Szerethetlek?

Mi történhet a homokviharban?

Deidara szemszög:
Mindig is éreztem valamit Sasori iránt, de nem gondoltam, hogy esetleg nem csak egyoldalú dologról van szó. Valahogy boldog vagyok tőle. De mi lesz ezután? Akármelyikünk akármikor meghalhat, nem szabad túlzottan kötődnünk egymáshoz. Gondolataimból az ránt vissza a földre, hogy Sasori megfogta a kezem. Érzem, ahogy vörösödök... Az arcomnak lehetett kb olyasmi árnyalata, mint a hajának... Amin Ő látszólag nagyon jól szórakozott.
-Mi lesz most? -teszem fel a legfontosabbnak ítélt kérdést.
-Mit szeretnél? Mi legyen?
-Szeretnélek szeretni... De szabad?
-Miért ne lenne szabad?
-Bármelyik percben meghalhatunk, ha túlságosan kötődünk egymáshoz, nem leszünk képesek továbblépni, ha elvesztjük a másikat... -vázoltam a fejemben eddig megszületett gondolatokat.
-És ha én kérlek? -néz rám vágyakozóan.
Magához ölel. -Megvédelek bármitől. Nem hagyom, hogy bajod essen.
-Köszönöm -lehúnyom a szemem, és belesimulok az ölelésébe. -Akkor együtt vagyunk?
-Igen, köszönöm Dei. El sem tudod képzelni milyen boldog vagyok most.
Viszont annyira szuperül elbeszélgettünk, hogy közben besötétedett, valamint találtunk egy kisházat.
-Itt fogunk éjszakázni. -mutat a házra Sasori határozottan.
-Nem lesz belőle baj? Mármint hogy fogalmunk sincs kié a ház.
-De, van. A nagyanyámé... De nem használja, csak úgy van. Viszont homokvihar ellen tökéletes. És ahogy elnézem, ma este lesz egy kicsi...
Csak vállat rántok, majd követem a házba.
Az ajtó természetesen zárva, de úgy tűnik újdonsült szerelmemet ez nem nagyon érdekelte, csak szimplán berúgta az ajtót.  
-Nem volt ez egy kicsit drasztikus? -kérdezem óvatosan, amikor is elkapja a karom, és behúz az ajtón. Gyorsan bezárja, majd a falhoz présel, és vadul csókol. Most mitha nem nagyon foglalkozna azzal a problémával, miszerint nem kapok levegőt.

Sasori szemszög:
Egyszerűen megőrjít. Nem tudok mit csinálni, csak mintha az ösztöneim súgnák, hogy meg kell szereznem magamnak. Hogy csak az enyém legyen.
(Senpai. Will. Be. Mine. Bocsika, csak ez nagyon úgy hatott 😁)
A falhoz préselem, elzárva a menekülési útvonalakat. Csak falom az ajkait, mintha az életem függne tőle, meg is feledkezek róla, hogy esetleg nem kap levegőt. Egy pillanatra megszakítom a csókot, így pihegve válunk el egymástól. Majd ő csókol engem. Egy ideig küzd a dominanciáért, de aztán nyertem. Ajkai külözül egyre hangosabb nyögések, nyávagások szöknek, ki, ami megmosolyogtat. Elengedem, és várok, amíg tud normálisan lélegezni.

Deidara szemszög:
Érzem, hogy a nadrágom egyre szűkebb lesz. Ennek tudatára elvörösödök, és nem merek Sasorira nézni. Bár ő ezen nyilván remekül szórakozik. Egyszer csak egy kezet érzek a vállamon, amint óvatosan lesimogatja azt az átkozott köpenyt, majd kevésbé gyengéden félredobja. Szája szélén elmosolyodik, majd végignyal alsó ajkán. Úgy néz rám, mint egy ragadozó az elejtett prédára.
-Az enyém vagy. Az enyém, és senki másé! -ellentmondást nem tűrően jelenti ki ezt, majd a nyakamra mar, és szívni kezdi, ezzel is megbélyegezve, nehogy más hozzám érjen.Uhm... -csak ennyi a reakcióm, mert tudom, hogyha ezt nem a fogaim között szűrtem volna, akkor nyögdécselésen kívül más nem lett volna belőle, és így is eléggé zavarban vagyok... Viszont össze kell szednem magam, amiben Sasori pillanatnyi tevékenysége elléggé meggátol.
-Sa-Sa-Sahsorih...
-Hm?
-Én... Még... -ha lehet még mélyebben elpirultam.
-Szűz vagy még? -mosolyodik el. Nem tetszik nekem ez a túl sok mosolygás... Lehet kezdhetek félni?
-Aha -lesütött szemmel bólintok... -Fájni fog? -nézek rá, remélve, hogy megnyugtat.
-Vigyázni fogok, oké? -rámnéz, és ad egy puszit a számra, majd nyugtatóan megölel.
-J-jó
Felkap, és bevisz egy szobába, ahol egy franciaágy található, és azon kívül csak a szükséges berendezési tárgyak, pl szekrény.
Óvatosan lerak az ágyra, majd fölém mászik. Ajakimra tapad, miközben lassan húzza le rólam a pólóm, amit a necc felsőm követ. Mindkettő a földön landol, amihez nemsokára csatlakozik Sasori köpenye.