Demone's Witch Project

3. Fejezet

Szeretem a nyarat. Az egy nagyon jó évszak. Főleg nekem. Mivel az emberek életenergiájával táplálkozom, így könnyebb elcsavarni a fejüket. A képességem hasonló a szukkubuszokéhoz. Annyi a különbség, hogy én jóval kevesebbel is beérem. Már ami az életenergia részt illeti. Igazából kihagyhatnánk a többi rész, Karma például így csinálja, de nekem sokkal élvezetesebb így.
Most is egy rövid, fekete nyári ruhában, és egy saruban várakoztam Gregre a bár előtt. A napszemüvegemet lazán az orromra toltam, és a táskám is flegmán lógott a vállamon. Már éppen hívtam volna, hogy merre van, mikor hirtelen megláttam a kocsiját.
Elvigyorodtam. Elmondhatatlanul sok ideje vágytam már erre.
- Pattanj be, cica - utasított vigyorogva.
Normál esetben seggbe rúgtam volna a parancsolgató hangnemért, de most nem voltam olyan hangulatban, hogy ilyeneken felbosszantsam magam.
Úgyhogy egyszerűen bevágtam magam az anyósülésre, Greg pedig beindította sportkocsijának motorját. Ő is azon férfiak közé tartozott, akik a külső és belső értékeik hiányában, inkább egy méregdrága luxusautóval villog, hogy felfigyeljenek rá. Nos, engem nem ez fogott meg. Én egyszerűen éhes voltam, ő meg könnyen jött. Még csak különösebben el se kellett bűvölnöm, már is kábé a karjaim közé vetette magát.
Elégedett vigyor terült szét az arcomon. Gregnek persze fel sem tűnt, mivel nagyban magyarázott valamit arról, hogy milyen jól sikerült múltkor levernie Radar208-at a Battlefieldben. Én csak némán bólogattam. Neked aztán van életed, tesóm, gondoltam gunyorosan. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs Greggel. Mindössze annyi, hogy lélegzik. Na, jó nem. Csak hihetetlenül unalmas.
- Beszélhetünk valami másról?- kérdeztem hirtelen.
Greg tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Ööö... persze. De miről?
Megvontam a vállam.
- Nekem aztán édes mindegy. Csak erről ne.
Sértődötten elfordította a fejét.
- Most mi a baj ezzel a témával?
- Semmi, de nyilván úgy jó egy beszélgetés, ha nem csak a negyedét értem annak, amit mondasz - magyaráztam, majd egy kis szünet után hozzátettem: - Akkor beszéljünk arról, hogy mit akarunk csinálni.
Greg halványan elmosolyodott.
- Azt gondoltam, hogy átmehetnénk hozzám, és főzök neked ebédet.
Felvontam a szemöldökömet.
- Tudsz főzni?- lepődtem meg.
Greg büszkén bólogatott.
- Majd rájössz, hogy milyen jó szakács is vagyok, ha már nálam leszünk.

Greg lakása a belvárosban volt. Egy egyszemélyes kis legénylakás, de ahhoz képest, hogy egy fiúhoz tartozott, meglehetősen tiszta volt, és rendezett.
Miután elugrottunk bevásárolni az ebédhez, ami még mindig nem tudom, hogy mi lesz, mindent lepakoltunk a konyhát, és a nappalit elválasztó pultra. Mivel a két helység egybe volt nyitva, fényárban úszott az egész lakás, hála a pulttal szemben levő üvegajtónak.
- Nem rossz lakás - néztem körbe elismerően.
Greg elvigyorodott.
- A szüleimtől kaptam a huszonegyedik szülinapomra.
Hát persze, hogy tőlük.
Gúnyosan elmosolyodtam, de ezt persze úgy, hogy Greg ne is lássa. A fiú még egy darabig a pultnak támaszkodva állt, aztán elrugaszkodott, és a kezeit összecsapva a pulton levő friss szerzeményeinket kezdte el vizslatni.
- Na, lássuk miből élünk - mondta, és elkezdte kiszedni a dolgokat a bevásárló szatyorból.
- És ebéd utánra mi a terv?
Greg ördögien elvigyorodott.
- Arra gondoltam, hogy videojátékozhatnánk.
Felvontam a szemöldökömet. Ezt most vajon komolyan gondolta, vagy csak azért mondta, hogy engem bosszantson?
- Nyugi jó lesz - bíztatott. - Élvezni fogod.
A szememet forgattam.
- Hát, ha te mondod.
Aztán annyiban hagytam a dolgot.

Igaza lett. Baromira igaza lett. Mikor előszedte az Assasin's Creed-et, még szkeptikusan méregettem a lemezt. Utána pedig teljesen magába szippantott a játék. Greggel már konkrétan össze is verekedtünk a konzolért. Ő persze csak nevetve nyugtázta, hogy igaza lett. Én meg közöltem vele, hogy ő inkább csak csinálja az ebédet, mert így ítéletnapig nem lesz vele kész. Mindent összevetve nem is volt olyan rossz társaság ez a Greg gyerek. Csak, hát eléggé szerencsétlen.
De nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.
Nagyjából egy óra múlva el is készült az ebéddel, ami inkább vacsora volt már, nekem pedig akaratlanul is be kellett ismernem, hogy Gregnek megint igaza lett. Ahogy megéreztem a frissen sült lasagne illatát, összefutott a nyál a számban. Ilyet még varázsolni sem lehetett.
Greggel gyorsan megterítettünk, és asztalhoz ültünk.
- Mindjárt jövök - mondta, és elindult a mosdó felé.
Amikor biztos lettem benne, hogy már nem láthat, felkaptam egy kancsót, teletöltöttem vízzel, majd a kancsó oldalára helyeztem a kezemet. Zöld mágikus köd kavargott egy ideig körülötte, majd átváltozott limonádévá. Ma igazán gonosz vagyok.

Miután megebédeltünk, akarom mondani inkább megvacsoráztunk, sokáig filmet néztünk. Greg közölte velem, hogy márpedig megnézeti velem a Galaxis őrzőit, én meg annyiban hagytam. Már a második filmet néztük belőle, és pont annál a résznél jártunk amikor Yondu emberei el akarják fogni Mordályt, mikor már nem bírtam tovább. Az éhségem egyre jobban kínzott. Így egyszerűen fogtam magamat, és beleültem Greg ölébe.
- Mi a... - nyögte meglepődve, mire a szemem neon zölden felvillant. Az írisze egy rövid időre szintén neon zöldre váltott majd, szorosabban húzott magához és megcsókolt. Nem tudtam, hogy az éhség tette-e vagy csak egyszerűen már annyira régen voltam már pasival, de nagyon régen volt már, hogy valaki ilyen szenvedéllyel csókoljon meg. Benyúltam a pólója alá, és körmeimmel gyengén végigszántottam a hátán.
- Mit csinálsz velem te kis boszorkány?- nyögte két csók között.
- Ssssh – csitítottam, majd újra megcsókoltam. – Csak engedd el magadat.