Fire - A tűz, ami benned ég

2. fejezet

Sarada csak állt, kezében a csillogó kis üveggel, üres elmével és csak bambult előre. Kikapcsolt mindent az agyában, azt sem vette észre, hogy a fürdő felé menet rálépett apja pengéjére, amivel elvágta a kezét és ömlött a lábából a vér. Felemelte a fejét, belenézett a tükörbe és egy fiatal lányt látott, akinek már régen eltűnt a szeméből a csillogás és óriási táskák voltak a szeme alatt, fekete haja kócosan hullott vállára. Borzalmas. Hirtelen ez a szó jelent meg a fejében, ahogy saját képét nézte, majd újra a fiolára pillantott. Ennél már aligha lehet rosszabb, szóval miért is ne? Szájához emelte az üvegcsét és lehúzta annak tartalmát. Furcsa tömény édes ízt érzett szájában, amitől hirtelen szédülni kezdett. Elhomályosodott körülötte minden majd pörögni kezdtek a bútorok, gyorsan, követhetetlenül süvítő hangokat hallatva. Sarada már követni sem akarta, hogy mi történik körülötte, úgy érezte, mintha egy soha véget nem érő hullámvasúton ülne és csukott szemmel csak azt várta, hogy vége legyen a fiola hatásának. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig „pöröghetett" így, de amilyen hirtelen jött, úgy abbamaradt a süvítő hang. Lassan kinyitotta a szemét és egy érdekes helyen találta magát. Üres tanterem, régi bútorok, halk zongorahang. Döbbenten nézett körül a lány. Most akkor komolyan időt utazott volna, ahogy apja írta? Aztán hangokat hallott.

- Sasuke ne csináld már! Naruto engem kicsinál, ha megtudja, hogy ki akarsz lépni! – futott el hirtelen egy világosbarna hajú fiú a terem előtt. Sarada éppen el tudott bújni.

- Szarok bele. értelmetlen rátok pazarolnom az időmet. Ez nem profi zenélés, áh mit beszélek, ez nem is zenélés! – hallotta meg hirtelen apja mérges hangját Sarada és elmosolyodott. Igen, ez apa.

- Tudom, hogy eleged van Sasuke a langyi pop számokból, hidd el én sem ezért kezdtem el dobolni, de a francba is, de ezt kérte a stúdió! Ha most beállítanál egy ütős pop punk számmal a második meghallgatásra, szerinted mi lenne a reakció? Nincs női énekesünk. A férfi bandákkal pedig telítve van a piac. Ergo, kidobnának. – Ez Shikamaru-san! El se hiszem! Ő is apám bandájában lehetett? Nyers, de jogos, amiket mond... Ilyen szenvedélyes lehetett a mindig szigorú és zsörtölődő Shikamaru-san?

Sasuke hátrafordult és dühösen nézett Shikamarura. Tudta, hogy azért dühös a fiú, mert igazat ad neki és a büszkesége ezt nem engedte, hogy ki is mondja. Erős személyiségek voltak mindketten és azon kívül, hogy nagyszerű zenészek is, pont ezért hívta meg mindkettejüket Naruto a bandájába. Fél perc farkasszemezés után végül Sasuke megszakította a szemkontaktust és elsétált Shikamaru mellett.

- Most hova mész? – kiabált utána Shikamaru.

- Vissza a terembe. Gyakorolnunk kell. – válaszolta a fekete a terem felé sétálva.

Shikamaru elmosolyodott, ezt a kört bizony ő nyerte és Kibával együtt ők is visszaindultak a zeneterembe, Sarada pedig követte őket. Nem mert egyből közel merészkedni a teremhez, nehogy észrevegyék és lebuktassák. Pár pillanat múlva meghallotta a zongora gyönyörű hangját, majd ismét csend, végül belekezdtek a számba.

(Nakajima Kento – Dear High Heel)

„Tame guchi kiite ta boku

tonikaku mi te hoshikatta

tonari de sugoshi ta jikan