta, de csak a hangja vízhangját hallotta vissza, semmi mást, mintha egyedül lenne ezen a helyen. Valaki mégis idehozta, és az nem jelenthet semmi jót, hogy a ruhája tiszta szakadás. Nem emlékezett rá, hogy került ide, még arra sem, hogy mit csinált ez előtt. Mintha ez lenne életének első napja és ez előtt nem is létezett volna semmi.

- Hahó! – kiáltotta el újra magát, de megint semmi. Miért hozná ide valaki, hogy utána magára hagyja? Tett még egy próbát arra, hogy felálljon. Sikerült.

Lassan elkezdett lépkedni előre. Minden lépése fájt, de nem érdekelte. Ki akart jutni, kideríteni, hogy mit keres itt, csak ez számított. Még tett pár lépést, amikor nekiütközött a falnak. Nem talált rajta semmit, se rést vagy kiálló csövet. Ez csak egy sima, talán picit ívelt fémfal. Ezen a helyen minden fémből van? Mivel nem volt a lábán cipő, egy idő után a fém hidege elkezdte csípni a lábát. Elkezdte követni a fal vonalát. Nem tudtam eldönteni, hogy mióta megy körbe, mert úgy érezte, hogy a helyiségnek kör alakja van. Perceknek tűnt, mire talált egy folytonos vonalat. Most azt kezdte el követni, mintha egy ajtó körvonala lenne, de kilincset nem talált.
Megint elindult, hátha talál valami mást is, de egy idő után megint ugyanahhoz a réshez ért. Elkezdett pánikolni. Ha az tényleg egy ajtó, és csak kívülről lehet kinyitni, akkor még mi lehet itt bent a sötétbe, amit nem akarnak kiengedni? Az elme ilyenkor nagy úr, és az övé most elszabadult. Kétméter magas szörnyeket képzeld bele a semmibe, hatalmas karmokkal és fogakkal, amik csak arra várnak, hogy belemélyesszék magukat a húsába.
Néma sikoly hagyta el a száját. Csak haza akart menni a biztonságot jelentő szobájába, ahol anyukája várja... várjunk csak. Van egyáltalán még otthona? Ez volt a legrémisztőbb az egészben, hogy semmit nem tudott még magáról sem.

Most mi legyen? A sötétség rabja, nem tud innen hova menni. Meddig bírja az ember víz nélkül? Három nap? Vajon ő mennyi ideje lehet itt? És mennyi idő alatt fog megőrülni?
Kattanást hallott, majd mögötte az ajtón, egy téglalap formájú nyílás keletkezett, amin fény áradt be. Ijedten ugrott hátra, de kíváncsisága visszavonzotta. Szétnézni hiábavalóság volt, nem jutott be annyi fény, hogy lásson is valamit. Lassan elindult a nyílás felé, de hirtelen valami elállta a fény útját, majd pár másodperc erejéig újra volt, de aztán bezárták és megint kettesbe volt a sötétséggel.

Valamit beadtak. Valamit, ami most elkezdett halványan világítani. Egy tálca volt az, rá fénysor erősítve, hogy lehessen minimálisan látni. A tálcán pedig egy tányér, benne valami barna cucc. Fintorodva tolta arrébb a vélhetőleg ételnek beadott valamit, mire zúgást és recsegést kezdett hallani.

- Vacsora! – kis szünet. – Nyugodtan megeheted, nem mérgező! Sokan azt mondták, hogy finom – azzal megszűnt minden zaj.
Azt mondta a hang, hogy sokan? Tehát vannak még mások is rajta kívül? Hasa elkezdett korogni, már nem gondolkozott tovább, csak oda ment a tálcához, és elkezdte enni a tartalmát.

Pár napja már ez ment. Csak a sötétség, majd órák múlva újra kinyitották az ajtón lévő kis nyílást, berakták a tálcát és a hang megszólalt.

- Vacsora! – aztán megint semmi.

Kezdett az idegeire menni a semmittevés. A fémpadló már nem tűnt annyira hidegnek, a sötétbe nem fedezett fel senkit. Néha elindult felfedező utakra, de mindig visszatért az ajtóhoz. Mintha valami hatalmas területen lenne, pedig csak egy nagyobb helyiségbe volt... nevetséges! De a félelem bármit képes kihozni az emberből és ez vele se volt másképp. Egyszerűen nem volt ezen a helyen senki és semmi rajta kívül. Na meg persze, aki a vacsoráját adta. Férfinek tűnt a hangja alapján, megnyugtató volt, de egyben idegesítő is.
Próbálta már a fénysort is arrébb vinni, hátha többet lát, de a tálca, amire az volt erősítve kivezetett a falba és mozdíthatatlan volt ilyen téren. Úgy képzelte el, hogy egy nagy kör alakú fémbörtönben lehet, aminek csak ez az egy bejárata van.
A nap többi részébe, már ha lehet napnak nevezni próbált visszaemlékezni, hogy ki volt ő, de nem jutott sokra. Rémlett valami bolt és iskola, de semmi más.

Sose tudta mennyit aludt, hány óra telt el vagy mióta van már itt, de úgy érzékelte, hogy a vacsora mindig ugyanakkor van és a tálca mindig aközben tűnik el, miközben ő alszik.

Már napok óta így ment, amikor egy éles fény ébresztette. A helyet, amiről azt hitte, csak egy kijárata van, most négy hosszú rés futott végig a plafonon egészen a padlótól, ezzel beengedve a külvilágot. Gyorsan odafutott az egyik réshez és megpróbált rajta kilesni, de semmi használhatót nem látott. A napsugarai elvakították, de legalább magát a helyet szemügyre tudta venni. Rajta kívül tényleg nem volt senki bent, de a terem közepén észrevett valamit. Egy kisebb doboz, amit, ha kinyitott, tiszta ruhákat talált benne. Végig nézett sajátjain, amik cafatokban lógtak le róla.

Nem sokat tétovázott, egy vállrándítással elkezdte levenni a sajátjait és felvenni az újakat. A doboz aljában még talált egy borítékot. Kivette azt, de kibontani már nem tudta, ugyanis nagy kattanással kinyílt az ajtó.

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, remélem, hogy tetszik! Két rész alatt sikerült elérni a 100+ megtekintést, amit nagyon köszönök és lassan az első rész is átlépi azt! Remélem, hogy továbbra is itt maradtok velem, és ha bármi észrevételetek van a történetemmel kapcsolatban, írjátok meg kommentben, hisz a kritikával fejlődök! ^_^'